Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-391

58 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, ké­rem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Bródy Ernő: T. Ház! Az állampolgárság vélelimeatetik a törvény alapján. Mindenki ma­gyar állampolgárnak vélelmeztetiík, aki Ma­gyarországon született, sőt, azt mondja az 1925. XXVI. évi törvénycikk, hogy az is, aki Csonka­Magyarországon született, addig, míg a tria­noni békeszerződés rendelkezései következtében beálló állampolgárság-változások kérdése tel­jes egészében tisztázva nem lesz, a központi választmány a magyar állampolgárságot vé­lelmezni köteles annál, aki a megcsonkított Magyarország területén született, ha a béke­szerződés életbeléptét közvetlenül megelőző négy éven át Magyarországnak a békeszerződés által megállapított r határain belül valamely községben egyfolytában lakott. Es mit mond ez a törvény, amely ma megszületett, mert már a Felsőház is megszavazta. 13. §-ában azt mondja, hogy az állampolgárásg tekintetében az 1925. évi XXVI. tcikk. 3. 4-ában foglalt ren­delkezéseket kell tekintetbe venni. Az új fővárosi törvény tehát az 1925. évi XXVI. tcikk alap­ján áll. Most jön egy végrehajtási utasítás, amely szembenáll magával a fővárosi tör­vénnyel és az ennek alapi át képező 1925. évi XXVI. tőikkel, a választójogi törvénnyel. Ez nagyon átlátszó módja annak, hogy megint le akarnak kapcsolni ezreket, tízezreket. (Pakots József: Félnek a választóktól! — Rassay Ká­roly: Nagyon könnyű az élét, komplikáljuk egy kissé, az a fontos! — Friedrich István: Az atmoszférában van a baj!) Itt van előttem a Budapesten 1930 február 26-án összeállított választói névjegyzék, amely feltünteti a választók összlétszámát, hogy 319.166 választó van, tehát kerek számban, mondjuk 320.000 választó. Önök azt akarják, hogy a hatévi helybenliakás címén és más cí­meken mesrint lefaraffjamaik ebből egrypárezer, 10.000, 20.000, 30.000, sőt 50.000 választót. Ez a cél, igen t. Képviselőház. Ismét meg akarják hamisítani (Zaj a jobboldalon. — Graeffl Jenő: Ugyan, ugyan már! — Peyer Károly: Nem először!) a választópolgárok akaratát, önök minden oldalon, már a fővárosi törvényben, a kerületi beosztással, az örökös tagsági jogo­sultságokkal ... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. Bródy Ernő: Kérek még öt percet. (Rassay 'Károly: Tízpercet!) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház hozzájárult. (Jánossy Gábor: Igen, csak ne tessék gyanúsítani! Senki sem akar meghamisítani semmit! — Zaj. — Peyer Károly: Mindenki elismerte, hogy meghami­sították a névjegyzéket! — Zaj és ellenmondá­sok a jobboldalon. — Fábián Béla: A kép­viselő úr még nem látott meghamisított név­jegyzéket? — Friedrich István: Hány válasz­tást hamisítottak meg? — Jánossy Gábor: En csak a magam választását láttam s az olyan tiszta volt, mint a ma született gyerek!) Kérem méltóztiassianak megengedni, hogy Bródy kép­viselő úr a rendelkezésére álló öt percet fel­használhassa. (Zaj.) Bródy Ernő: Akkor tíz percet kérek. Elnök: A határozat öt percre szólt, azt meghosszabbítani nincs módomban. Bródy Ernő: Minden módon megnyomorí­tották már annak lehetőségét, hogy a választó­közönség a maga érdekében megszólalhasson. Lefaragtak a választók akaratából a kerületi 391. ülése 1930 május lU-én } szerdán. beosztásokkal, az örökös tagságokkal s az auto­nómiát teljesen megsemmisítették. Most a vég­rehajtási utasításban akar a belügyminiszter úr újabb korrektívumot feltalálni, ezzel ezt a szegény verejtékező polgárságot újabb kálvária­járásra kényszeríteni és a választók számát tízezrekkel leapasztani. Nagyon kérem a mélyen t. belügyminiszter urat, ha a belügyminiszter úr szándékai tisz­ták, méltóztassék eltekinteni ettől a rendelke­zéstől. Nincs semmiféle szükség olyan végre­hajtási utasításra, amely a törvénnyel ellen­tétben le akarja faragni a választói jogosult­ságot és me tessék ezt a megterhelt fővárosi polgárságot újabb kálváriajárásra kényszerí­teni. (Pakots József: Hol vannak Kozma és Wolff urak? — Fábián Béla: Ök vannak érde­kelve!) Miért van a bürokrácia, ha még azt sem tudja rendben tartani, hogy kinek van választói jogosultsága? Mit csinál ez a ; sok hivatal, ha még azt sem képes megállapítani és ellenőrizni, hogy kinek van választójoga? A magyar bürokrácia túltengései között, ebben a szerencsétlen országban, ahol a bürokrácia fattyúhajtásait senki sem tudja megfogni, el­várhatjuk legalább azt, hogy az emberek választójogát nyilvántartsa ez a hivatalos apparátus. Ez a legelemibb, legegyszerűbb teendője és kötelessége. Ezt nem lehet rásózni, ráoktrojálni, ráruházni a választópolgárokra. A választópolgárokat engedjék oda az urna elé, ahol majd meg fogják hozni a maguk ver­diktjét, de ne zavarják, ne vexálják, ne bánt­sák örökösen. Ne akarják megritkítani sorai­kat, ne üssék el a választópolgárságot kritiká­jától és verdiktjétől. Már előbb is hallottunk beszédeket arról, hogy ez a rendszer nem vezethet jóra. Ez a rendszer, amely mindenkit elnémít, mindent elfojt, ez a rendszer, amely örökösen nyak­tilókkal és és akasztófákkal dolgozik. {Zaj a jobboldalon. — Fábián Béla: Miért? Nem igaz? Rassay Károly: Paragrafus-nyaktilók! — Já­nossy Gábor: Hol a nyaktiló, hol az akasztófa? — Krisztián Imre — Bródy Ernő felé: Az akasztófa csak az önök fajtájából, kerül ki, a Szamuellik fajtájából! — Elnök csenget. — Rassay Károly: A paragrafusokban a válasz­tók ellen. — Jánossy Gábor: Költői elragadta­tás!) Ez a rendszer engedje meg, hogy Buda­pest választópolgára véleményét nyilvánít­hassa, hogy Budapest választópolgára oda­járulhasson az urnák elé és ne tartsa vissza, ne tegye lehetetlenné, hogy a maga véleményét elmondhassa. Es én igen kérem a t. belügy­miniszter urat, legyen kímélettel a polgárság iránt, hagyja a polgárságot az ő életgondjai­val, . ne tűzzön ki neki újabb utakat, újabb leckéket, újabb feladványokat, engedje, hogy a polgárok választói névjegyzékét hivatalból állítsák össze és vigyázzon, hogy ne lehessen ilyenmódon visszaélni a választópolgárok jo­gaival. Ilyen irányban interpellálom a minisz­ter urat. (Pakots József: Adót lehet fizetni állampolgársági bizonyítvány nélkül.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. (Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk a mi­niszter urat!) Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! A képviselő úr interpellációjára igen röviden kívánok válaszolni. (Peyer Károly: Mindaz igaz, amit mondott! Nem?) Az igen t. képviselő úr oly rendelettervezet tárgyában interpellál engem, amely tervezetet én nem is láttam, (Derültség a, jobboldalon. — Zaj a baloldalon.) de kép vis előtár s>am olvasta. En még nem is

Next

/
Thumbnails
Contents