Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-402
Í06 Az országgyűlés képviselőházának folyólag igyekszünk megoldani, hogy igenis azok részére, akik még annyira sem gyakorlottak a soff őrségben, hogy ezt a gyakorló engedélyt ki lehessen adni részükre, s akiknek még abszolúte nincs kezükben a gép, hogy ezek részére olyan területek jelöltessenek ki, ahol gyakorlataikat, illetőleg begyakorlásukat elvégezhetik. Erre vonatkozólag már régebben folyamatban van a főkapitányság és a főváros között a tárgyalás, amely arra irányúi, hogy a főváros részére egy ilyen terület biztosíttass ék, (Helyeslés.) hogy ezen a területen legalább azok, akik még teljesen járatlanok a gép vezetésben, ennek gyakorlatát olyan mértékben elsajátíthassákj hogy azután már forgalmasabb helyekre is átmehessenek és ott folytathassák ovábbi kiképzésüket. Mi a helyet illetőleg a Tattersaalra gondoltunk, mint amely zárthely is és nincs is annyira okkupálva, amennyiben csak kivételesen vannak az ottani területek elfoglalva, (Igaz! Ügy van! Helyeslés.) s azt szeretnők, ha azt engedné át a székesfőváros a gyakorlók részére. A tárgyalások még nem fejeződtek be, de remélem, sikerülni fog ebben a kérdésben is megoldásra jutnunk. Ezzel mindenesetre elejét vesszük annak, hogy teljesen gyakorlatlan emberek forgalmas útvonalakra kerülhessenek és csak ha már bizonyos gyakorlatra tettek szert a vezetésben, akkor mehetnek ki a forgalmasabb utakra is. (Helyeslés.) Magam, részéről már kiadtam az utasításokat akkor, amikor a kódexet életbeléptettem. Egy bizonyos türelmi idő állapíttatott meg s ezentúl ha akár a kocsivezetők, — legyenek automobilisták, vagy lovaskocsik vezetői — akár pedig a gyalogjárók nem paríroznának a kódex új rendelkezéseinek, a rendőrség utasítást kapott, hogy akkor minden tekintetben a legszigorúbban járjon el. A másik kérdés, amit t. képviselőtársam felvetett, — hiszen tulajdonképpen a kérdések egész láncolata merül fel azzal kapcsolatban, ha az ember végiggondol egy-egy ilyen kellemetlen incidenst és e közben sok mindenfélére rájön — hogy a kódex eléggé előrelátó volt-e. En azt hiszem, hogy a képzelhető esetek túlnyomó nagy részére igenis kiterjedt a kódex megalkotóinak figyelme, így arra is, hogy az úgynevezett concours d'élégance-ok, az ilyen versenyek lebonyolításával kapcsolatban is nagyobb felügyelet gyakoroltassák a jövőben. Erre azonban külön is ki fogom terjeszteni figyelmemet és utasítani fogom a főkapitányságot, hogy a maga részéről itt is figyelemmel legyen és ellenőriztesse magával a rendezőbizottsággal, vagy már a versenyfeltételeknél kösse ki, — ami különben egészen magától értetődő dolog — hogy csak soffőrvizsgaval rendelkezők vehessenek a versenyben részt. Ismétlem, ez magától értetődő lévén, erre tulaj Hitelesitettéh : Éhn Kálmán s. k. naplóbiráló-i U02. illése 1930 június 4-én, szerdán. donképpen csak a szigorúbb eljárás és az ellenőrzés miatt kell talán a figyelmet felhívni. En a magam részéről mindenesetre biztosítani kívánom t. képviselőtársamat és az egész^ Házat, hogy ezt a kérdést a legnagyobb eréllyel és a legnagyobb szigorral kívánom kezelni, így kívánom a vonatkozó rendelkezéseket végrehajtani, mert hiszen a kódexet azért hoztuk, hogy a közönség szisztematikus ránevelése és az erélyes és hatékony fellépés ebben a tekintetben meghozza a közre nézve a maga hasznos gyümölcseit. Eészben már meg is hozta, — és ezt már tapasztalásból is mondhatom — mert hiszen méltóztatnak látni, hogy a forgalom, úgy a gyalogjáró-közönséget, mint pedig az automobilistákat, általában a jármüveket tekintve, székesfővárosunkban nagy haladást mutat. A baleseteket, — mint mondottam — természetesen nem fogjuk tudni kiküszöbölni, de a minimumra redukálni azokat kötelességünknek érezzük. Ezeket kívántam az interpellációra megjegyezni. Személyi vonatkozásaiban nem kívánom ezt a kérdést tárgyalni, ez engem nem érdekel, engem kizárólag a köz szempontjából érdekel ez a kérdés. (Helyeslés.) En mindenkit sajnálok, aki ilyen kellemetlen helyzetbe kerül, mert hiszen emberi érzéssel kell viseltetnünk azok iránt is, akik bármilyen könnyelműek voltak is, ilyen szituációba jutottak, de viszont a vagyon- és életbiztonságot is mindennel és mindenkivel szemben biztosítanunk kell és ezért bármennyire sajnálatos is, mi a magunk részéről ilyen esetekben is a legnagyobb erélylyel, a legnagyobb kitartással és odaadással kívánjuk kitűzött célunkat szolgálni. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Általános helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! A belügyminiszter úr válaszát köszönettel tudomásai veszem. (Helyeslés.) Elnök: Kérdezem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. t Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az ülés jegyzőkönyvét felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Kérdezem a t. Házat, van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvre 1 ? (Nincs!) Ha észrevétele senkinek nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 7 óra 5 perckor.) Kocsán Károly s. L i tagok»
