Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

Az országgyűlés képviselőházának UOO. ülése 193Ó május 28-án, szerdán. 459 fog történni s a szérum árát hivatalból állapítjuk meg. (Helyeslés a jobboldalon.) A Hernád és Sajó szabályozását sürgette Farkas Géza t. képviselőtársaim, és kifogás tárgyává tette, hogy a Sajó neon lett az állami szabályozás alá eső folyók sorába besorozva. Mint bölcsen méltóztanak tudni, a különbség a kettő között az, hogy az állami szabályozás alá eső folyókon a hajózási utakat és a közlekedést biztosítani kell és olyan érdekek szolgálatában kell beruházásokat eszközölni, amelyek nem azonosak a parti birtokosok és az érdekelt ártéri birtokosok érdekeivel, hanem azon túl állami érdek és közlekedési érdek fűződik ahhoz, hogy ott a partvédelem szabályoztassék s a hajózási út ,és bizonyos vízállás biztosíttassék. Miután a Sajó nem ebbe a^ keretbe esik, hanem ez a magánérdekelt ártéri birtokosok és parti birtokosok által tartandó rendben, tehát az állami szabályozás alá eső folyók sorába nem volt besorozható. Mindazonáltal, miután magának a Sajónak völgye oly szűk, hogy az ártéri birtokosérdekeltség nem képes azokat a költségeket fedezni, amelyekkel _ ' a part rendezése és a folyó szabályozása jár, messzemenő állami támogatást kívánunk nyújtani mindkét folyón a parti birtokosságnak. A Hernádnál ugyanis 6'6 millió pengő, a Sajónál 6*5 millió pengő van felvéve a törvényjavaslatba, amely, ha törvényerőre ; emelkedik, — ismtéiem — mindazok a munkálatok, amelyek ott szükségesek, végre fognak hajtatni. (Mozgás a jobboldalon.) En már tavaly szeretteim volna megcsinálni, de ha pénzügyi okok ezt hátráltatják, annak igazán nem én vagyok az oka. Méltóztassanak ezeknek a kérdéseknek megoldását a pénzügyi tárca költségvetésénél sürgetni, (Szilágyi Lajos: Nem kíméljük Wekerlét!) aki — meg kell jegyeznem — a legmesszebbmenőén bocsátja rendelkezésemre a szükséges összegeket akkor, (Gyömörey Sándor: Csak ki kell használni az alkalmat!) amikor gazdasági kérdések intézéséről van szó. Berki Gyula t. barátom erőteljesen vissza utasította azt a hangulatot, amely a túloldalról mutatkozott, mintha ez a párt és azok a képviselők, akik itt ülnek, népellenesek volnának és a nép ellen csinálnának politikát. Teljesen egyetértek Berki t. képviselőtársammal, mert hiszen nem lehet azt mondani senkinek, aki objektív, hogy itt valaki népellenes törekvésekkel tőre kednék megakadályozni (Malasits Géza: Végül még azt süti ki a miniszter, hogy csupa demokraták ülnek a túlsó oldalon! — Perlak*. György: Csak a demokraták szeretik a népet? — Zaj.) az olyan intézkedéseket, amelyek a • nép helyzetének javítását vonnák maguk után. Simon András t. képviselőtársam a védővámokról beszélt és azt a kijelentést tette, hogy a védővámok nemcsak a nagyiparnak, hanem az egész gazdasági életnek biztosíttatnak. ^ Ebben teljesen igaza van, hiszen az egész ^gazdasági élet élvezi is ezt, amennyiben a védővámokból befolyó vámbevétel állampénzügyi célra használtatik fel, tehát nem kerül a nagyiparosokhoz, hanem ők csak azt a védelmet élvezin, amelynek hatása alatt tevékenységüket és^ működésüket sikeresebben és közgadasági kívánságoknak megfelelőbben tudják lebonyolítani^ Flandorffer Ignác t. képviselőtársam azt a kijelentést tette, hogy a kormány törekedjék olasz viszonylatban piacot szerezni és a barátsági viszony értékét azzal is kifejezésre juttatni Ami ezt a kérdést illeti, jelentem a képviselő úrnak, hogy ez már kifejezésre is jutott. Az utóbbi időben — méltóztassék figyelemmel kísérni a vásárokat — hetenként 2000 darab vágóállat ment Olaszországba. Ez az eredmény, amelyről itt beszámolok t. Ház, olyan, hogy teljes mértékben kifejezi azt, hogy ez a barátság nemcsak olyan látszatbarátság, hanem ebben az irányban is nagyon komolyan kifeiezésre jut. Flandorffer Ignác t. képviselőtársam a cukorrépatermelés tárgyában kötött szerződéseket is szóvátette és szóvátette azt, hogy nem a megállapított 2 pengő 85 filléres répaáron, hanem 2 pengő 50 filléres répaáron kötöttek a cukorgyárak szerződést a gazdákkal. Ez már igazán magánjogi kérdés. Kétoldalú termelési szerződésekbe nem avatkozhatik bele a földmívelésügyi miniszter. Ezek az árak eléggé publikálva voltak és magukra a cukorgyárakra is megfelelő befolyás gyakoroltatott, hogy ezt az árat biztosítsák. Minden gazda tudta az árakat, ha tehát olcsóbb áron kötöttek szerződést a gyárakkal, ez aztán már teljesen az ő dolguk, mert mint .önjogú és rendelkezésre hivatott személyei: maguk kötötték ezeket a szerződéseket. Más kérdés, hogy 16 schillingről leesett 9 schillingre a londoni cukortőzsdén a cukor ár és ez visszahat a cukorrépára. Ebbe a kérdésbe azonban, amelyet a t. képviselő úr itt felvetett, nem áll módomban beavatkozni és semmiféle intézkedést nem tehetek, mert az állami atyáskodás annyira még sem mehet, hogy mindenütt ahol a gazda szerződést köt, ott teremjen, beavatkozzék. Czettler Jenő képviselőtársam több pontban foglalta össze azokat a kívánságokat, amelyeket az a párt, amelyhez tartozni szerencséje van, a mezőgazdasági krizis szempontjából végrehajtani kíván. (Malijuk! Halljuk!) Nskem nem áll'módomban itt most konkrét kijeién léseket tenni ezekre a pontokra vonatkozólag, mert hiszen ezek olyan fontos, mélyreható kérdések és így olyan komoly megfontolást és tanulmányozást igényelnek, hogy nekem ezeket előbb tanulmányoznom kell és csak akkor vagyok abban a helyzetben, hogy a kormánynak erről jelentést tegyek és a magam véleményes javaslatát ahhoz hozzáfűzöm. így tehát most nem áll módomban konkrét választ adni ezekre- a pontokra vonatkozólag. Kérek erre haladékot a t. képviselő úrtól, hogy nekem módomban álljon ezeket a pontokat tanulmányozni és hogy azokra nézve a komoly választ megadhassam. Gyömörey Sándor t. képviselőtársam a közraktárak költségeit tette szóvá. Teljesen igaza van. A közraktári költségek azok, amelyek terhelik a gabonát, amely oda be lesz raktározva és ezek az összegek tényleg jelentős költséget képeznek. A számítások szerint azonban azok az előnyök, amelyeket a raktározás útján el tudunk érni, felérnek azokkal a (költségekkel, amelyekbe a raktározás kerül. Ami t. képviselőtársamnak a kubikusmunkásokra vonatkozó kijelentését illeti, hogy ezek tulajdonképpen nem földmunkások, hanem ipari munkások, mert mindazok az alkotások, amelyek az ő munkájuk révén létrejönnek, nem. a

) termelő munkához tartoznak, hanem az építőmunkához, erre a kérdésre nézve sok vita folyt. Szerintem azonban ezek voltaképpen földmunkások, és nem iparimunkások, nem minősíthetjük tehát őket ipari munkásoknak. Nagyabbára én foglalkoztattam ezt az egész munkáskategóriát, hiszen az utóbbi években, az utóbbi öt évben 52,860.000 pengőt fordítottam a vízszabályozásra és az egész kubikustársadalom abból a munkából élt, amelyet én a vízszabályozás révén végrehajtattam. Azok az útépítési munkák szintén jelentős munkaalkalmat nyújtanak, azonban még 67* .