Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

284 Az országgyűlés képviselőházának 397. ülése 1930 május 23-án, pénteken. bol követelhetem, hogy a pálya mindenkinek nyitva legyen, hogy az út mindenki számára meg legyen adva, hogy az emberi értékek származásra való tekintet nélkül kifejlődhessenek és "ne legyen senki megakasztva, ne legyen senki megakadályozna a maga jogainak érvényesítésében. Én nem ismerek a demokrácia szempontjából agrárdemokráciáit és városi demokráciát. En a demokráciával szemben csak egyetlen jelzőt fogadok el: ez a nemzeti. Mert a demokráciának nemzetinek kell lennie, hazafiasnak kell lennie. A demokrácián ajk kötelessége és joga ennek az orságnalk népét minden származásra való tekintet nélkül egybefogadni, de igenis nemzetinek kell lennie és a történelmi Magyarországnak jogait is respektálnia kell és emlékeznie kell azokra a nagy jogelődökre, akik ennek az országnak alkotmányt és szabadságot adtak,' a nagy magyar történelmi osztálynak azokra a tagjaira, kik Magyarországot bevitték az európai jogállamoki sorába. Mert Magyarország' akkor volt nagy a negyvennyolcas idők előtt, amikor a negyvenes évek nagy szellemei beengedték a riépet az alkotmány sáncaiba; Magyarország akkor lett az európai magyarok hazája. A jelenlegi rendszer pedig azt akarja csinálni, hogy Magyarország Ázsia felé közeledjék, a műveletlen népeknek jogtalan állapotába görnyedjen. Én a magam részéről ezt a rendszert nem fogadhatom el. (Éri Márton: Maga sem hiszi el! — Rothenstein Mór: Már Ázsia is elhagyta Magyarországot! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Malasits Géza közbeszól. — Zaj.) Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben és tartózkodjanak olyan, megjegyzésektől, amelyek ' a magyar nemzet jogos önérzetét és a nemzeti kegyeletet sértik. (Helyeslés a jobboldalon. — Rothenstein Mór: Ne tessék Ázsiát csinálni!) Tessék csendben maradni! Bródy Ernő: Ahol a titkos szavazati jogot nem akarják behozni, ahol a gyülekezési jog ilyen állapotban var, ahol a csendőruraíom és a rendőrállam ilyen mértékben kifejlődik, én azt a régi magyar jogállam attribútumaival nem azonosíthatom. Visszasírom azokat a regi időket, amikor a magyar történelmi osztály nagyjai csak azon dolgoztak és áldoztak, hogy egyenlővé tegyék magukkal a magyar népet. Itt pedig a jelenlegi uralom és a hatalombirtokosok folyton azon fáradoznak, hogyan állítsanak különböztetést az emberek közé, hogyan állítsák fel az első és másodosztályú polgárok fogalmát és hogyan uszítsák egymásra az embereket. A helyett, hogy a közösséget, a iogok^ egyéni őségrét biztosítanák, a jogok különbözőségét^állapítják meg. En tehát a legerőteljesebben és leghatározottabban kérem a kormányt, szakítson végre ezzel a rendszerrel és hozza be a titkos szavazati jogot. (Éri Márton: Akkor boldog lesz az ország?) Kérem, már kifejtettem, hogy azt sem Ígérem, hogy boldog lesz az ország. Az sem biztos. (Malasits Gézí>: Hát^ így boldogi?) Engedelmet kérek. Önök tíz év óta vannak uralmon és nem látom, hogy a nyiltszavazások rendszere mellett az ország boldog volna. (Nagy zaj. — Malasits Géza: Mit ígértek tíz év előtt a magyarnak? — Eri Márton: Semmit sem Ígértünk! — Zaj.) Elnök: Kérem képviselő urak, engedjék már a szónokot beszélni. Bódy Ernő: Nem látom, hogy itt olyan nagv boldogság volna a nyiltszavazás rendszere mellett. Nem látom, hogy itt olyan nagy népjólét yolna. Nem látok semmiféle eredményt e nyiltszavazásos rendszer mellett. (Rothenstein Mór: Az Éri Mártonok részére boldogság van!) Elnök: Csendet kérek! (Barthos Andor: Az egy érdemes alispán volt, barátom! — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Bródy Ernő: Mondom, én semmiféle eredményét ennek a nyiltszavazásos rendszernek nem látom és már kifejtettem, hogy a titkos szavazati jog mellett sem képzelem azt, hogy az ország dolgai egyszerre rendbe jönnek, de a titkos szavazati jog mellett ez a parlament nem mutatna ilyen képet. Ma a nyiltszavazásos választáson megválasztott képviselő urak semmiféle függőséget nem éreznek a választókkal szemben, (Éri Márton: Hogy lehet ilyen mondani!) ellenben egy titkos sza/vazásos parlamentben a titkos szavazás alapján megválasztott képviselők eleven, élénk állandó összeköttetésben vannak azokkal a választókkal, akiknek bizalmából a parlamentbe bekerültek. (Mozgás a jobboldalon.) Nézzék meg, hogy néz ki ez a Képviselőház. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Máshol is így van! — Éri Márton: Hol vannak Önök? — Rothenstein Mór: Vagyunk anynyian, mint önök! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bródy Ernő: Nem állítom azt, hogy ez áll a Képviselőháznak iminden tagjára, akit nyílt szavazás mellett választottak meg. Tegnap hallottuk Csák Károly igen t. képviselő úr felszólalását, aki igazán — bármilyen pártálláson vagyunk is — valamennyiünknek legnagyobb érdeklődésére tarthat mindig számot fejtegetéseivel, h ár nyílt szavazással választották meg, de mondhatom, az kivétel, amelyet^ a t. képviselő úr mutat a. közélet iránti érdeklődéssel és nagy kérdéseknek felvetésével. (Zaj. — Malasits Géza: Fekete listára kerül!) Én ezt már máskor is mondottam imélyen. t. képviselőtársamról és például az, aki mint ő, a közigazgatási reformról szóló előadásába annyi tanulmányt és mélységet vitt bele, megérdemli mindnyájunknak legnagyobb tiszteletét és rokonszenvét. Nincs tehát feltétlenül hozzákötve a nyiit szavazás rendszeréhez az, amit mondottam, de a nyilt szavazás rendszere lehetővé teszi azt, hogy a képviselő úgyszólván függetlenítse magát a választóktól ezt a rendszert tehát mi nem fogadhatiirk el. Motít méltózt a «mariak me^enfyedni, hosrv a rendelkezésemre álló rövid idő alatt .még áttérjek a fővárosi választói névjegyzék kérdésére. A fővárosi választói névjegyzék kérdésében én meffiinternelláltam a belügvminiszter urat. A helügymiuiszter úr válaszában azt mondotta. hogy ő még nem olvasta azt a. rendelettervezetet, amelyet ebben a kérdésben ki akarnak adni é« azt is mondotta a miniszter úr. hogy azoknak, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, rá kellett jönniök. hogy mi az eltérés az úi fővárosi törvény és az 1925 : XXVT. te. között. Naivon természetes, hogy nagy különbsé-c van a két törvény között, mert az 1925 : XXVI. te a központi választmányok rends^rén épült fél. m ig ellenben a fővárosi törvény (Scitovszky Béla belügyminiszter: Az összeírásra vonatkozik!) — az összeírásra — a választói névjegyzéket a Statisztikai Hivatal hatáskörébe utalia. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A polgármester hatáskörébe!) Á polgármester hatáskörébe a Statisztikai Hiívatal útján. Nagy különbség van e között, mélyen t. belügyminiszter úr. mert a központi választmányban arányos választói rendszer szerint választják meg annak tagjait, így tehát a központi választmányba TI minden párt képviselve van. A. központi választmányban tehát meg van adva az ellenőrzés