Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

Az országgyűlés képviselőházának J+00. ülése 1930 május 28-án, szerdán. 437 Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Petrovics György .jegyző: Simon András! Simon András: T. Képviselőház! Aki f a költségvetési vitát és legutóbb a földmívelésügyi tárca költségvetésének vitáját végighallgatta, úgyszintén, aki jelen volt azoknak a gazdagyűléseknek egyikén, vagy másikán, amelyek a közelmúltban lezajlottak, annak meg kell állapítania, hogy teljesen alaptalan a t. túloldalnak, de különösen Sándor Pál t. képviselőtársamnak az a megjegyzése, hogy ez a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, egészen máskép beszél itt ebben a Házban és egészen másképpen beszél kint a falun, a gazdagyűléseken. Ebben a vitában épúgy. mint a gazdagyűléseken állandóan megoldandó problémákként szerepelnek azok a bajok, amelyek ma Csonka-Magyarországon elsősorban a mezőgazdasági termelési ággal kapcsolatosak, azt sújtják. Ennek úgyszólván szószerint úgy ad itt mindenki bátran, senki által nem befolyásoltan és feszélyezetten hangot, mint ahogy kint a gazdagyűléseken hangot adtunk és hangot fogunk adni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezzel szemben ugyancsak a t. túloldalról (Farkasfalvi Farkas Géza: Hol van a túloldal? Ebédel? De nagy urak!) a mai napon Várnai Dániel képviselő úr homlokegyenest ellenkező követelményekkel lépett fel, mint aminőket mi a falu minden rendű és rangú rétegétől hallottunk. (Ügy van! Ügy van!) Óvást emelt az ellen, hogy a búza árát beavatkozással, kormányhatósági intézkedésekkel feljavítsa a kormány, pedig ez a felemelés összefügg a mezőgazdasági művelés alatt álló területeknek és az ezzel kapcsolatos egyéb nemzeti vagyonnak az értékével (Farkasf'aívi Farkas Géza: Exisztenciájával!) ami viszont exisztenciális érdeke a nagygazdának, a középbirtokosnak, akis törpegazdának, de a földmívesinunkásnak is. Megállapítom tehát, hogy éppen a t. túloldalról akadt képviselő Várnai Dániel képviselő úr személyében, aki azt a beszédet, amelyet itt elmondott, falun el nem mondhatná (Maróthy László: Megverték volna), mert a földmívesmunkásság

t érdekeivel szöges ellentétben áll az a felszólalás és minden kívánság, amelynek ő itt hangot adott. De következik ebből az is, hogy nem a munkásságnak van általános közös érdeke és nem annak közös frontja építendő ki ebben az országban, hanem igenis a különböző termelési ágakban részesek, legyenek azok munkaadók vagy munkások, tartoznak egy-egy közös érdekcsoportba. Meg kell állapítanom azt, hogy igenis ami érdeke a mezőgazdasági művelés alatt álló földek tulajdonosainak, mint munkaadóknak, azzal azonos az érdeke a földet mívelő földmívesmunkásnak is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mert azt kívánni, hogy a földmunkások napszámát emeljük fel, azt kívánni, hogy a földmunkásnak konvenciója révén nagyobb érték jusson a birtokába és egyidejűleg tiltakozni a gabona árának felemelése, tehát a konvenciós gabona árának felemelése ellen is ;, ez nyilvánval. ó szöges ellenmondás és nyilvánvalóan a mezőgazdasági munkásság érdekei ellen is van. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Kívánalomként állíttatott fel és csak idő kérdése, a viszonyokkal való számolás kérdéseaz, hogy a földmunkásságnak szociális biztosítása előbb vagy utóbb következzék el. Kérdem a mostani szociális biztosítási teher niellé elbírja-e a mai mezőgazdasági hozadék értéke mellett a föld még a földmunkások szociális biztosításának terhét is? Csak egy esetben bírhatja el és ez az az eset, ha az agrártermények árát fel tudjuk emelni az iparcikkekkel való paritás színvonalára. Csak ebben az esetben lesz sikeres és éri el célját a múltban már megvalósított földreform és csak ebben az esetben folytatható célszerű, okos földbirtokpolitika a jövőben is. Hiszen mi történt? Végrehajtottuk mint általános követelményt a földbirtokreformot és a földreform befejezésével majdnem egyidőbe esik nemcsak ebben az országban, hanem világszerte is az agrárválság. Ilyen körülmények között amíg a föld hozadékának értékét nem tudjuk emelni, addig tulajdonképpen terhet raktunk a földhöz juttatottak vállaira. és a . földbirtokpolitika során újabban kisexisztenciáknak juttatandó föld terhet fog jelenteni mindaddig, míg a föld értéke és hozadéka azon a rettenetesen alacsony nívón mozog, amelyen ma van. Annak tehát, hogy a múltban végrehajtott földbirtokreform elérhesse célját, hogy okos, demokratikus földbirtokpolitikát tudjunk folytatni és minél több embert juttathassunk földhöz, hogy gyökeret verhessenek a magyar földben és nemzeti szellemmel töltessenek meg, elengedhetetlen, nélkülözhetetlen feltétele az, hogy a föld hozadékát emeljük, hogy a földmívelést, mint termelési ágat rentábilissá tegyük. Azt mondják a t. túlsó oldalon és azt mondja különösen Sándor Pál t. képviselő úr, hogy ehhez rendszerváltozás szükséges. Ha egy kicsit jobban elmélyedünk ebbe a kérdésbe, azt tapasztaljuk, hogy a dúsgazdag Amerikában megalakult a kilences bizottság, amelynek feladata az, hogy a válságba jutott amerikai mezőgazdaságot válságából kiemelje. Azt tapasztaljuk, hogy Németországban megalakult a Vier-Männer-Kommission, a négyes bizottság, amelynek ugyancsak pártkülönbség nélkül az az elsőrendű feladata, hogy az ott bekövetkezett agrárkrízist megoldja. Ha nézzük Franciaországot, akkor azt látjuk, hogy Tardieu és Herriot azt mondják, hogy meg kell menteni a mezőgazdasági termelési ágakat. És ha nézzük a szomszédban Csehországot és Ausztriát, azt látjuk, hogy ott permanens tanácskozás folyik, hogy a mezőgazdasági válságot miképpen szüntessék meg. Ilyen körülmények között nem lehet alapos okkal azt mondani, hogy a magyarországi mezőgazdasági válság oka pedig a rendszerben keresendő és a kormányrendszer megváltozása elengedhetetlen feltétele annak, hogy itt javulás következzék be. De ezzel ellentétben ugyancsak a túlsó oldalról Várnai képviselő úr mutatott rá arra, hogy a kormány mesterséges beavatkozásokkal ne akarjon segíteni, mert hiszen a mezőgazdasági krízis világjelenség. Ha tehát mesterséges kormányhatósági intézkedésekkel sehol sem sikerült ezt megszüntetni (Ügy van! jobbfelől.), akkor ennek nem a magyar kormányzati rendszer az oka és helytelen volna, ha mesterséges intézkedésekkel kívánna a mai kormány segíteni az állapotokon. Intézze tehát el a t. túlsó oldal önmagával azt. hogy mi a helyzet és mi a kivezető út. Mi azonban a panaszokon, a rendszer ócsárlásán kívül konkrét javaslatokat arról az oldalról eddig nem kaptunk. Szerény megítélésem szerint azonban lehetett volna és lehetne a jövőben is segíteni; ha nem is száz százalékban, de bizonyos százalékban ki lehetett volna kerülni és eliminálni lehetne a jövőben az agrárválságot, ha a föld-