Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

316 Az országgyűlés képviselőházának ; leti hatásköre alá tartoznak ezek az egyesüle­tek, semmi körülmények között sem tudok az ilyesmihez hozzájárulni s éppen azért, mivel ilyen súlyos aggályaim vannak az egyesülési jognak a törvény útján való szabályozását illetően, kijelentem, hogy én a magam részéről ilyen törvényjavaslatot nyugodt lélekkel nem tudnék a Ház elé terjeszteni. Mivel pedig lelki­ismeretem ellen nem cselekszem, tehát nem is fogok ilyen törvényjavaslattal a Ház elé jönni. (Helyeslés jobbfelől.) Eothenstein Mór t. képviselőtársam a munkavédelmi kérdést egy rövid kijelentéssel elintézte, azt mondván, hogy immorális lévén, tehát ezzel a kérdéssel tovább nem is foglalko­zik^ minthogy tegnapi beszédében ezzel foglal­kozott. Én szintén egy egészen rövid kijelen­téssel el tudom intézni ezt a kérdést. A köz ér­dekében van ez a munkavédelem: a közüzemek­nek adott esetekben való üzembentartására. A közérdek immoralitást nem involvál magában, tehát morális ezeknek az intézményeknek fel­adata és éppen ennél az oknál fogva abban a lecsökkentett mértékben, amelyben ez az intéz­mény ma működik, (Rothenstein Mór: Sztrájk­törők!) továbbra is fenn kívánom tartani. Hogy sztrájktörök, ez a kérdés magánérdek, az üzemek feladata ellenben közérdek, tehát ha a két érdeket összevetem, a magasabb érdek az, amely a moralitás szempontjából nagyobb figyelmet érdemel, tehát azért is tartjuli fenn ezt a munkavédelmet, hogy a magasabb erköl­csi felfogást érvényesíteni tudjuk ezekben az üzemekben. Egy-két érdekes adatot szeretnék még fel­hozni az automobilokra és a motorokra vonat­kozólag abban a tekintetben, hogy az utóbbi években miként fejlődtek ebben a tekintetben az állapotok és milyenek a viszonyok az 1928. évi állapottal szemben. Ha ezt a kérdést vizs­gáljuk, azt látjuk, hogy míg 1928-ban személy­autó 10.000 voilt, addig 1929-ben mintegy 11.500, vagyis másfélezerrel több. Teherautó 1929-ben 792-vel volt több, béíautó 507-tel, speciális kocsi 275-tel, motorkerékpár szaporulat a múlt évben 2317, tehát az összs záporul at motoros jármű­vekben mintegy 5400. Méltóztatnak tehát látni, hogy a fejlődés a inult évben a rossz gazdasági viszonyok ellenére is meglehetősen nagy volt, úgyhogy 1929 december 31-én az összes motori­zált kocsik száma majdnem 30.000 volt, ponto­san 29.417. Azt is fel méltóztatott hozni valamelyik szociáldemokrata képviselő úrnak, hogy a csendőrség és rendőrség nem teljesíti hivatá­sát, amennyiben olyan dolgokkal foglalkozik, amelyek másodrendű természetűek és első­rendű természetű kötelességeinek, teljesítésé­vel nem foglalkozik. En itt csak rövid szám­adatokat kívánok felhozni erre vonatkozólag. A csendőrségi hatáskörben 1929-ben volt 84.723 bűncselekmény, amelyekből kideríttetett 79.406. A rendőrségi hatáskörben volt 1929-ben -96.610 bűneset, amelyekből kideríttetett 71.263. Az az egy-két szám tehát, amelyeket igen t. képviselőtársam olyan kiszínezve előadott, olyan minimális és annyira eltöirpül a mellett a tevékenykedés mellett és azok mellett a szá­mok mellett, amelyeket bátor voltam itt meg­említeni, hogy azokra a kérdésekre bővebben nem kívánok reflektálni. Még annak idején erős sajtótámadásokban részesült az az elhatározásom, hogy a főkapi­tányság mellett egy életvédelmi osztályt, állí­tok fel. Abban az időben ugyanis nagy mérv­ben elszaporodtak az öngyilkosságok és ez in­dított engem arra, hogy lehetőleg kevés költ­7. ülése 1930 május 23-án, pénteken. seggel, de melegen érző szívvel ezt a kérdést is megpróbálom jobb vágányra terelni. Lehető szociális érzékkel ezt a számot . lecsökkenteni iparkodtam, preventív intézkedésekkel pedig az öngyilkossági kísérletek számát is apasz­tani próbáltam. Ma már ebben a tekintetben statisztikai adatokkal szolgálhatok és a ma­gam részéről teljesen meg vagyok elégedve, mert kielégítőnek látom annak a hivatalnak működését. 1928-ban Budapesten 1901 öngyil­kossági eset volt, 1929-ben pedig 1695. A javu­lás tehát a milliós létszámra vonatkoztatva 206. Ezek közül halálos végű volt 1928-ban 574, tehát összhalandóságban 3'5%, az öngyikossá­gok számában 30%. 1929-ben 504, az összhalan­dóságban 2'89%, az öngyilkossági számban pedig 29%. A javulás milliós létszámra vonat­koztatva 70. Az általános javulás az 1929-es év első felében frappáns és átlag 40% körül volt. A második félévben már kisebb természetű visszaesés mutatkozott. E visszaesés az osz­tálynak az 1928. év második felében megindult működése következtében feljavított statiszti­kai számokkal szemben mutatkozik, másrészt pedig ez a kisebb visszaesés a katasztrofális gazdasági helyzetnek tudható be. A preventív intézkedések száma 2057 volt. Dunai életmen­tés volt 205, ebből sikeres 196, azaz 95*6%. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatik látni, annyit jelentettem ki, a sok sajtótámadással szemben, hogyha a sajtó­támadások csak egyetlen életet fognak meg­menteni, akkor a sajtó ezzel a maga kötelessé­gét teljesítette. Ezt az egy életet ellenben, nem a sajtó mentette meg, hanem a sajtó által igen kifogásolt intézmény, amely azonban nemcsak ezt az egy életet mentette meg, hanem sokkal több életet is megmentett az öngyilkossági ha­láltól és igen sok embert tartott vissza az ön­gyilkossági kísérlettől. A vidéken összesen 2387 eset volt, amelyből halálos végű 1664 volt. Ebből is méltóztatnak tehát látni, hogy ke­vés anyagi áldozattal, de megértő szívvel és humánus, szociális érzékkel is lehet ezen a té­ren valamit tenni. Az anyagi áldozat, amellyel ezt az eredményt elértük, igen minimális volt. Ha tehát több pénz állna rendelkezésemre, töb­bet tudnéjk ezen a téren is tenni. Azoknak, akik ezen a téren ilyen humánus és szociális tevé­kenységbe t fejtettek ki, itt fejezem ki elismeré­semet és köszönetemet. Legyen ez egyúttal buz­dítás is arra, hogy igenis, a mai nehéz időkben fokozottabb mértékben kell ezt a kötelességün­ket teljesíteni és remélem is, hogy e fokozottabb mérvű kötelességteljesítéssel fenn tudjuk tar­tani a mai állapotot, ha nem is tudjuk meg*­javítani. Ezeket voltam bátor a felhozott észrevéte­lekre megjegyezni és ezek után kérném, méltóz­taíssanak a címet változatlanul elfogadni. (He­lyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást a harmadik címre nézve befejezettnek nyilvánítom és magát a cí­met, mint meg nem táanadottat, elfogadottnak jelentem ki. Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt és a belügyi tárca költségvetésének részletes tárgyalására előírt egynapi határidő is lejárt, a házszabályok 153. §-a értelmében a belügyi tárca költségvetésének részletes vitáját bezárom. Következik a hátralévő címekre nézve vita nélkül a határozathozatal. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatnak-e a 4. címet elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a 4. címet el­fogadta. Következik az 5. cím. Kérdem a t. Házat,

Next

/
Thumbnails
Contents