Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-391
58 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Bródy Ernő: T. Ház! Az állampolgárság vélelimeatetik a törvény alapján. Mindenki magyar állampolgárnak vélelmeztetiík, aki Magyarországon született, sőt, azt mondja az 1925. XXVI. évi törvénycikk, hogy az is, aki CsonkaMagyarországon született, addig, míg a trianoni békeszerződés rendelkezései következtében beálló állampolgárság-változások kérdése teljes egészében tisztázva nem lesz, a központi választmány a magyar állampolgárságot vélelmezni köteles annál, aki a megcsonkított Magyarország területén született, ha a békeszerződés életbeléptét közvetlenül megelőző négy éven át Magyarországnak a békeszerződés által megállapított r határain belül valamely községben egyfolytában lakott. Es mit mond ez a törvény, amely ma megszületett, mert már a Felsőház is megszavazta. 13. §-ában azt mondja, hogy az állampolgárásg tekintetében az 1925. évi XXVI. tcikk. 3. 4-ában foglalt rendelkezéseket kell tekintetbe venni. Az új fővárosi törvény tehát az 1925. évi XXVI. tcikk alapján áll. Most jön egy végrehajtási utasítás, amely szembenáll magával a fővárosi törvénnyel és az ennek alapi át képező 1925. évi XXVI. tőikkel, a választójogi törvénnyel. Ez nagyon átlátszó módja annak, hogy megint le akarnak kapcsolni ezreket, tízezreket. (Pakots József: Félnek a választóktól! — Rassay Károly: Nagyon könnyű az élét, komplikáljuk egy kissé, az a fontos! — Friedrich István: Az atmoszférában van a baj!) Itt van előttem a Budapesten 1930 február 26-án összeállított választói névjegyzék, amely feltünteti a választók összlétszámát, hogy 319.166 választó van, tehát kerek számban, mondjuk 320.000 választó. Önök azt akarják, hogy a hatévi helybenliakás címén és más címeken mesrint lefaraffjamaik ebből egrypárezer, 10.000, 20.000, 30.000, sőt 50.000 választót. Ez a cél, igen t. Képviselőház. Ismét meg akarják hamisítani (Zaj a jobboldalon. — Graeffl Jenő: Ugyan, ugyan már! — Peyer Károly: Nem először!) a választópolgárok akaratát, önök minden oldalon, már a fővárosi törvényben, a kerületi beosztással, az örökös tagsági jogosultságokkal ... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. Bródy Ernő: Kérek még öt percet. (Rassay 'Károly: Tízpercet!) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház hozzájárult. (Jánossy Gábor: Igen, csak ne tessék gyanúsítani! Senki sem akar meghamisítani semmit! — Zaj. — Peyer Károly: Mindenki elismerte, hogy meghamisították a névjegyzéket! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Fábián Béla: A képviselő úr még nem látott meghamisított névjegyzéket? — Friedrich István: Hány választást hamisítottak meg? — Jánossy Gábor: En csak a magam választását láttam s az olyan tiszta volt, mint a ma született gyerek!) Kérem méltóztiassianak megengedni, hogy Bródy képviselő úr a rendelkezésére álló öt percet felhasználhassa. (Zaj.) Bródy Ernő: Akkor tíz percet kérek. Elnök: A határozat öt percre szólt, azt meghosszabbítani nincs módomban. Bródy Ernő: Minden módon megnyomorították már annak lehetőségét, hogy a választóközönség a maga érdekében megszólalhasson. Lefaragtak a választók akaratából a kerületi 391. ülése 1930 május lU-én } szerdán. beosztásokkal, az örökös tagságokkal s az autonómiát teljesen megsemmisítették. Most a végrehajtási utasításban akar a belügyminiszter úr újabb korrektívumot feltalálni, ezzel ezt a szegény verejtékező polgárságot újabb kálváriajárásra kényszeríteni és a választók számát tízezrekkel leapasztani. Nagyon kérem a mélyen t. belügyminiszter urat, ha a belügyminiszter úr szándékai tiszták, méltóztassék eltekinteni ettől a rendelkezéstől. Nincs semmiféle szükség olyan végrehajtási utasításra, amely a törvénnyel ellentétben le akarja faragni a választói jogosultságot és me tessék ezt a megterhelt fővárosi polgárságot újabb kálváriajárásra kényszeríteni. (Pakots József: Hol vannak Kozma és Wolff urak? — Fábián Béla: Ök vannak érdekelve!) Miért van a bürokrácia, ha még azt sem tudja rendben tartani, hogy kinek van választói jogosultsága? Mit csinál ez a ; sok hivatal, ha még azt sem képes megállapítani és ellenőrizni, hogy kinek van választójoga? A magyar bürokrácia túltengései között, ebben a szerencsétlen országban, ahol a bürokrácia fattyúhajtásait senki sem tudja megfogni, elvárhatjuk legalább azt, hogy az emberek választójogát nyilvántartsa ez a hivatalos apparátus. Ez a legelemibb, legegyszerűbb teendője és kötelessége. Ezt nem lehet rásózni, ráoktrojálni, ráruházni a választópolgárokra. A választópolgárokat engedjék oda az urna elé, ahol majd meg fogják hozni a maguk verdiktjét, de ne zavarják, ne vexálják, ne bántsák örökösen. Ne akarják megritkítani soraikat, ne üssék el a választópolgárságot kritikájától és verdiktjétől. Már előbb is hallottunk beszédeket arról, hogy ez a rendszer nem vezethet jóra. Ez a rendszer, amely mindenkit elnémít, mindent elfojt, ez a rendszer, amely örökösen nyaktilókkal és és akasztófákkal dolgozik. {Zaj a jobboldalon. — Fábián Béla: Miért? Nem igaz? Rassay Károly: Paragrafus-nyaktilók! — Jánossy Gábor: Hol a nyaktiló, hol az akasztófa? — Krisztián Imre — Bródy Ernő felé: Az akasztófa csak az önök fajtájából, kerül ki, a Szamuellik fajtájából! — Elnök csenget. — Rassay Károly: A paragrafusokban a választók ellen. — Jánossy Gábor: Költői elragadtatás!) Ez a rendszer engedje meg, hogy Budapest választópolgára véleményét nyilváníthassa, hogy Budapest választópolgára odajárulhasson az urnák elé és ne tartsa vissza, ne tegye lehetetlenné, hogy a maga véleményét elmondhassa. Es én igen kérem a t. belügyminiszter urat, legyen kímélettel a polgárság iránt, hagyja a polgárságot az ő életgondjaival, . ne tűzzön ki neki újabb utakat, újabb leckéket, újabb feladványokat, engedje, hogy a polgárok választói névjegyzékét hivatalból állítsák össze és vigyázzon, hogy ne lehessen ilyenmódon visszaélni a választópolgárok jogaival. Ilyen irányban interpellálom a miniszter urat. (Pakots József: Adót lehet fizetni állampolgársági bizonyítvány nélkül.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. (Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk a miniszter urat!) Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! A képviselő úr interpellációjára igen röviden kívánok válaszolni. (Peyer Károly: Mindaz igaz, amit mondott! Nem?) Az igen t. képviselő úr oly rendelettervezet tárgyában interpellál engem, amely tervezetet én nem is láttam, (Derültség a, jobboldalon. — Zaj a baloldalon.) de kép vis előtár s>am olvasta. En még nem is