Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-398

344 Az országgyűlés képviselőházának amely nyiltan hirdeti, hogy Magyarországnak el kell pusztulnia. (Jánossy Gábor: Majd abba Magyarország is beleszól!) Ha ezen a politikai alapon dolgozunk tovább és engedjük azt, hogy Közép-Európa politikájában továbbra is Benes legyen az úr, ha tűrjük szótlanul egy helytelen diplomáciai felfogásból kifolyólag azt, hogy Közép-Európában Benes akarata legyen törvény és a kisententejot, imint instrumentumot tartva kézben állandóan paralizálja a magyar akaratot, ha tűrjük azt, hogy helytelen, rossz kereskedelmi szerződésekkel (Bródy Ernő: Ügy va.n!) az országot ismét csak kiszolgáltassák Benes politikájának, akkor a mi gazdasági jövőnk semmi jót nem ígér, akikor itt továbbra is a dunai konföderációért való harc és küzdelem lesz a helyzet szignatúrája, akkor itt továbbra is Benes fogja diktálni a magyarellenes politikát. Mert az Ő politikája megvalósításának élő gátja a magyar nemzet, ennélfogva természetes, hogy az Q egész akarata Magyarország ellen irányul. Már pedig ha sikerül nekünk létrehozni ezt a mezőgazdasági blokkot, ennek konzekvenciája az lesz, hogy Benes diplomáciai valutája fog lejjebb szállni. Mert az ő erejét mi képezi? Az, hogy Franciaország áll teljesen mögötte. Ha egy ilyen mezőgazdasági tömörülés jön létre, Franciaország ezt mindenesetre nagyobb mértékben lesz kénytelen honorálni, mint amilyen mértékben honorálja Csehországot, mint amilyen mértékben honorálja Benes diplomáciáját. En ebben látom ennek az elgondolásnak indokát. Ezzel törhetjük meg azt a rideg ellenállást, azt a rideg ellenszenvet, amelyet Franciaország eddigelé velünk szemben mindenkor tanúsított, ezzel inaugurálhatunk olyan politikát, amely bennünket tényleg aktív faktorává tesz Közép-Európa politikájának. Mert az iniciatíva tőlünk indulván ki, a mi gazdasági súlyunkat és kedvező geográfiai f helyzetünket visszük bele Közép-Európa harcába, küzdelmébe és ebben a harcban, ebben a küzdelemben nemcsak eddig bevált kiváló barátainkra, az olaszokra számíthatunk, nemcsak az angolok fogják ezt örömmel üdvözölnii, mint a tényleges konszolidációnak egyedüli módját, egyedül alkalmas eszközét, hanem meg vagyok róla győződve, hogy ez a politika megértésre fog találni Franciaországnál is és ez a politika fogja megoldani Magyarország igazi nemzetközi helyzetét, Magyarország gazdasági problémáit. T. Ház! Mint mondottam, a párizsi és a hágai konferencia mindenkinek világosan mutatta meg azt, hogy a nagyhatalmiak konszolidációt akarnak, hogy a nagyhatalmak piacot akarnak Európában teremteni. A gazdasági élet bázisát, szilárdságát, a rend, a nyugalom és nem a felforgató törekvések adják meg. Az én elgondolásommal a rendnek, a megnyugvásnak olyan faktorát hozzuk létre Közép-Európában, amely a konszolidáció igazi bázista lesz. Ez volna az az igazi locarnói politika, amelynek szelleme ma az egész világ diplomáciáját áthatja. (Egy hang a jobboldalon: De nem őszintén!) A locarnói gondolat az, amelyért mindenki őszintén küzd, amelyet saját érdekében mindenki őszintén akar, talán Csehországot kivéve. Ez a locarnói politika azonban lehetőségekkel másutt, mint Közép-Európában, nem bír. En Briand programmjában sok érdekes, sok nagyon hasznos, sok jót ígérő dolgot találok, de realitás szempontjából az ő javaslata igen súlyos aggályokat kelt bennem és én azt mondom, hogyha Briand-t és Poincaré-t,, a francia politikusokat tényleg a locarnói szellem hatja át, ne akarják egy attakkal venni be az egész világot, mert ezt S98. illésé 1930 május 26-án, hétfőn. nem lehet megcsinálni. Ha valahol a politikában, különösen a nemzetközi politikában az építő munka az egyedüli, amely eredményeket Ígérhet, amely eredményeket hozfhat, akkor ez az építő munka azt parancsolja, hogy az első tégla, az alapkő itt Közép-Európában tétessék le. Itt vannak az igazi agrár államok, itt vannak^ Európának azok a nemzetei, amelyek az agrárkrízissel küzdenek. Ezeket a nemzeteket tessék úgy tömöríteni, hogy ezzel az igazi locarnói politikát vigyék diadalra, hogy ezzel alapját vessék meg annak a nagy briandi gondolatnak, amelyet ez a kiváló francia politikus programmjában adott. (Általános helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra kövekezik? Fitz Arthur jegyző: Bárdos Ferenc! Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! Nagy örömmel állapítom meg, hogy végre a túlsó oldalon is vannak, akik belátják, hogy a kardcsörtetés politikája célhoz nem vezet. (Jánossy Gábor: Sohasem volt itt kardcsörtetés, mindig védekeztünk! A létünket védtük!) Hogy a kardosörtetés politikája Magyarországra nézve csak káros volt, e tekintetben elég rámutatnom az 1914-i eseményekre, amikor ebben az országban csupán^ egyetlenegy párt volt, amely a kardosörtetés politikáját ellenezte, iá szociáldemokratapárt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az események nekünk adtak igazat (Jánossy Gábor: És Tisza Istvánnak! Ö sem akarta a háborút! Mindvégig ellenezte!) és ma, amikor akadnak egyesek, akik úgy vélik és úgy látják, hogy a kardcsörtetés politikája célhoz vezethet, ismételten megállapíthatjuk, hogy Európában konszolidált viszonyokat csak békés eszközökkel lehet megteremteni. Tudom, sőt állítom, hogy Magyarországgal szemben igazságtalanság történt, hogy a békeszerződések, amelyek létrejöttek, nélkülözik azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy azokat tényleg szerződéseknek nevezzük. Tudjuk, hogy azok egyoldalúak, mégis az a meggyőződésünk, hogy békés politikával sikerül ismét Magyarországot arra a helyre emelni, amely őt Európában megilleti. Egy kis, gyenge állam számára sokkal fontosabb az, hogy jó, helyes és célszerű külpolitikát folytasson. Egy gazdag és erős államnak erre.talán kevésbbé van szüksége, minekünk azonban, amikor látj

ulk azt, hogy a magunk erejéből alig vagyunk képesek ügyeinket előbbre vinni, kétszeres kötelességünk, hogy igyekezzünk barátokat szerezni, igyekezzünk olyan atmoszférát teremteni, amely a békés kibontakozás felé vezet, és segítenünk kell azokat a törekvéseket, amelyek ezt célozzák. A házszabályok értelmében határozati javaslat benyújtására jogom már nines. Ha azonban erre jogom lenne, akkor ez alkalommal a következő határozati javaslatot nyújtanám be (olvassa): «Utasítsa a Képviselőház a külügyminisztert arra, hogy a Magyarország tói elcsatplt területen élő volt magyar állampolgárok állampolgársági jogainak elismerése érdekében interveniáljon Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia kormányainál.» (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azok után, hogy az optánskérdést már elintézték, és hogy például a napokban — azt hiszem, tegnap este — a miniszterelnök úr résztvett a román követség vacsoráján, fel kell tételeznem azt, hogy Magyarország és Románia között olyan barátságos viszony van kifejlődőben, amely alkalmassá tesz bennünket arra, hogy ilyen kéréssel forduljunk ezekhez az ille' tékes kormányokhoz. Arról yan szó, hogy ezer