Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-398

Az országgyűlés képviselőházának 3 élet lehetőségeivel kell számolnia, az élet pedig elsősorban gazdasági alapon nyugszik.­f (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a gazdasági bá­zist kell olyképpen szabályozni, olyképpen irá­nyítani, hogy Magyarországnak mindenekelőtt súlyos belső válságát, amely — mint^ mondot­tam — nem más, mint egv exportkrízis, nem más, mint a piac krízise, oldjuk meg kellő­képpen. Egy ilyen tömörülés legközelebbi követ­kezménye magától volna az, hogy Magyar­ország számára megnyílnék az a piac, amelyre feltétlenül szükségünk van. Hol van az a hely, ahol Magyarország mezőgazdasági ter­mékei számára piacot találunk, hol van oly kedvező lehetőség arra, hogy agrártermékein­ket elhelyezzük, mint a közvetlen szomszéd­ságunkban fekvő Ausztriában? (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nekünk olyan politikát kell kezdeményeznünk, amely Ausztriában kedve­zőbb helyzetet biztosít a magyar mezőgazda­sági termékek számára; (Ügy van! Ügy van! .íobbfelől és a szélsőbaloldalon.) nekünk azt kell lehetővé tennünk, hogy mi azzal az állam­mal, amely velünk ihasonló gazdasági krízis­ben szenved és amely ugyanazon politikai faktor nyomása alatt sínylődik, mint mi, ért­sük meg egymást olyképpen, hogy az ő ter­mékeik számára kedvezőbb beviteli lehetősége­ket biztosítsunk itt, ezzel szemben Ők kedve­zőbb exportlehetőségeket ^biztosítsanak a ma­gyar agrártermékek számára-. Ennek a közeledésnek, amely nemcsak, hogy nem áll ellentétben az olasz barátsági szerződéssel, de — mint mondottam — annak kiegészítését, kiépítését^ jelentené, nemcsak gaz­dasági, hanem diplomáciai következményei is lennének. Ennek az lenne a következménye, hogy a kisentente a tmaga iszellemében bontat­nék meg s hogy a kisentente -rájönne arra, hogy neki se érdeke és hivatása az, hogy Kö­zép-Európában egyszerűen a mumus szerepét játssza Magyarországgal szemben. A kisentente-ot Magyarország, a magyar kérdés, a Magyarországon ejtett igazságtalan­ság hozta létre, a magyar igazságtól való féle­lem tartja életben. Ha Magyarország nem a kardcsörtetés politikáját folytatja, ha Magyar­ország az élet realitásait valóságoknak fogadja el, a reális politika mezejére lép, és gazdasági megoldást keres, akkor igenis a kisentente-nak is más mentalitást diktál, a kisentente-ot kény­szeríti arra, hogy más szempontokat kövessen középeurópai politikájában, mert a piac kér­dése reánézve is egészen másként fog alakulni. A piac kérdése, a gazdasági élet szükségessége, tehát az élet maga lesz hivatva arra, hogy meg­bontsa a kisentente kereteit, a kisentente össze­tartozandó s ágát, hogy így az az ellenség sem­misüljön meg, amely Magyarországot ma telje­sen indokolatlanul gúzsbakötve tartja és azzal, hogy gúzsbakötve tartja, Önmagának is csak hátrányt biztosít és nem előnyt. Ha látjuk Ro­mánia és Jugoszlávia gazdasági helyzetét, senki sem fogja azt (mondani, hogy ez a két állam. amelynek a győzelem^ mindent megadott, amit akart, sőt, amely két állam sokkal többet ért el annál, mint amit keresett, mint amiről valaha álmodott, ez a két állam gazdaságilag azon a nívón áll, mint azelőtt. Ennek a két államnak is megvannak a imasra súlyos gazdasági problé­mái és e problémáik a mienkkel azonosak és csak velünk együttesen oldhatók meg. Én igenis helyesnek és szükségesnek tartom azt, hogy az életnek ez a reális gondolata le­gyen az, amely minket a gazdasági kérdések KÉPVISELŐHÁZI KAPLÖ. XXVIII. 78. ülése 1930 május 26-án, hétfőn. 343 megoldásának közös plattformájára hoz, és hogy ennek a közös plattformon való tömörülésnek vezető szerepe Lengyelország kezében legyen. Azon oknál fogva tartanám ezt feltétlenül szük­ségesnek, mert hiszen az említettek között mines egy állam sem, amely ezzel az országgal szemben bizalmatlansággal viseltetnék és Len­gyelország egyike azoknak a hatalmaknak, amelyeknek diplomáciai helyzete Európában a legkedvezőbb, amely szoros barátsági viszony­ban áll a kontinens politikáját ezidőszerint irá­nyító és uraló két nagyhatalommal, Olaszor­sággal és Franciaországgal. Ezen az úton érhetjük el azt, hogy eljutunk oda, ahová különben eljutnunk nem lehet, a, francia pénzpiachoz, mert egy ilyen gazdasági tömörülés, amely alapja lehet a Briand-féle gon­dolat gyakorlati megvalósításának, egy ilyen politikai tömörülés feltétlenül maga^után fogja vonni a gazdasági konzekvenciákat és egy ilyen gazdasági perspektívákat a világnak megnyitó új alakulat feltétlenül egészen más elbírálás­ban részesül a nagyhatalmak által, mint ami­lyen elbírálásiban részesülnek az egymással szembenálló, torzsalkodó, veszekedő és egymás­sal háborúskodó államok. Egy ilyen tömörülés a hitelképesség • szem­pontjából volna rendkívül magasan értékelendő. Magyarország biztonságát ebből a szempontból rendkívülien kielégítő. Éppen azért hiszem azt, -hogy ez a politikai gondolat, amelyet előadni bátorkodtam, megértésre fog találni a Ház ré­széről. De remélem, hogy a Házon kívül is, nem­csak itt az országban, hanem az ország határain túl is azok a nemzetek, amelyek eddigelé innen csak ellenséges (megnyilatkozásokat hallottak, meg fogják hallani az én gyönge szavamat. Annál is inkább hiszem ezt, mert hiszen az európai politikát ma főleg egy szempont hatja át: a gazdasági krízis megoldásának szándéka. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon ) A há­gai konferencia, a párizsi konferencia mit mu­tat diplomáciailag málst, mint azt a tényt, hogy Anglia és a többi nagyhatalom konszolidációt kíván Európában, meg akarja szüntetni azt a szaggatottságot, amelyet a mondva csinált bé­kék teremtettek itt, olyan helyzetet akar te­remteni, amely felpezsdíti a gazdasági életet, amely lehetővé teszi azt, hogy a pénzember szá­moljon ezzel a piaccal, amely lehetővé teszi azt, hogy gazdasági életünk normális alapokra he­lyeztessék. Semmi egyéb célja nem volt külö­nösen Angliának Hágában és Párizsban, mint az, hogy Közép-Európában — ha kell áldozatok árán is — konszolidált viszonyokat teremtsen. A konszolidált viszonyúik megteremtésének alapját képezte a háborúnak gazdasági likvidá­lása. Itt azonban nem állhat meg a magyar politika. A magyar diplomáciának kell kezébe ragadni az iniciatívát. Nekünk, akik ezer seb­ből vérzünk, akik annyi csapáson mentünk ke­resztül, annyi igazságtalanságot voltunk 1 kény­telenek elszenvedni éppen szomszédaink; révén, föl nem adva nemzeti ideáljainkat, nekünk kell a bölcseség által áthatva tiszta fejjel, nyilt szemmel Ikeresnünk a kibontakozás útját és ne­künk kéli letérnünk az érzelmi politika útjáról, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) akármilyen ke­serű legyen is az. Nekünk kell keresnünk az élet útját, mert látjuk azt, hogy a jelenlegi hely­zet hova vezethet. (Úgy van! a szélsőbalolda­lon.) Hiába javul a gazdasági, a kereskedelmi mérleg, az élet mérlege ellenmond annak; hiába javulnak a statisztikai adatok, a kenyér egyre kevesebb és kevesebb, a szegénység egyre na­gyobb. (Ügy van! a szélsőbaloldalon ) A cseh politika diadalmaskodott itt, az a cseh politika* 51

Next

/
Thumbnails
Contents