Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-392

90 Az országgyűlés képviselőházának $9 vagy vállaljuk az optánsigények kielégítését magunk, vagy pedig — és itt a szocialista padok felé mutatott — a másik megoldást: egyszerűen megfosztani az optánsokat jogaiktól. Erre vonatkozólag is megvan a magam kritikai megjegyzése. Nem tudom, honnan veszi ä-miniszterelnök úr azt az észrevételét, hogyha mi magunk vállaltuk volna az optánsigények kielégítését, akkor ez haromszorannyiba került volna, mint amennyibe kerül a mostani megoldás, — ezt az Összeget maga a miniszterelnök úr említette — valamint azt sem tudom megállapítani, vájjon miért helyezkedik a miniszterelnök úr egyedül ebben a kérdésben a magántulajdon elvi álláspontjára, amikor úgy látjuk, hogy kormányzatának egész ideje alatt egész sor olyan intézkedést iktatott törvénybe, amely homlokegyenest ellenkezik^ a magántulajdon felfogásával és a magántulajdonba vetett hittel. Nem kell egyébre hivatkoznom, csak arra, amire már előttem felszólalt képviselőtársaim is utaltak, hogy miért nem respektálta, miért nem vette figyelembe, miért nem reklamálta a t. miniszterelnök úr a magántulajdont akkor, amikor a hadikölesönigények kielégítéséről, amikor az elértéktelenedett árvapénzek valorüzáeiójáról, (Farkas István: Ez szalbadpréda, csak a nagybirtok nem az!) amikor a románok által elrablott értékekről, amikor az ellenségnek kiszolgáltatott hajók elkobzásáról volt szó, amikor a valorizációs törvény tárgyalása során törvénybeiktatták a biztosítási kötvények elértéktelenedését, amikor a takarékbetéteknek és a folyószámlaköveteléseknek valorizálatlanságát törvénybeiktatták, amikor a mozikról és trafikokról intézkedtek, amikor ugyancsak a valorizációról szóló törvény a magánosoknak az állammal szembenálló követelései átértékelésének megtiltásáról rendelkezett? Miért^nem ott helyezkedett a miniszterelnök a magántulajdon elvi álláspontjára és miért csak akkor látjuk a miniszterelnök úrtól a magántulajdon elvi alapjára helyezkedését, amikor saját magáról és osztályos társainak érdekeiről van szót Elnök: A képviselő urat a miniszterelnök úrral szemben használt sértő, gyanúsító kifejezéséért rendreutasítom! (Farkas István: Hát nem igaz, hogy Bethlen miniszterelnök is benne van az optánsok között?) Egy magyar népképviselő sem telheti fel a magyar miniszterelnökről, hogy az ország érdekeiível szemben a saját érdekeit előtérbe helyezi. (Rothenstein Mór: A^ tények bizonyítják! — Farkas István: Az árvák érdékeit képviselte a megegyezésnél, nem a sajátját! Az árvapénzeket védte meg és azokat téríti vissza! — Zaj.) Györki Imre: De kénytelen vagyok felvetni egy másik kérdést is az optánskérdéssel kapcsolatosan. Azt hiszem, alig van ebben a Házban — még akkor is, ha teljes számban jelen lennének a képviselőtársaim — olyan képviselő, aki ne járt volna el különféle minisztériumokban azért* hogy egy tőlünk elszakított területen lakó polgártársunknak vagy barátunknak az országba való beköltözésére engedélyt eszközöljön ki. Napról-napra látjuk, hogy akár politikai üldöztetés folytán, akár gazdasági okok folytán, akár családi kapcsolatok folytán kénytelenek emberek idejönni Csonka-Magyarország területére, és amikor ilyen kérelemmel akár magam, akár valószínűleg többi képviselőtársaim is eljárunk a minisztériumban, akkor kétféle feleletet szoktak a szemünkbe vágni. Az egyik az: azért nem adnak beköltözési engedélyt, mert a tőlünk elszakított területen is kell 2. ülése 1930 május 15-én, csütörtökön. magyarnak maradnia és mi lenne akkor, — mondják a feleletet második részében — ha onnan minden magyar eljönne ide? Hiszen azok tesznek igazán nagy szolgálatot Magyarországnak, akik ott maradnak az elszakított területen. Ha tehát ez áll akkor, amikor családi kapcsolata miatt akar valaki idejönni, amikor a gazdasági okok kényszere folytán akar valaki idejönni, a mai Magyarország területére, (Fáy István: Nem is kapjuk soha ezt a választ!) akkor feltétlenül áll ez azokra a grófokra, bárókra és egyéb nagybirtokosokra is, akik eljöttek ebbe az országba és most a magyar adófizetőkkel kívánják ottmaradt birtokaikat megfizettetni. (Ellenmondások a jobboldalon,) Felvetődik a kérdés, hogy miért nem maradtak ott ezek az optánsok, ahol birtokaik vannak? Ha az idegen területről ide bekívánkozó egyszerű kisemberre, kispolgárra áll az, hogjr ott kell maradnia, mert akkor szolgálja igazán a magyarság érdekeit, ha ottmarad, akkor még inkább kell állania azokra a nagybirtokosokra, akik vagyoni függetlenségük tudatában még jobban tudják és tudnák képviselni ott az ország érdekeit. Felvetem a kérdést, vájjon micsoda katasztrófája lett volna ennek az országnak, ha például gróf Bethlen István vagy kebelbarátja, gróf Teleki Pál ottmaradtak volna Erdélyben és ott képviselték volna a mapvar érdeket. (Eay hang a jobboldalon: Örülnének a románok!) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne méltóztassék beszédét személyes térre átvinni. Györki Imre: Hogy a románok örültek volna-e ennek, nem tudom, de hogy a magyar nép nagy tömege örült volna, ha ott maradt volna, affelől nekem semmi kételyem sincs. (Fáy István: A magyar népet ne azonosítsa magukkal!) Láttunk a közeli években is egy ehhez hasonló esetet. Láttuk azt, hogy Magyarország volt külügyminisztere, azt hiszem-, a külügyminiszter úr elődje, gróf Bánffy Miklós, amikor választania kellett neki, hogy a hazát szolgálja-e itt Csonka-Magyarországban, vagy a birtokait védje meg Erdélyben, akkor zokszó nélkül ment ki és itthagyott bennünket. Elment haza Erdélybe, mert az ő birtokainak megvédését előtérbe helyezte minden magyar érzésével és gondolkozásával szemben. (Farkasfalvi Farkas Géza: Sokkal többet használ ott a hazájának!) Elnök: A képviselő úr beszédében ismételten olyan egyént sértett meg, akiről köztudomású, hogy a magyar érdekeket védelmezi ott is. A képviselő urat figyelmeztetem, hogyha személyeskedő, sértő kijelentéseit folytatja, kénytelen leszek tőle a szót megvonni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Györki Imre: Elismerem azt, hogy ott

f a magyar érdekeket képviseli, de azt tartanám szükségesnek, hogy a többi optánsok is védjék meg ott a magyarság érdekeit, mert eb'ben az országban van elég magyar, aki meg tudja és meg akarja védeni a maga érdekeit, és én sokkal szívesebben venném, ha gróf Bethlen István a bukaresti parlamentben védené meg a magyar érdekeket, mintha itt védi meg a magyar parlamentben. (Fáy István: Éppen ez bizonyítja, hogy itt van rá szükség!) T. Képviselőház! Amikor egyes felszólaló képviselőtársaim a megegyezés^ előnyét igyekeztek nekünk megmagyarázni és az országgal elhitetni, akkor találkoztunk azzal a megjegyzéssel, hogy a megegyezés előnye az lesz, hogy