Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-390

30 Az országgyűlés képviselőházának 390. ülése 1930 május 13-án, kedden. kidomborítsák, hogy a döntőbíróságoknak nem lesz joguk a 250. §-nak további értel­mezésére. Ezért veszik ki az agrárpereket is a fellebbezés alól, hogy semm'ikép se le­gyen érintve ez a hamis szuverenitási tán és elmélet. Ugyanaz áll a harmadik és negye­dik kategóriába tartozó birtokokra, ameb r ek miatt Franciaország és Olaszország vállalták á külön tartalékot. A kisantant ott is csak azt fogja fizetni, ami saját törvényei szerint köte­les fizetni. .. összegezve tehát, mi van ebben? Az van ebben, hogy a kisantant ott, ahol a vegyes döntőbíróság határozata végrehajtható, mert megvan az A-alap, ott egyáltalán nem érdekli őket ez a kérdés, fizessen az A-alap és fizes­senek azok, akik a békességet meg akarják menteni, ők csak azt adják, amit törvényeik értelmében adniok kell, őket tehát nem érinti a döntőbíróságok ítélete, mert nem őket sújtja. Ott ellenben, ahol őket sújtja,, már óvást emel­hek. Az^ április 28-i jegyzőkönyv tisztára óvás­emelés és nem látom sehol sem, hogy bizonyos kompromisszummal és megegyezéssel enged­lek volna olyan garanciákat kiépíteni, hogyha ezek a vegyes döntőbíróságok tényleg működni .fognak, azoknak ítéleteit majd tényleg végre is lehet hajtani. Az állami szuverenitás szempontjából pe­dig,^ ismétlem, a legvilágosabban képviselik^ azt a.z álláspontot, hogy a nemzetközi szerződések és kötelezettségek érvényesítése terén állami szuverenitásuk címén ők fogják megállapítani, hogy vannak-e kötelezettségeik vagy nincsenek. Ez t. Ház, nem állami szuverenitás, ez ma­gyarul annyit jelent, hogy itt az önkény és erőszak szelleme érvényesül. Ez hatja át azo­kat a tárgyaló feleket és azokat a hatalmakat, »melyekkel kénytelenek voltunk a politikai viszonyokra való -tekintettel és gazdasági re­mények fejében ezt az egyességet megkötni. T. Képviselőház! Még csak arra akarok utalni, hoe-v ha ilyen felfogást látunk, akkor nem csak ránk, — s ezért szólaltam fel, — hanem a nagy antantra is fontos, amely a középeurópai békét és i^uróxa úi békéjét akarja, hogy világosan lássa azt, hogy a mi partnereink, a mi szomszédaink, akikkel leg­közelebbről vagyunk érdekelve ebben az új ki­alakulásban, miképpen gondolkoznak a nem­zeti jogokról és a nemzeti kötelességeknek kér­désében. Azt hiszem, hogy ezeket elmondani a .*\ inagyar parlamentben, amikor ratifikálunk egy ilyen kényszerhelyzetben létrejött egyezményt, I éppen ^azoknak kötelessége, akik a kormány­nak támogatást nyújtanak abban, hogy ez az 'egyezmény valósággá lehessen, mert kell látni a nagyhatalmaknak, hogy mi igenis meghoz­tuk ezt az áldozatot, mint utolsót- és meghoz­tuk ezt az áldozatot, mert kiengesztelődést és békét akarunk, de, hogy a magyar nemzetnek lelkében világosan megvan az a tudat, hogy itt olyan szomszédokkal és olyan tényezőkkel állunk még mindig szemben '" tíz év után is, jnég ezután az egyezmény után is, akik a ki­engesztelődést oly mentalitással akarják szolgálni, amely sem kiengesztelődést, sem pedig jobb jövőt nem hozhat, . Látnia és hallania kell Európának, hogy itt egy olyan nemzetet •akarnak elnyomni és olyannak eltiprását kísérlik-még és ez folyik még most is, amely nemzetben egyedül és a legtisztábban él a nemzeti jogok iránti tiszte­let és minden kötelességnek teljesítése, amely a népek rendelkezéséből, a nemzetközi jogból fakad. (Helyeslés. Ügy van! úgy van!) Mikor azt látom, hogy a magyar kormány e tisztult felfogást, a döntőbíróság elvi állás­pontját képviselte az egyezménynél is, szem­ben a kisamtanitn-ak egészen más mentalitá­sával és mert a kormány azon az úton jár, amelyről éppen tegnap állapította meg gróf Apponyi Albert gróf Andrássy Gyulá­ról, tehát egy - másik politikusról tartott nagyszerű előadásában, hogy mindenki úgy gondolkozott már és úgy gondolkozik ebben az országban, hogy ennek az országnak nincs másra szüksége, csak arra, hogy a jog érvé­nyesüljön, mert ha a jog fog érvényesülni, akkor ennek a nemzetnek minden óhaja is teljesül. (Ügy van! a baloldaton!) Mivel a kormány ezen az úton jár, abban a reményiben, hogy a jog érvényesülni fog és a jobb jövőt meghozza, pártom nevében a ja­vaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az idő előrehaladott voltára való tekintettel a vitát megszakítom és előterjesz­tést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napi­rendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó 14-én, szerdán dél­előtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki: 1. a mai napirendünkön szereplő törvényjavaslat, 2. a költségvetés folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi indítványomhoz hozzájárulni? (Igen!) Akkor ezt határozatikig kimondom. Jelentem a t. Háznak, hogy az indítvány­könyvben újabb bejegyzés nincs s így annak felolvasását mellőzöm. Most pedig kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációs könyvet felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): «Interpel­lációk 1930. évi május hó 14-én szerdán. 1. Csontos Imre — a kereskedelemügyi minisz­terhez — a karcag—füzesgyarmati megyei úton levő híd lezárása és sürgős felépítése tárgyá­ban (Szóval.) 2. Pakots József — a kereskede­lemügyi miniszterhez — a házi sütő- és házi vágórendeletek tárgyában (Szóval.) 3. Bródy Ernő — a belügyminiszterhez — a budapesti választói névjegyzék tárgyában (Szóval.) 4. Peyer Károly — a belügyminiszterhez — Sztra­nyavszky Sándor államtitkárnak Baranyai Aladár volt bolsevista Sas-kapitány ügyében írt levele tárgyában (Szóval.) Elnök: Méltóztassanak tudomásul venni, hogy a megnevezett képviselő urak interpel­lációikat holnap mondják el. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvé­nek felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, hogy a jegyzőkönyvet felolvasni szíves­kedjék. Szabó Zoltán jegyző (olvassa az ülés jegy­zőkönyvét.) Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvvel szemben? (Nincs!) Ha észrevétel nincs, a jegyzőkönyvet hitelesí­tettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 30 perckor.) Hitelesítették Pogány Frigyes s. h Fáy István s. h. naplóbirálő-bízott sági tagok. {

Next

/
Thumbnails
Contents