Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-401

Az országgyűlés képviselőházának 4i addig a kultusztárcánál ez felrúg 80%-ra. Ha pedig a nyugdíjellátmányokat tekintjük csupán, ebben az esetben azt kell tapasztalnunk, hogy amíg az egész költségvetésben 14' 1% az arányszám, ad"dig a kultusztárca arányszáma a nyugdíj ellátmányoknál 19%. Méltóztatnak tehát látni, hogy a kultusztárca csak a többi tárcákhoz viszonyítva bírálható el igazságosan. Méltóztassanak most már megengedni, hogy rövidesen rámutassak arra, miképpen aránylanak az egyes címek. egymáshoz, magának a kultusztárca költségvetésének keretében; mert hiszen nem lehet az mindegy, hogy bármely tárca is milyen címekre használja fel a rendelkezésre bocsátandó összeget, hogy ezek arányiagosan vannak-e elosztva. Az idevonatkozó megjegyzésekre és kritikákra a legjobb válasz az, ha megcsináljuk a tárcák egyes címeire vonatkozólag az arányosítást. Nézzük most már idevonatkozólag az egyes címeket. Felesleges mondanom, hogy a kultusztárcánál is a legnagyobb cím, mely a legmagasabban van dotálva, a népoktatás címe. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Együttvéve 54*6 millió pengőt^ tesz ez ki, tehát 38'5%-ot, sőt ha hozzászámítom — és ezt alá akarom húzni és hangsúlyozom — a polgári iskolákra fordított kiadásokat, vagyis a polgári iskolai költségvetést is, — és felfogásom szerint ezt hozzá kell számítani, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) mert a polgári iskolákba ma a legalsóbb néprétegek gyermekei vonulnak be, (Ügy van! Ügy van!) ebben az esetben azt látjuk, hogy az egész kultusztárca költségvetésében az állami népoktatás 43%-ot tesz ki. Tévedésen alapul tehát egyik igen t. képviselőtársamnak, gróf Hunyady Ferencnek a bodajki beszámolója alkalmával mondott az a megállapítása, mintha túltengene a főiskolák dotálása a népoktatással szemben, és a népoktatás csupán Vs-át tenné ki a költségvetésnek. Számszerűleg kimutattam, hogy 38%-át teszi ki, sőt ha a polgári iskolákat is hozzászámítom, — márpedig hozzá kell számítanom legjobb meggyőződésem szerint — akkor ez 43%-ra rúg. Hogy ez a politika természetesen helyes és hogy ennek ilyennek is kell lennie, erre majd leszek bátor rátérni akkor, ha a költségvetés számszerű adatainak ismertetése után egyáltalában a szőnyegen lévő kultuszkérdések ismertetésébe fogok kezdeni. A második legmagasabb tétel a nyugdíj ellátmány tétele. A nyugdíj ellátmányok 14' 6 millió pengővel szerepelnek. A harmadik az^ egyetemi oktatás költségvetése.^ Az erre fordított összegek csupán a tárca 10%-át teszik ki. Igaz ugyan, hogy a kiadási rovatban 19'9 millióval szerepelnek az összes egyetemek költségvetései, ámde ebből le kell vonni az egyetemi klinikákkal és egyáltalában az egyetemekkel kapcsolatos magas összegekre rúgó bevételeket, amelyek összege 5'6 millió. Ha pedig ezt levonjuk a 19'9 millióból, akkor az egyetemek fenntartása — a négy tudományegyetemnek és az ötödik egyetemnek, a közgazdasági egyetemnek fenntartása együttesen — 14 3 millióba kerül, ami az egész kultuszköltségvetés 10%-át teszi ki. Ez olyan összeg tehát, amely az adott körülmények között s mai helyzetünknek megfelelően túlzottnak vagy luxoriózusnak éppenséggel nem mondható. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Utána a legmagasabb tétel a középiskolák tétele, mégpedig 10 '9 millióval, ami a tárca költségvetésének 7%-át teszi ki. Végül említésreméltó, mint egyik ^magas

abb tétel, a vallási célok és egyházak támogatására felvett 7'8 . ülése 1930 június 3-án, kedden. 3 millió, ami a közoktatásügyi tárca költségvetésének 5%-a. Ezzel gyorsan végeztem, az egész költségvetés számszerű ismertetésével és, azt hiszem, világos összeállításával. ; Most méltóztassék megengedni, hogy rátérjek azokra a kérdésekre, amelyek a kultuszkormányt foglalkoztatják, azokra, amelyek a pénzügyi bizottsági tárgyaláson is felmerültek és azokra, amelyek a kultuszkormány politikájával kapcsolatban a napisajtóban és általában a közvéleményben megbeszélés tárgyai. Méltóztassanak megengedni, hogy ennél a pontnál elsősorban a kultusztárca költségvetésének legnagyobb, legfontosabb kérdésével, a népoktatással foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) A népoktatás kell, hogy gerince legyen az állami közoktatásügynek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Azt hiszem, ez olyan tétel, amelyhez szó sem férhet, mert ma már kétségtelen, hogy a fajok, a népek, a nemzetek fennállásának, létének legszorosabb a kapcsolata a műveltségi nívóval, az úgynevezett kultúrnívóval. Nemcsak gazdasági értelemben, hanem azt mondhatnám, hogy még a katonai területekre vonatkozólag is áll ez. A harcokat a népek ma nemcsak karddal, karral, fegyverrel vívják, hanem a műveltséggel is, mégpedig nemcsak a kis iskolapadokban, nemcsak az egyetemeken, nemcsak az íróasztalnál, hanem a gépeknél és a lövészárkokban is. Hogy mennyire áll ez a tétel, azt semmisem bizonyítja jobban, mint a szomszéd, a külföldi államoknak az a hallatlan erőfeszítése, amelyet általában a népműveltség emelése érdekében igyekeznek kifejteni. Idevonatkozólag elégséges a külföldi s főképpen szomszédos államoknak költségvetéseire utalnom. Ebben a versenyben nemzeti kultúrlétünk veszélyeztetése nélkiil mi sem maradhatunk el. Akj népe, hangsúlyozom, népe kultúrájának idő- és korszerű fejlesztését akadályozni akarja vagy elgáncsolja, az a nemzet életének nagy ütőerét akaratlanul is elvágja. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Ezt a kötelességet érzi a kultusztárca, ezt a kultusztárca költségvetése is magábanhordja. Voltam bátor említeni azt, hogy 38'5, sőt ha hozzászámítom a polgári iskolákat is, 43%-ra rúg a népiskoláknak és a népműveltségnek támogatása. Fájdalom, azt kell mondanom, hogy annál a kötelező takarékosságnál fogva, amely a kormány politikáját a legutóbbi néhány év óta jellemzi és amely takarékosságba a t. Képviselőház beállította a legközelebbi jövőt és a legközelebbi jövő költségvetését is, a népiskolák továbbfejlesztésére az 1930/31. évi költségvetésben nem juthatott több, mint csupán 500.000 pengő. Ennek ellenére is ki kell emelnem azt, hogy óriási volt az az erőfeszítés, amelyet a kultuszkormány az elmúlt öt-hat esztendő alatt kifejtett. Azoknak az épületeknek száma, amelyeket a kultuszkormany amelt, 5005-re rúg, amelyekből 3221 esik tantermekre, 1940 pedig különböző tanítói és tanítónői lakásokra. Ezenkívül 124 azoknak az épületeknek száma, amelyek az úgynevezett óvodaintézményt kívánják elősegíteni. Minthogy azonban a kultuszprogramm nem elégedhetik meg evvel, nem elégedhetik meg azért, mert hiszen az előre készített programm szerint még nincsenek ellátva az összes faluk és az összes tanyák azokkal a népiskolákkal, amelyekkel a népnek és nemzetnek legvitálisabb érdeke szempontjából el kell azokat látni, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) ennek folytán ki kell jelentenem őszintén és igazságosan, hogy — természetesen mindig a költségvetési lehetőségek keretén belül — népoktatásunk kifejlesz-