Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

286 Az országgyűlés képviselőházának 397. ülése 1930 május 23-án, pénteken. ebbe a részébe is, a beletekintésen talán túl is mentem, mert 'valami kis stúdiumot is csináltam magáimnak arra vonatkozólag, vájjon a belügyi státus, a 'belügyi tisztviselői kar hogyan és miként van elhelyezve ^ebben a státusban, milyen előmenetelre számíthat és milyen anyagi exisztenciát tudunk neki biztosítani, mi, szegény, Csonka-Magyarország. Mindég ellensége voltam annak, hogy a tisztviselőn ma, amikor az ország ilyen nagyon szorult helyzetben van, folytonosan a saját anyagi sérelmeiket hánytorgassák és miután éppen a minisztériumok tisztikara, ezek között pedig különösen a belügyminisztérium tisztikara ezt sohasem szokta tenni, hanem dolgozik önzetlenül és kötelességtudással, méltóztassék megengedni, hogy jogcímet vegyek magamnak arra, hogy én hozzaim ezt a t. Képviselőház elé. (Helyeslés a közéven.) Megállapíthatom a költségvetés számadatai alapján, hogy ez a belügyi státus ma már a maga tagozódásában és az előléptetés lehetőségében megközelíti a normálstátust. Valami kis korrekcióval el is juthatnánk már addig, hogy normálstátusnak nevezhetnők, nem kellene más hozzá, miiit pragmatikus megállapítása annak, hogy bizonyos szolgálati idő után a belügyi tisztviselők bizonyos magasabb fokot érjenek el fizetésben. Nem az a fontos egy tisztviselőre nézve, hogy ki lesz méltóságos úr, (Úgy van a jobboldalon.) hanem az a fontos, hogy becsületes munkájáért a tisztességes megélhetést biztosítsuk számára. (Rothenstein Mór: Például a főispánok!) Ha éppen a főispánokat méltóztatott előhozni, egy pár szóval azokra is kitérek. A főispánok és Budapest székesfőváros főpolgármestere belekerül Magyarországnak 500.000 pengőjébe. Azt mondta Malawits igen t. képviselőtársam, hogy ennyi politikai megbízott sok. Ezt a nevet tegyük félre, a főispánok nem politikai megbízottak (Malasits Géza Hát micsodák?) és még csak nem is politikai emiszszionáriusai a kormánynak, hárem egy közifazfí-atási aooarátus élére állított tisztviselők(Zaj a ssHsöbalol dalon.) Az- hogy a kormány Mzalmi emberei, a választásoknál esetleg kifejezésre jut és talán egyéb vonatkozásokban 's, azonban legfőbb funkciójuk ma már a köziigazgatással van szoros összefüggésben. (Malasits Géz*»: Ha mind elbocsátanak, akkor »era 1er.ne a közigazgatás rosszabb!) A belügyi tisztikar helyzetére vonatkozó'apfigyelembe véve még- a biztosítótársaságok által használni szokott életbiztosítási táblázatokat is, Í» következő percentuális számítást állítottam össze, »wt hiszem, hogy stimmelni fog. A IV. fizetési osztályban van a 90 tisztviselő közül 4%, az V.-ben 11%, a VT.-ban 21%, a VIL-ben 34%, s a VIIL-bam 30%. Körülbelül úgy áll a helyzet, hogy a VTIT. fizetési osztályban kezdő tisztviselők közül 60%-ot lehet számítani, aki felviheti a VI. fizetési osztályig. Ez volna az a középső fok, az a közéüső rang, ame'yet minderíki számára feltétlenül biztosítani kell, mert családos embernek körülbelül ez adja meg a létminimumot. A számvevőségnél valamivel másképpen adódik ki a percent. A belügyminisztériumnak 51 számvevője vara. ezeknél a helyzet kedvezőtlenebb és valószínűleg reparációra is fog szorulni, különösen akkor, amikor a jogi kvalifikációt a számvevőségnél is épúgy megkövetelik, '— ezt már törvénybe is iktattuk — mint egyéb szolgálati ágnál. En itt ebben a státusban semmiféle olyan sérelmet nem látok, amely a tisztviselőkre nézve nagyon kiélezhető lenne. Tisztelettel csak azt kérem a belügyminiszter r úrtól, hogyha pénzügyi mód és lehetőség kínálkozik rá. csak egyetlen egy pragmatikus jogszabályt alkosson: hogy Dizonyos szolgálati időnek egy osztályban való eltöltésével lehetővé ^tétessék a tisztviselőknek legalább a VI. fizetési osztályig való előrejutás. (Helyeslég a jobboldalon.) Ezt méltóztassék törvénybeiktatni, r vagy végrehajtani, vagy más módot keresni és akkor a belügyi tisztviselőikar legalább a. mindennapi szárazkenyerét megkapja. (Helyeslés a jobboldalon.) Másképpen áll a kezelőtisztviselők helyzete, t. Ház. Különösen az úgynevezett kezelők és díjnokok szánalmas helyzetben vannak. Egy kezelőnek lakbérrel együtt az évi javadalmazása 2072 pengő, egy díjnoké 1550 pengő

; Mármost átszámítva munkaórákra, beleszámítva a szabadságjogokat és az ünnepnapokat is, a kezelőtisztviselő, illetőleg a díjnok körülbelül 75 fillér órabér mellett dolgozik. Azt hiszem, ez az órabér annyira minimális, hogy még a létminimum alsó vonalát sem éri el. Ebben az országban nincs senkinek joga többhöz, mint a standardszerű létminimumhoz, de a standardszerű létminimumot legalábbis mindenkinek meg kell adni. (Farkas István: Nagyon helyes, mindenkinek! — Rothenstein Mór: Az egész vonalon!) Tudom, hogy a belügyminiszter úr nagyon jó szívvel kezeli tisztviselőinek sorsát és anyagi boldogulását is. Ezeknek megjegyzésével nem is kívántam semmi más célt elérni, minthogy újólag a belügyminiszter úr jószívébe, jóakaratába és támogatásába ajánljam éppen ezeket a legalsóbb tisztviselői kategóriákat. (Helyeslés jobbfelől. — Rothenstein Mór: Akkor jól néznek ki! — Eri Márton: Teljesen bizalmatlan? — Meskó Zoltán: 100%-ig bizalmatlan? — Rothenstein Mór: Másra iránt is! — Derültség. •— Farkas István: 120%-ig bizalmatlan!) Immár a negyedik költségvetés tárgyalásában veszek részi A nanaszok, az invektívák, a kritikák majdnem ugyanazok, a gondolatok sem lettek kristályosabbak, a tervek sem lettek határozottabbak. Folytonosan ismételünk, ismételjük ugyanazokat a tárgyakat. Ez helyesen is van így, mert hiszen az egyes dolgok isimétlése bizonyos szuggesztív erővel hat nemcsak a Képviselőházra, hanem természetesen kellene hatnia a népre és az országra nézve is. Ezek között a folytonosan hánytorgatott, folytonosan ismételt kérdések között állandóan szerepelt, most is szerepelj az állampolgársági ügyek elintézésének kérdése. (Halljuk! Halljuk!) En figyelemmel kísértem ezt a kérdést és állítom, hogy a ma és a négy évvel ezelőtti helyzet között óriási különbség van. Ma már ezek az ügyek nem kerülnek a katakombákba, vagy ahogyan a belügyminiszter úr mondotta és ahogyan egyik-másik kénviselő elkeresztelte, a kriptába, hanem elég gyors tempóban intéződnek el, igaz, hogy nagyon sok közbeeső intézkedéssel, aminek oka azonban — be kell vallanunk — az alsóbbfokú hatóságokban rejlik, mert ezek az ügyek legtöbbször 80%-ukban előkészítés nélkül kerülnek a minisztériumba. Nem is erről akarok beszélni, hanem az állampolgársági ügyekkel összefüggő tartózkodási és beköltözési engedélyek kérdésével. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, hogy ezeknek az ügyeknek elintézését késlelteti — méltóztassék megengedni ezt a megjegyzést — az, amit én, mint közigazgatási ember, sohasem tudtam