Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-398

Az országgyűlés képviselőházának volna a józan ász — beírattak szerződés betűibe és azoknak súlyát nyögjük ma is évtizedek után. (Ügy van! Ügy van!) Mi tehát szkeptikusak vagyunk, mi fenntartással ölünk, de sem éz a szkepszis, sem ez az óvatosság nem megy olyan messze, hogy jóindulattal ne mérlegeljük új terveknél, új akcióknál azt, vájjon azok Magyarországra nézve nem. jelenthetnek-e elfogadhatatlan álláspontot. Mi igenis be fogunk lépni szorosabb európai kapcsolatokba, ha először nem kívántatik tőlünk, hogy lemondjunk azokról a vitális gazdasági érdekeinkről, amelyek nélkül élni nem tudónk és másodszor lemondjunk olyan nemzeti ideálokért való' küzdelemről, amelyek tekintetében legyen szabad Apponyi Albert gróf igen t. kéviselőtársam klasszikusan szép szavait idéznem: amelyekről való lemondásra nézve úgyis megtisztelnének bennünket azzal, hgy nein hinnék el nekünk. (Ügy van! Ügy van!) Nekem az. a nézetem, hogy a magyar külpolitika útjai az elmúlt esztendőkben helyesek voltak. Én ezt mondhatom nemcsak annak a pártnak a szempontjából, amelynek tagja vagyok, hanem azon felülemelkedve is mint az objektív igazságot kereső magyar ember. Én hiszem és vallom, hogy a magyar külpolitikában az az óvatosság, amely az elmúlt éveket jellemezte, helyes volt; helyes volt különösen az óvatosság abban a negatívumban: nem létesíteni végleges helyzeteket és nem égetni fel magunk mögött a hidat. (Úgy van! Ügy van!) Azt hiszem, a magyar külpolitika és annak vezetői helyesen értették meg a magyar közvéleménynek kimondott és gyakran ki nem mondott direktíváit is, amelyeknek megértése és megérzése nélkül nemzeti külpolitika folytatása lehetetlenség. Ebben a meggyőződésben és ebből az álláspontból kifolyólag ajánlom a külügyi tárca elfogadását ennek a t. Háznak. (Élénk éljenzés és tapsJ I Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. Ház! Az előadó úr igen érdekes fejtegetéseiben már érintette azokat a jelentős pontokat, amelyek mai külügyi kérdéseinknek legfőbb aktualitásai, Hágának és Párizsnak perfektuálása után új perspektívák nyílnak meg tényleg a külpolitika terén, amely új perspektívákban Briand francia külügyminiszternek a jegyzéke egyikét képezi a legérdekesebbeknek. A francia külügyminiszter, aki a francia diplomáciának és a francia ékesírásnak mestere, a szónak kiváló művelője, ebben a jegyzékében is a francia szellemnek nagyszerű dokumentumát szolgáltatta. De tagadhatatlan, hogy a nagyszerű írásművészettel megírt és nagyszerű írásművészettel elhallgatott fontos momentumok ellenére is ezt a kiváló írást ebben a pillanatban önkéntelenül is Wilson pontozataihoz kell hasonlítani, amelyek nagyszerű eszméket és emberboldogító ideákat tartalmaztak, de végeredményben nem a gyakorlati és a nillanatnyilag vagy a közeljövőben megvalósítható gondolatok terén mozogtak. A francia külügyminiszter úr mindjárt jegyzékének bevezetésében őszinteségével akar hatni, amikor kijelenti, hogy kollektíven kell felelősséget vállalni az európai politikai és gazdasági békét fenyegető veszedelemmel szemben, amely a gazdasági helyzet kiegyensúlyozatlansága folytán fennáll és bár a francia külügyminiszter úr főindokait gazdasági okokból meríti, mégis egész koncepciója politikai alapokon nyugszik. '. ülése 1980 május 26-án, hétfőn. 325 Üjból az ő szavait idézem. Kijelenti, hogy «annak az új épületnek organikus struktúráját, amelyet ő meg akar alapozni, politikailag kell létesíteni.» Csak az a kérdés, és ez mindjárt az első ellenvetés, amely felmerül, és amelyre a t. előadó úr is célzott, hogy ennek az organikus struktúrának megállapítása Anglia nélkül miképpen képzelhető el, s viszont Angliának Európán kívüli, mondhatnám talán nagyobb és vitálisabb érdekei mellett hogyan képzeli Anglia érdekeit ide belekapcsolhatni. Briand szerint csakis «egy politikai konstrukcionális bázis biztosíthatja azt, hogy a gyengébb államokat az iparilag erősebb államok éppen ezen szervezet és szövetség útján le ne tiporják.» De ne felejtsük el azt, amire a t. előadó úr is célzott, hogy egy politikai bázis megteremtése vesztes és elnyomott államok részére végtelen sok veszedelmet Tejt magában, mert Kinkéntelenül, anélkül, hogy ez a jegyzékben foglaltatnék, elibénk állítja és napirendre tűzi újra a párizskörnyékbeli békék kérdését a győztes államok részéről, egyfelől annak stabilizálását kívánva, mintegy hallgatólag, a legyőzött államok részéről pedig önkéntelenül a revízió kérdését tűzi napirendre. A francia külügyminiszter úr természetesen nem beszélhet nyiltan a revizióról, mert ebben csirájában megölné egész munkáját, de éppen mert a nagy politikából indul ki és éppen azért, mert hangsúlyozza, hogy nem gazdasági, hanem politikai alapokon kell az egész konstrukciót létesíteni, olyan veszélyes talajra téved, amely mint mondottam, egyszerre napirendre tűzi az egész kérdést és a revízió problémáját akarata ellenére is előtérbe tolja. A francia külügyminiszter úrnak idevonatkozó indokolása rendkívül tiszteletreméltó, amikor azt mondja, hogy «éppen megfordítva, ha gazdasági alapokon indulnánk ki és gazdasági alapokon kívánnánk megalkotni az ő tervét, akkor hiábavaló volna minden elgondolása.» Itt érdekes, hogy Briand önkéntelenül ifc gróf Bethlen István gondolkodásával találkozik. A miniiszt

er elnök úr a folyosón folytatott beszélgetésében, amelyet azonban a sajtó közzétett, kijelentette, hogy a párizsi megegyezést ratifikáló vitában elmondott egy beszédemben kifejtett indokolásával szemben inkább azt az álláspontot vallja, hogy az európai országok agrár érdekeltségének érvényre juttatása sikeresebben történnék akkor, ha ilyen^ szempontból az európai államok összefognának és Amerikával megegyezést keresnének, ét nagy gazdasági tömb, az európai gazdasági érdekeltség tárgyalna az amerikai érdekeltséggel. En azt hiszem, hogy ezen érdekes okfejtés ellenére, ha kézzelfogható és gyakorlatilag megvalósítható, a közeljövőben érésre bírható kérdéseket akarunk tárgyalni, mint amilyen az agrárországok esetleges összefogása Európában, akkor ebből elsősorban a politikai momentumokat kell kikapcsolni. Itt felmerül mindjárt az a kérdés, hogy vájjon Briand elképzelése és a gazdasági indítóokok kikapcsolása olyan lehetetlenség volna-e és nem volna-e szerencsésebb, gyakorlatilag megvalósíthatóbb, ha gazdasági alapon próbálnák azokat az államokat Európában összefogni, amelyeknek életfeltétele, hogy gazdaságilag megértsék egymást! (Elénk helyeslés a középen.) T. Ház! A mai súlyos gazdasági válság kétségtelenül beigazolta, hogy olyan esetekben is, amikor a legsúlyosabb politikai ellentétek állanak fenn egyes országok között, azoknak az országoknak a gazdasági élete meg tudja érteni egymást. En csak utalok arra, hogy ha-