Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

Az országgyűlés képviselőházának 39 intéztetett; >még «a levelet is meg tu doni mutatni, amelyben hálás köszönetét fejezi ki. (Rassay Károly: Mi tehetetlenek vagyunk! Ezentúl mindenkit önhöz küldünk!) T. Ház! Meg vagyok győződve arról, hogy egy ellenzéki képviselővel szemben a hivatalok sokkal előzékenyebbek, mint velünk szemben. (Űg<y van! Ügy van! a jobboldalon. —i Derültség a szélsőbaloldalon.) Ezt merem állítani és azt is mondom,! hogy több eredményt tudnak felmutatni ezen a téren, ha már erről van szó. (Bárdos Ferenc: Más a minőség!). Elnök: Csendet kérek, képviselő úr! Éri Márton: A másik kérdés, amelyre az igen t. belügyminiszter figyelmét felhívni kívánnám, a jegyzői 'minősítés kérdése., (Halljuk! Halljuk! a középen.) Már a nagy közigazgatási vitában is rátértünk erre a kérdésre. Ugyebár keressük a módját annak, hogyan tudnók a községet nívósítani, emelni, hogyan tudnánk neki véglegesen olyan vezetést nyújtani, amely ezt a célt (szolgálná és előblbrevinné. A maii egyetemleges felelősség mellett, amikor az elöljáróság a jegyzőből, a bíróból és az esküdtekből áll, akárhányszor megtörténik, — aki a községi életet ismeri, tudja, — hogy a bíró, ha esetleg nincs valami jóvjszonyban a jegyzővel, a saját szakállára intézkedik és dolgozik, elleniben a felelősség megoszlik a jegyzővel, és ha valami baj történik, akkor a hatóság nyaikoncöípi mind a kettőt. A jegyző azt mondja: «Uraian, hogy jutok én ehhez?». Bár enyhítő körülményként fog szerepelni a felelősségre vonásnál a jegyzőnek a kifogása, de a legtöbb esetben ő is osztozik a felelősségben, ha a bíró a saját szakállára csinált is valamit. A jegyzőt fel kell emelni és oda kell állítani a község élére, akár mint polgármestert, akár más elnevezéssel. De ha már egyszer a szellemi vezetője annak a községnek, aki nélkül a községben meg sem mozdulhat az a bíró meg az az elöljáróság, akkor az én felfogásom szerint, jogi kvalifikációt kellene tőle megkívánni. Ezzel egyúttal megszűnnék az a nagy ellentét, amely jelenleg a jegyzői kar és a központi igazgatás, a váranegyei közigazgatás között fennáll. Hiszen mi a cél? Ugyebár az, hogy a gyakorlati életben megérlelődött, hogy így fejezzem ki magamat, — élettapasztalatokkal bíró tisztviselőket hozzunk be a központba is, — s ha nem is törvényiben, de legalább rendeletben megvan, hogy nyolc évig mindenkinek kint kell szolgálnia, — már pedig merem állítani, hogy a községi ügyek, a községi adminisztráció, a közigazgatás alapos ismerete nélkül igazán kifogástalan, jó közigazgatási tisztviselőt el sem tudok képzelni. En tehát ezt figyelmébe ajánlom az igen t. belügyminiszter úrnak s nagyon kérem, — hiszen ez a kérdés, azt hiszem, már a közeljövőben valami úton-módon megoldásra kerül, ezt a jegyzői kar üs óhajtja s kívánja, — hogy tessék végtére az őt megillető méltó helyre emelni a jegyzőt. Ha a jegyző jogi kvalifikációval Mr, akkor a köziigazgatás decentralizációjának gondolatát is jobban tudjuk majd érvényesíteni, mert kisebb jelentőségű ügyekben mint elsőfokú hatóság szerepelhet, és akkor a közönséget sok minden ide-odajárkálástól, több költséget okozó fellehbvitelektől meg tudjuk kímélni. Rövid beszédemben csak erre kívántam az igen t. Háznak és belügyminiszter úrnak jóindulatú figyelmét felhívni. Kérem ezeknek 7. ülése 1930 május 23-án, pénteken. 291 ímegszívlelését és alkalomadtán ezeknek a kérdéseknek szanálását. A címet elfoffadom. (Helyeslés a ^jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Előttem felszólalt Eri Márton t. képviselőtársam a választójoggal kapcsolatban arról beszélt, hogy a választójog általánosságának és titkosságának behozatala nem más, mint sötétbeugrás. Mintha már hallottuk volna valamikor ezt a kijelentést és láttuk volna az utána történő eseményeket. Rá kell itt mutatnunk arra, hogy az általános választójog ellen való olyan értelmű kijelentések, amelyeket t. képviselőtársaim is tett, hogy ez sötétbeugrást jelent, milyen helytelenek voltak. (Bródy Ernő: Az egész világ sötétbeugrik!) Nem tudom elképzelni, hogy törvényhozók hogyan helyezkedhetnek erre az álláspontra. Ügy látszik, íhogy Románia, Jugoszlávia, Anglia, Franciaország, Németország, Amerika, az egész világ sötétségben van, és egyedül nálunk van világosság. fÉri Márton: Ne tessék kiforgatni äz én őszinte és nyilt kijelentéseimet!) A nyílt szavazásos választási rendszer jelenti a kultúrát, a civilizációt, áz általános, titkos választójog pedig nem más, mint hátramar adottság, hazugság, semmi. A magyar nyiltszavazásos rendszer jelenti a civilizációt, a világosságot az egész világon. (Bródy Ernő: Ez a kultúra, az őszinteség, a nyilt magyar jellem!) Aki ezt meri hangoztatni, az azt hiszem, nem gondolkozik egy cseppet sem, mertha képviselőtársam gondolkozott volna ezen, akkor ilyen kijelentést nem tett volna. (Eri Márton: En csak reflektáltam Bródy Ernő beszédére!) A választójog általánossága és titkossága előfeltétele egy alkotmányos államnak. Ahol a válasatóközönség nem nyilatkozhatik meg szabadon, tehát titkos eljárás útján, ott nincs igazi parlamentarizmus, nincs igazi alkotmányos élet. Ez tény, ez való. 1848 óta Magyarországon általános követelés, hogy a választójogot titkossá tegyék. S a képviselő úr most feláll és azt mondja erre a követelésre, hogy ez sötétbeugrás. (Fábián Béla: Sajnos, ezt már Tisza István mondta! — Zaj.) Amikor ezt a jelszót a háború előtt, 1911-ben és 1912-ben hangoztatták, akkor is rosszul tették, mert a titkos választójoggal le lehetett volna kötni a nemzetiségeket, Magyarországot meg lehetett volna menteni. (Eri Márton: Nohát, azt tagadom!) Igenis, meg lehetett volna menteni. Mert egy állami organizmus előfeltétele az, hogy felelősségteljesen lekösse a népesség összeségét az állam szerveihez és az önkormányzati szervekhez. Ez a minimális alapja a kormányzásnak. (Eri Márton: Ezt ön sem hiszi el!) Nem hiszem? A képviselő úr nem hiszi el. Nézzen végig a világon, nézze meg azokat az erős, hatalmas régi államokat, amelyek a fejlődéssel lépést tartottak, amelyek minden vihart kiállottak^ és ki fognak állni. S nézzen végig Oroszországon és Magyarországon, amelyeket tönkretett a háború, törkretetl az első földrengés. Ezek azért mentek tönkre. (Eri Márton: Mert nem általános és titkos a választójog?) mert népeiket nem kötötték oda közjogilag az állami élethez, nem kapcsolták be abba és ezáltal gyengítették a maguk államát. Önök nem tesznek egyebet, mint gyengítik a mai restaurált Magyarországot, Gyengébbé teszik minden más államnál. Lehetetlen állapot ma arról beszélni, hogy nem kell titkos választójog. Elhiszem, hogy az ' uraknak nem kell, elhiszem, hogy egyes embe-