Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-391

Az országgyűlés képviselőházának 391. ülése 1930 május U-én, szerdán. 37 verekedett a miniszterelnök úr, érdemes volt harcolni Hágában !) Elnök: Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Peyer Károly: Nem azt mondom, hogy ez az összeg készpénzben kerül kifizetésre, de ennek a tőkének 4, illetve 5 és nem tudom hány százalékos kamatozása van az A), B) és a többi alapokban biztosítva, úgyhogy ezek a kötvények • most ilyen értéket képviselnek és ezek számára ilyen kamatozás van biztosítva. Ezek a kötvények készpénzt jelentenek, mert hiszen ezek értékesíthetők, eladhatók a szerjnt az árfolyam szerint, aane'ly ki fog alakulni és amely a kamatozás figyelembevételével állapítja meg az értéket. Feli kell vetnem azt a kérdést is, hogy a képviselők közül, de a főrendiházból is számosban e törvényjavaslat megszavazásával kapcsolatban súlyos összeférhetlenségi helyzetbe kerülnek, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mégpedig azért, mert olyan ügyben határoznak, amely ügyből rájuk nézve anyagi előny származik. Ez az öszszeférhetlenség teljes egészében fennáll, ezt kétségbe vonni sem lehet és csak ebben a parla-, mentben lehet ezt a kérdést ilyen módon tárgyalni. Nem hiszem, hogy a világ egyetlen parlamentjében lehetséges lett volna a kérdést ebben a formában felvetni. Elnök: A képviselő úr kijelentése az összehasonlítás felvetése révén a nemzeti kegyeletbe ütközik. Méltóztassék ilyen kijelentésektől tartózkodni. (Farkas István közbeszól. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem, a képviselő úr a magyar parlamentet más parlamentekkel igen hátrányosan hasonlítja össze. (Farkas István közbeszól.) Farkas képviselő úr tessék csendben maradni, most nem a képviselő urat illeti a szó! (Malasits Géza: A reakció fügefalevele, nem parlament!) Malasits képviselő úr, méltóztassék csendben maradni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István közbeszól.) Farkas képviselő úrnak most nincs joga beszélni. Tessék csendben maradni. Peyer Károly: Miután ezekből a számokból kitűnik, hogy az előadó úr által olyan szimpatikusán beállított kép hogyan fest a valóságban, azt hiszem, teljesen jogosult, ha most a mi részünkről is indítványt teszünk, hogy ezeknek az összegeiknek tulajdonosai valamelyes áldozatot hozzanak a köz javára. (Györki Imre: A köz hozzon áldozatot az ő javukra!) Rassay képviselő úr tegnapi beszédében már elég világosan rámutatott arra, hogy ezt a pert csak azért lehetett kedvezően elintézni, mert a magyar állam résztvett ennek tárgyalásában és a magyar állam ilyen terhet vállalt magára. (Peidl Gyula: A magyar nép fizeti!) Ha ilyen terhet vállalt a magyar állam a maga adózóinak vállára, akkor természetes és jogszerű dolog, ha azt mondjuk, tessék ennek a kártérítésnek egy részét a köz javára rendelkezésre bocsátani, mégpedig azoknak részére, akikért az állam nem bírja el ezeket a terheket, ímert az adófizetőknek ilyen és olyan megterhelését jelentené ilyen újabb költség megállapítása. Most rendelkezésre áll tehát egy lehetőség, hogy igen jogos igényt kielégítsünk, amely igény kielégítésénél a sorrend tekintetében elsőbbséget kell, hogy adjak a hadikölcsönök jegyzőivel szemben a hadirokkantaknak, a hadiözvegyeknek és a hadiárváknak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon:) Azt hiszem, hogy ina elsőbbségről van szó, nem vitás az, hogy ezek kielégítés szempontjából elsősorban tarthatnak igényt arra, hogy a nemzet velük szemben legalább a legmínimális abbat tegye meg, mert azt, aki elvesztette a vagyonát, mindenesetre érzékeny veszteség érte, de kérdem, hogy mennyivel szívesebben adná oda minden vagyonát az a hadirokkant és adná oda mindenét, ha vissza tudná nyerni testi épségét, egészségét vagy látását az. aki teljésen megvakult, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) milyen áldozatot volna képes hozni ez, ha visszanyerné azt, amit elvesztett a háborúban'? A sorrend tekintetében tehát nem érteid egyet az előterjesztett indítvánnyal, bár összegszerűségben nincs köztünk véleményeltérés, de mikor a magyar állam egy ilyen nagy ügyben elment úgyszólván a végsőkig és exponálta magát olyan családokért, akiknél talán nem kell attól tartani, hogy ezen birtokpernek az el nem intézése következtében rájuk nézve valamelyes súlyos anyagi helyzet következik be, tehát nincsenek összehasonlíthatólag sem abban a helyzetben, mint amelyben vannak a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák: akkor azt hiszem, teljesen érthető, hogyha felvetjük azt a kérdést, hogy tessék annak a kártalanításnak egy részét leadni a köz javára. T. Ház! A tegnapi napon egy közbeszólás formájában szóbakerült itt, hogy ezen agrárperek résztvevői az ügyvédeket megfizetik. Nem tudom, hogy ez mennyi, 10%-e avagy több vagy kevesebb, a lapokban és a közvéleményben milliós honoráriumokról beszélnek, nem tudom ezt ellenőrizni, de fel sem tételezem azt. hogy nem fizetnék meg azt a munkát, amelyet kiváló jogászok éveken keresztül végeztek ab ban a perben, de a magyar államnak magának is voltak itt súlyos kiadásai, hiszen azok a delegációik, amelyek hol Genfben, hol Bécsben, Hágában, Portoroséban vagy másutt tárgyalták ezeket az ügyeket, a magyar állam költségén voltak künn és azt joggal lehet megkövetelni, hogy ezek a költségek legalább részben megtéríttessenek. Ha. már nem közvetlenül az állam javára, de legalább azoknak a legszerencsétlenebbeknek adjanak abból valamit, akik életüket, egészségüket áldozták fel azért, mert meg akarták menteni azokat az 50.000 holdas birtokokat. Hogy nem sikerült, — erről most ne beszéljünk — ebben talán nem ők a bűnösek, hanem az a hadvezetőség, amely a K. u. k. Armee-Comimandóból kisugárzott. Éppen ezen elgondolásnak megfelelően indítványozom (olvassa): «Mondja ki a Képviselőház, hogy a trianoni szerződésből folyó kötelezettségekre vonatkozó egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatban érdekelt összes agrárperek résztvevői, amennyiben a kártalanítás alapját képező birtok 100 holdnál nagyobb kiterjedésű, mindenkor, bármely címen a fenti törvény alapján kapott összeg 30%-át tartoznak egy közös, a magyar kormány által létesítendő C-kasszába befizetni, amely összeg elsősorban az 50%-nál súlyosabban hadirokkantak, azután az egyél) hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák járandóságainak felemelésére fordítandó» (Flrnk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Nem akarom azokat sújtani, akik kisemberek, akiknek a birtoka 100 holdon alul van, én ezeket mentesíteni akarom ezen járulék leadásától, de azok részére, akik ezt anyagilag bírják, ez egy kötelesség, mely elől^ nem lehet elzárkózni, hogy amikor a magyar állam pénzéből kapnak egy ilyen összeget, akkor a magyar állam másik oldalán levő szenvedők részére annak legalább egy részét visszaadják. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A magyar közvélemény akkor, amikor ezek a hágai tárgyalások nyilvánosságra jöttek, megdöbbent és ezt a megdöbbenést ... csak az enyhítette, hogy ugyanakkor a kormány sajtója