Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-400
414 Az országgyűlés képviselőházának UOO. ülése 1930 május 28-án, szerdán. alapján meszezéssel kapcsolatos egységes trágyázási kísérletek állíttattak be. r Kedvezményes kölcsönök és segélyek nyújtásával 90.000 katasztrális hold osztatlan közös legelő felhasználása részben megtörtént, részben folyamatban van. A fűmag-szükséglet részbeni fedezésére 60 katasztrális hold állami fűmagtelep létesíttetett. A mezőgazdasági termény- és termékértékesítési akció rendeltetése főleg az volt, hogy nagyobbrészben az értékesítés belső szervezetét, részben pedig a külföldi kereskedelmi képviseletek megalkotását és reálisan megokolt támogatását szolgálja. Az 1925/26. évben főleg a búza-, burgonya- és hagymatermés értékesítésének előmozdítására 9,280.000 pengő, az .1926/27. évben a gabona-, burgonya-, hagyma-, gyümölcs-, zöldség- és vetőmagkivitelünk elősegítése érdekében 5,800.000 pengőt, az 1928/29. évben ugyanerre a célra, valamint borkivitelünk előmozdítására 2 millió pengőt. Az 1929/30. évben a felsoroltakon kívül jelentős kedvezményekkel támogatta a tárca az élőállat, hús, zsír, vaj és egyéb tejtermékek kivitelét. Ezeknek a költségeire ez évben 5,940.000 pengő, engedélyeztetett. A jobb mezőgazdasági értékesítés érdekeit szolgálják a tárca által kezdeményezett hitelakciók, amelyeknek kapcsán az 1928/29. években 5*8 millió pengő bocsáttatott a gazdák rendelkezésére, kedvezményes kamat mellett, zöldhitel formájában. Ugyanerre a célra és a zöldség-exportőröknek gyümölcs-, zöldségfélek-, valamint a zöldségkivitel előmozdítására, úgynevezett exporthitelek engedélyeztettek, amelyek kapcsán az 1928/29. évben 3 millió pengő kedvezményes export-kölcsön folyósíttatott az üzletemberek részére. A mezőgazdasági export szempontjából nagy jelentőségűek voltak a hízlalási kölcsönök, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amelyek során a tárca részéről az 1928/29. években 47 millió pengő hízlalási kölcsön bocsáttatott a gazdák rendelkezésére. A kivitel fejlesztése és mindezeknek a kérdéseknek megoldása céljából állíttatott fel az Export-intézet, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) amely működését igen szorgalmasan és igen eredményesen (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) tölti be és éppen ezért ennek az intézménynek fejlesztését tűztem ki célul. (Elénk helyeslés a jobboldalon. — Egy hang a jobboldalon: Erősen fejlesztendő!) Az áillami sziktalaj javító-akció keretében a folyó évben elfogjuk érni a 10.000 katasztrális holdig, laimely területeket már megjavítottunk. A gazdasáígi felügyelőknek, valamint az illetékes gazdáknak jelentéseiből azt látjuk s amiről magam is szemle útján az elmúlt évben, amikor a mintatelepeiket megnéztem és ellenőriztem, meggyőződtem, hogy a Treitzféle meszezés által teljes eredményt érünk el a szikes talajjok bizonyos fajtáinál. Az eredmény, amelyet a meszezéssel elértünk, 3—4, sőt sok helyen 5 métermázsa differenciát ad a gazda javára. Éppen azért t Ház, ezt az akciót tovább kívánom folytatni. T. Ház! Ezek azok az akciók, amelyeket a kritika kifogásolt éis amelyeket beszüntetendőknek ítélt. Azért voltam bátor ezekre a számadatokra hivatkozni, hogy helyes megvilágításba helyezzem azokat a célokat és az eredményeket, amelyeket ezekkel el akartunk érni. Ha ezeket beszüntetnők, ha a szakértő kritika azt határozná el, hogy ez beszüntettessék, kérdem mire használja fel a földmívelésügyi tárca a rendelkezésére álló összegeket, ha nem talajmüvelésre, talajjavításra, növé'nytermelésre, állattenyésztésre, nemesített vetőmagvakra, okszerű és helyes trágyázásra, szőlőtermés értékesítésére, a gTÜmölcsterrnés értékesítésére és mindazokra (Kun Bála: Több kellett volna rá! Nem ezt kifogásoltuk!) a kérdésekre, amelyeket én itt jeleztem, hogy ezeket a tekintélyes összegeket, a hasznos ^beruházási összegekből a költségvetés keretén kívül felhasználjuk! Azt mondja a kritika, hogy ezek szétágazó programmok és a szétfolyó programmokat egyirányba kellene terelni és összpontosítva vezetni, akkor nagyobJb eredményt érnénk el. Ezt teljes mértékben tagadom, mert azzal, ha a termelésnek valamelyik ágazatát különösen favorizáljuk és nagyobb mértékben forszírozzuk, nemcsak hogy nem érnénk el azt a kívánt többeredményt, hanem kárt szenvednénk azáltal, hogy a többi termelési ágazatot teljesen elhanyagoljuk. (Úgy von! Ügy van! a jobboldalon.) Ezek az akciók mind külön-külön a legszakszerűbben kidolgozott és ellenőrzött programm alapján hajtattak végre, de tulajdonképpen ezek az akciók a maguk összeségében képeznek egy programmot. Mert t. Ház sajnos még mindig a jelszavak korszakát éljükj amikor valaki a közvéleménybe bedob egy jelszót és a közvélemény azt felkapja s szajkó módjára ismétli. (Ügy van! Ügy van! a. jobboldalon.) Hallottuk itt azt a szemrehányást, hogy a foldmívelésügyi kormányzatnak nincs programmja, dehogy nincs, itt van a programmja; áz adott körülmények között és a rendelkezésre álló eszközökkel így használtuk fel ezeket az összegeket és cáfolhatatlan eredményt értünk el. (Ügy van! Ügy van! a jobboladlon.) Mert ha nincs programm, akkor ennek a termelés visszafejlődésében kifejezésre kell jutni. Hát ha ezt nézzük, akkor utalok a tavaszi mezőgazdasági kiállításra, amely megmutatta azt, hogy a mezőgazdasági termelés ma milyen színvonalon áll. De hivatkozom a Római Nemzetközi Mezőgazdasági Intézetnek jelentésére, amelyben fel van tüntetve, hogy a világ összes gabonatermelő államai között az átlaghozam szempontjából a 24-ik helyről a 14-ik helyre jöttünk fel. (Ügy van! Úgy van!) Ha kereskedelmi mérlegünk egyensúlyára hivatkozunk, erre azt mondja a kritika, hogy ez végeladásféle export volt, de megfeledkezik arról, hogyha a mai olcsó árak mellett is olyan nagy tömeget tudtunk termelni, amellyel az egyensúlyt helyre tudtuk hozni, ez csak a termelés sikerét jelenti. Utalok élőállatkivitelünkre' is. A statisztikai adatokból kitűnik, hogy 1928-ban 210.245 darab élőállatot vittünk ki 86'7 millió pengő értékben, 1929-ben pedig 434.154 darabot 151,699.000 uengő értékben. Ez tehát nem végeladásszerű eladás volt, hanem olyan árak voltak ezek, amelyekből a tengődő mezőgazdaság úgyszólván éldegélt. (Ügy van! Ügy van! — Gyömörey Sándor: Csak abból éltünk!) Ez volt az egyetlen dolog, amely átmentett bennünket a nehéz helyzeten. De ez az eredmény.nem teljesen önmagától állott elő. Az a gazdasági politikai helyzet tette ezt lehetővé, amellyel irányítottuk ezt a kérdést. Utalok itt mind a hízlalási hitelre, mind egyéb intézkedésekre, amelyekkel képesek voltunk ezeket az eredményeket elérni. (Ügy van! Ügy van!) Nem akarok hivatkozni az egyéb statisztikai adatokra, hiszen ezek miind közismertek. De »hogyha valaki végignézi ezeket az adatokat, akkor azt látja, hogy igenis megvolt a hatásuk azoknak az intézkedéseknek, amelyekre a kormány tényleg mint eredményekre hivatkozik. (Ügy van! Ügy van!) Erős kritika tárgya volt a borpropaganda kérdése is. En nem tudom megérteni ezt, mert amikor 1926-ban 25.000 hektoliter volt az ossz-