Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-397
280 Az országgyűlés képviselőházának 39 hajtatik végre. Ez a nyilvántartás ismét többletmunkát jelent. Ez a két körülmény az oka, hogy nem ment át kellőleg a gyakorlatba a büntetés feltételes felfüggesztésének az intézménye éppen ott, ahol leginkább indokolt volna, a közigazgatási büntető bíráskodás területén. • Kétségtelen, hogy a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló 1929 : XXX. te. 64. §-a igen nagyot változtatott ezen a (helyzeten, mert a jövendőre nézve csak akkor kell a föltételes fölf üggesztést kimondó ítéletet felterjeszteni a másodfokú közigazgatási hatósághoz, ha a közvadló vagy szakképviselő ezt kívánja. így tehát a jövőben a közigazgatási büntetőbíró, a főszolgabíró szabadabb kezet kap a büntetések felfüggesztésének területén a így éppen ezért a jövőben ettől a .szakasztól nagyon nagy sikert és eredményt várunk. Fel kell azonban hívnom a belügyminiszter úr szíves figyelmét arra, hogy minthogy a 64. §-ról, amint megállapítottam, kint a vidéken ma még nem minden közigazgatási rendőri büntető hatóság tud, indokolt volna erre a 64. §-ra a végrehajtási rendelet kapcsán őket figyelmeztetni és egyben felhívni arra, hogy indokolt esetekben ennek az igen szép törvénynek, az 1908 : XXXVI. te. 8. §-ának, minél nagyobb területen igyekezzenek érvényt szerezni. A negyedik kérésem a belügyminiszteir úrhoz — és ezzel be is fejezem felszólalásomat — . azzal a tapasztalatunkkal kapcsolatos, hogy a vidéken a közigazgatási rendőri büntető bíráskodást általában kező fiatalemberekre bízzák. Általában 23—26 év közötti fiatal tiszteletbeli szolgabírák és szolgabírák látják el ezt a büntetőbíráskodást. En, aki bírói hivatásomnál fogva is nagy [tisztelettel viseltetem a bírói működés iránt, teljes tisztelettel ezen fiatal és igen kiváló emberek személye iránt, kötelességemnek tartom, hogy e miatt bizonyos aggályomnak adjak kifejezést. A bírói hatalom gyakorlásához nagy élettapaszitalajt, életismeret, bölcseség, nyugalom, nagy megértés és a viszonyok ismerete szükséges. Ezt azoktól a fiatal 23—26 éves, bármily kiváló .rendőrtisztektől, illeííve szolgabíróktól nem kívánhatjuk. Ök ismerik a paragrafust, de nem isimerik az életet, a népet, ök fiatalok, nevesek, szigorú kezűek, könnyen lesújtanak a büntetőhatalommal ott, hol talán méltányos megértés indokolt lehetne. Abban .a tömegmunkában, melyet ők végeznek, tőlük megnyugtató, kifogástalan ítélkezést mindig nem várhatok. Éppen a büntetőbíráskodás jósága és komolysága érdekében szeretnék én a fent előadottakkal a közigazgatási büntetőbíráskodást fa tömegmunkától megszabadítani s ugyanakkor helyesnek tartanám, ha a belügyminliíszter úr volna szíves és egy általános rendelettel felhívná az illetékes elsőfokú közigazgatási büntetahatóságok figyelmét arra, hogy ne fiatal, kezdőemíberekre, hanem idősebb, tapasztalt tisztviselőkre, öregebb" szolgabírákra és föszolgabí rákra Ibízza a közigazgatási rendőri büntetőbíráskolást. Hiszen itt végre is embereknek esetleges megbélyegzéséről lehet szó, s ezt a bírói hatalmat idős, gyakorlott, tapasztalt kezekre kell bíznunk. T. Képviselőház! Nekem az a véleményem, hogy ma nekünk .mindannyiunknak kötelességünk a magyar nép s különösen a falu népe nehéz helyzetén segíteni. (Ügy van! a jobboldalon.) Sajnos, nagyon keveset tudunk ma nekik adni, de legalább azt adjuk meg nekik, hogy athol lehet, segítsünk rajta és megfelelő intézkedésekkel segítsük őt mentesíteni a csendőri, rendőri zaklatásoktól s a kihágási büntetések áradatától. Ezzel is tegyük könnyebbé (Helyes7. ülése 1930 május 23-án, pénteken. lés a jobboldalon.) és minél elviselhetőbbé a magyar falu nagyon nehézre fordult, gondokkal és bajokkal teli életét. A címet elfogadom. (ErődiHarraeh Tihamér: Csakhogy ahhoz a bürokráciát ás le kell építeni!) Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Az elmúlt esztendőkben a közigazgatási reform egész sorozatával volt alkalmai a KépviselőháznaJí: foglalkozni. A belügyminiszter úr egymásután hozza elénk azokat a törvényjavaslatokat, amelyéket mi közigazgatási reformjavaslatnak, nevezünk. Mindenkor a közigazgatás egyszerűsítésére hivatkozik a belügyminiszter úr, mint követendő célra, miriídenkor a közigazgatás egyszerűsítése, gyorsítása és olcsóbbá tétele azok az indokok, amelyekkel a kormány a maga javaslatait indokolja, és feltűnik nekem, hogy miközben mi ezekikel az indokolásokkal szavazzuk meg egymásután a törvényjavaslatokat, a közben igen kevés szó esik, sőt az utóbbi időben semmi szó sem esett az ezen célok elérésére szolgáló legalkalmasabb eszközről, a gyorsírásról, mint amely a közigazgatás egyszerűsítéséinek, a • közigazgatás gyorsításának és a közigazgatás olcsóbbá tételének legalkalmasabb eszköze. Meg kell vallanom, hogy a gyorsírás iránt, eziránt az írásművészet iránt* ez a parlament is, mint elődei is, meglehetős közönyt mutat. Mi itt szemtanúi vagyunk napról-napra annak a művészetnek, amelyet Magyarország legkiválóbb gyorírói itt, ebiben az ülésteremben produkálnak. Szemtől-szembe, látjuk naponta Magyarország gyorsíró bajnokát: Nemes Zoltánt itt dolgozni előttünk, aíki közel egy évtized óta tartja már a rekordot és Magyarország gyorisíróvilágának büszkesége. És annak ellenére, hogy mi közvetlenül látjuk itt őket dolgozni, és használjuk és élvezzük az ő munkájuk eredményét, csodálatosképpen a törvényalkotás terén nem vonjuk le azokat a konzekvenciákat, amelyeket a gyorsírás fejlődéséből nekünk törvényhozói minőségünkben is le kellene vonnunk. Meg kell állapítanunk, hogy a kormány ebben a tekintetben az utóbbi években is igen fontos és haladáist jelentő intézkedéseket tett. Igazságosan és objektíve meg kell állapítanunk, hogy az egységes magyar gyorsírás behozatalával, a kötelező tanítás elrendelésével a kormány ebben a tekintetben igenis nagy lépéseket tett, amit azonban a kormány eddig tett, az még nem' elég, itt további intézkedéseknek kell következiniök. Végtelenül sajnálom, hogy az* igazságügyminiszteri tárca költségvetésié olyan meglepetésszerűen befejezést nyert, hogy azok, akik fel voltunk iratkozva, elmaradtunk a felszólalások lehetőségétől, s így nem mutathattam ra az igazságüg-yminisziteri tárca « költségvetésének tárgyalásánál is a gyorsírás nagy jelentőségére és fontosságára az igazságszolgáltatás keretében. Majd talán a meg'hatalmazási törvényjavaslat tárgyalása közben tudok erre a kérdésre újból visszatérni. Itt azonban, amikor a belügyminisztérium költségvetéséről van szó, amikor a központi igazgatás címénél tartunk, amely címhez a törvények előkészítése, a rendeletalkotás, a rendeletek előkészítésének kötelezettsége tartozik, ig-enis szóvá kell tennem azt az elhanyagolt állapotot, amelyben a gyorsírási ügyek a közigazgatás terén ezidőszerint vannak. Arra, hogy eddig eziránt a kérdés iránt közönyösek voltunk, van mentségünk. Ha egyéb mentségünk nincs, maga az, hogy a
