Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-402
92 Az országgyűlés képviselőházának kOt. ülése 1930 június 4-én, szerdán. kellett, mert hiszen egy nagyobb létesítménynek, a fedett uszodának kivitele most van folyamatban, és ha egy-egy év ki is marad a fejlődésből, a magyar sportvilágnak mégis megvan az az állandó megnyugtatása. f hogy bár kis léptekkel, de mégis me<yyünk előre. Sebandi igen V barátom nagyon figyelemreméltó felszólalásában annyi eszmét érintett, hogy azokra egy rövid beszéd keretében tulajdonképpen reflektálni alig lehet. ígérem azonban, hogy mindazokat a dolgokat, amelyeket felvetett, többek között a polgári iskolában a gazdasági gondolatnak erősebb hangsúlyozását, nagyon szívesen fogom megfontolás tárgyává tenni, és azokra nagyrabecsült barátom tanácsát, aki e kérdések ^ tekintetében, elsőrendű sziakember, annak idején kérni is fogom. Jól tudom, hogy a devecseri viszonyok igen kedvezőtlenek, meg is Ígérem nagyrabecsült barátomnak, hogy mihelyt a restanciák ki lesznek elégítve, illetve a multak r deficitjei ki lesznek fizetve, az ^első építkezés, amelyet a polgári iskolák terén tenni fogok, éppen a Dunántúlon lesz a devecseri polgári iskolával kapcsolatban. Nagy örömmel hallgattam Bleyer Jakab nagyrabecsült barátom felszólalását, • aki nagyon mélyreható fejtegetéseiben rámutatott ama, hogy éppen a német egyetemek regionális egyetemek, és nálunk is ez a gondolat erősen kifejlődőben van. Hiszen az alföldi egyetemek is érzik már nemcsak a székhelyüknek, hanem a könnyeknek jóakaratát is. Ujabban abban a szép memorandumban, amelyet Pécs egyeteme érdekében adtak be, már a dunántúli megyék és törvényhatóságok is megmozdultak, tehát igenis az egyetemek becsületes munkája kiváltja a vidék elismerését, úgyhogy nálunk is — hogy úgy mondjam — az egyetemek mint szellemi gócpontok ilyen kulturális régióképző erővel is fognak bírni és reméljük, hogy Budapest is meg fogja érezni és méltányolni fogja, hogy ennek a fővárosnak szellemi élete szempontjából mennyi köszönhető éppen a Pázmány Péter-egyetem becsületes tanító és kutató munkájának. Megnyugtathatom Malasits Géza t, képviselő urat is abban a tekintetben, hogy én a nyolcéves népiskola gondolatát nem ejtettem el, de amikor az ország ilyen súlyos közgazdasági helyzetben van, mint most és amikor még a hatévfolyamos népiskolánál is csak 19.000 tanító van és 1000-re sürgősen szükség lenne, (Ügy van! Ügy van!) azt hiszem, a törvényhozás terén nem nyargalhatunk az események elé. (Elénk helyeslés a, jobboldalon.) Ha kultúrpolitikámban van érték, akkor ez az volt, hogy nem eszmén vek után futottam, hanem iparkodtam a lehetőségek, a tények szilárd alapján .maradni s mindig annyit hirdettem és próbáltam megfogni, amennyit keresztül is tudok vinni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ennyit a ma délután elhangzottakról. De egészben véve, az általános vitáról is szólva, csak meghatva köszönhetem meg annak a pártnak, annak az egységespártnak, melynek bizalmából nyolc év óta ülök ezen a helyen (Elénk éljenzés a jobboldalon.) azt a támogatást, amelyben nehéz időkben részesített : s részesít ma, egy közgazdasági válság idején, amikor közelfekvő az, hogy a dolgok lényegébe be nem avatottak nagyon könnyen hitelt adhatnak olyanféle agitációnak, hogy a kulturális dolgok luxust jelentenek. (Ügy van! Ügy van!) Ilyen körülmények között sokszor a fel nem világosított tömegekkel szembe vállalni a kultúrpolitika támogatásának felelősségét: mindenesetre szép önzetlenség és a^ nagy magyar eszményekhez való ragaszkodás tanújele ennek a pártnak részéről, amelynek „hogy tagjai közé tartozhatom, s hogy létesítésénél is közreműködtem: politikai életemnek egyik büszkesége. (Elénk éljenzés a jobboldalorv.) Köszönöm a kereszténypártnak azt a támogatását, amelyet nekem vezérszónokuk, Turi Béla, de összes felszólalóik is, ennek a vitának során nyújtottak. Sőt, őszintén meg kell mondanom, jólesett nekem az is, hogy az ellenzék részéről^ olyan határozott, pregnáns és erős ellenzéki férfiak, mint Sándor Pál, Kun Béla és így tovább, elismerő szavakat találtak kulturális törekvéseink iránt, sőt a szociáldemokratapárt is inkább keveselte azt, amit létrehoztunk, mint sokalta. (Igaz! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ebben az egyhangúságban egyedüli kivétel volt gróf Hunyady Ferenc úr felolvasása. (Elénk derültség. — Br. Podmaniczky Endre: A szerzőt nem hallottuk!) A gróf úr beszédének előszavában meg is mondotta azt, hogy ő egy szakember közreműködését vette igénybe, aki számára ezt az adattömkeleget f összeállította. Azzal, hogy mintegy elkülönítette az ő nagyrabecsült személyét a munkálattól, f meg is könnyíti számomra a kritikát, mert őszintén megmondom: nagy nöbilitásnak adta^ tanújelét akkor, amikor 400 pengővel honorálva a. munkálatot, azt erősen túlfizette. (Elénk, derültség. — Felkiáltások a jobboldalon: Kérje vissza!) Ezt bebizonyíthatom. Sajnálom, hogy a gróf úr nincs itt, akkor jobban a részletekbe mennék, így legyen szabad csak pár karakterisztikus adatra rámutatnom, amelyből látni méltóztatnak, hogy ez a dolog milyen^ gyenge lábon áll és milyen tévesen van felépítve. Az összehasonlítás a békebeli budgettel állíttatik íel és úgy állapítja azt meg, hogy tulajdonképpen ma exorbitánsul sokat költünk. Mi ezen a téren a helyzet 1 ? Hiszen mit hasonlítanak ilyenkor Össze 1 ? Nagy-Magyarországnak azt a részét, amely ma trianoni Magyarország s kalkulálják azt, hogy erre a területre 1914/15-ben mit költöttünk? Nagyon helyes volt az a kultúrpolitika, hogy igyekeztek elvinni a magyar államnyelv ismeretét a perifériákra, a nemzetiségekhez, tehát ott létesültek az intézmények, ellenben itt maradt a Dunántúl, de leginkább itt maradi a Nagy Magyar Alföld iskolák nélkül és klinikák nélkül. (Ügy van! a jobboldalon.) Termé-, szetes tehát, hogy ezen a területen létesítettük az 5000 népiskolai objektumot, ezen a területen. az Alföldön létesítettünk a 21 új klinika közül 14-et, hetet pedig a Dunántúlon, Természetes tehát, hogy telítettük kultúrával azokat, a területeket, amelyek békében sajnos módon el voltak hanyagolva, és természetes, hogy az összehasonlítás ezen a területen többkiadáshoz js vezet. Ha akartuk azt, hogy az Alföldön és a Dunántúlon kultúra legyen és ha akartuk azt, hogy az elszakított perifériák elveszett intézményei helyett itt a magyar Alföldön, a fajmagyar népesség világában létesüljön valami, és (ha akartuk a fejlődést ezen a darab földön, akkor ezt a megoldást kellett keresni. A számvevőnek a maga szempontjából igaza volt. amikor így állította szembe a dolgokat, azonban a számvevő munkájának hátterében a politikus elgondolásának kell lennie^ a politikus elgondolása pedig nem lehet más, mint az, hogy a színmagyar vidéken pótolni akarjuk azt az elmaradást, amely éppen az utóbbi időben ott,
