Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

278 Az országgyűlés képviselőházának expanzív politikát folytatnia». (Felkiáltások: Hallatlan!) T. Ház! En nem kívánom ezt a Svetlik nevű képviselő urat a gyalázkodás útján követni, (Helyeslés a jobboldalon.) Mi magyar képviselők a magyar törvényhozás Házában, amikor a ratifikációs törvényjavaslatot tárgyaltuk, tartózkodtunk attól, hogy a szomszédos államoknak mohó, kapzsi, és zsaroló politikáját, amely sok perfid bizonyítékkal megnyilatkozott a párizsi és a hágai tárgyalások során, méltó kritikában részesítsük. Gróf Bethlen István miniszterelnök úr a békülékenység és enges ztelékenység szellemét t lengette meg előttünk és mi már előre biztosítani igyekeztünk, hogy a későbbi gazdaságpoliti-; kai és egyéb tárgyalások semmiféle zavaró momentumot ne rejtsenek magukban, ezért tehát lábhoz tett fegyverrel kísértük ezt a súlyos politikai katasztrófát. Igen t. Ház! Magyarországot nagyon súlyos és keserves áldozatokkal sújtották ezek az egyezmények és habár Benes úr eldicsekszik vele, hogy Csehország ezekből az egyezményekből kifolyólag 25 milliárd cseh korona haszonhoz és eredményhez jutott, mi a parlamenti felelősség alapján csupán a mi kormányunkat vontuk bírálat alá és nem gondoltunk arra, hofy méltó választ adjunk azokra a perfidiákra, amelyek ott is megnyilatkoztak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen") Én tehát szükségesnek tartom ezek után, hogy mi a magunk erkölcsi és kulturális felsőbbségünk öntudatával utasítsuk vissza azt a támadást, amely elhangzott ellenünk. (Általános helyeslés.) A magyar nép nem kihalófélben levő fajta. (Bródy Ernő: Nem fogják megérni! — Felkiáltások: Csak szeretnék, hogy az legyen!) Csak az a nép pusztulhat el, amely letér az erkölcs, a becsület és az emberiesség útjáról. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán. — Elénk taps.) Magyarország résztvett a világháborúban, lelke ellenére, de becsülettel, az államközösség, a szövetségi hűség morális elve és parancsa szerint. (Igaz! Ügy van!) Ebbe az államközösségbe beletartozott Csehország is, de elárulta azt és ezen erkölcstelen magatartásának vér- és aranydíját bezsebelte, (ügy van! Ügy van! — Elénk taps a Ház wunden oldalán.) Magyarország mindig hű, önfeláldozó és lovagias volt, talán túlontúl is, és csakugyan történelmi hivatást töltött be Kelet és Nyugat között, évszázadokon keresztül védvén a nyugati művelődést, civilizációt ós kultúrát a Kelettel szemben. (Mattá Árpád: A török előtt is!) Hiába akarja elvitatni ezt a történelmi szerepet és hivatást Magyarországtól Svetlik úr, mert éppen ez a megnyilatkozása, ez a perfid, alaptalan, oktalan és kulturálatlan kirohanása Magyarország ellen igazolja azt, hogy ránknézve itt még történelmi szerep vár a Kelet barbarizmusával szemben a nyugati civilizáció védelmében. (Ügy van! Ügy van! Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) Ï. Ház! Nem halunk meg senki kedvéért és történelmi határainkhoz való jussunkat sem adjuk fel soha! (Ügy van! Ügy van! Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) És ha nem is gondolunk arra, hogy a kemény magyar kard hegyének villámján csillanjon ki a mi akarásunk, vágyunk és igazságunk, de igenis bízvabízunk abban, hogy a komoly magyar munka szerszámával és a mi ősi és új kultúránknak fénylő fegyverével viaskodva, a jobb belátásra tért, művelt Európa mea culpája fogja visszaültetni ősi jogaiba ezt az országot, Szent Istr. ülése 1930 május 23-án, pénteken. ván népét és Kossuth Lajos nemzetét, a dolgos, a iiű, a művelt magyart. (Ügy van! Ügy van! Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) i T. Ház! Még csak egyet. Amint Aischylos Agamemnonjában az Atreus palotájának lapos tetején álló őr figyeli és lesi a fényjelet, amely hírt ad Illion elestéről, úgy lessük és várjuk mi is a magyar feltámadás napfölkelitét, amely hírül adja, hogy az a körénk épített és Magyarország nemes darabjaiból összetoldott tákolmány romba fog dőlni. Ezt üzenjük a gyalázkodóknak. (Általános élénk helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot minden oldalról számosan üdvözlik) ' Elnök: Mivel a napirend előtti felszólalás vita és határozathozatal tárgya nem lehet, áttérünk most napirendünkre. Következik a belügyi tárca részletes tárgyalása, Kérem a jegyző urat, legyen szíves az első címet felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa az 1. címet): Váry Albert! Váry Albert: T. Képviselőház! Az állami és társadalmi rend jogalapja a jogrend. Jogrend nélkül nincs sem állami sem társadalmi élet, nincs munka, nincs alkotás, nincs kultúra és gazdasági boldogulás, nincs fejlődés és nincs haladás. A jogrend biztosítja számunkra és teszi lehetővé, hogy nyugodtan dolgozhassunk, alkothassunk, boldogulhassunik, haladhassunk ós a reánk mind súlyosabban nehezedő problémákat megoldhassuk. A jogrend emez alapvető értékét fölismerve, természetesnek találjuk, ha a kormányzat mindent elkövet, hogy a jogrendet minél több törvénnyel, rendelettel és szabállyal alátámassza. Különösen érthető ez ma, a háború és a forradalmak pusztításai és elvadulásai után, a megváltozott új életviszonyok között, amikor a .kormányzatra a rendcsinálás és a rend védelme érdekében fokozottabb feiaclatoik és kötelességek hárulnak. Vigyáznunk kell azonban, hogy a jogalkotás területén túlzásba ne essünk, mert ez a túlzás elsősorban magának a jogrendnek biztosságán és szilárdságán üthet sebet. Mert amilyen kétségtelen, hogy a jogrend a törvények uralmát jelenti, azonképpen kétségtelen az is, hogy a sok törvény, a minél több rendelet és általában a minél több jogalkotás nem jelent egyúttal minél több jogrendet. (Rothenstein Mór: Ügy van!) Sőt az igazság az, hogy a jogrend biztossága, szilárdsága elsősorban azon alapszik, hogy csak a legszükségesebb jogszabályokon nyugodjék. Mert az a legjobb jogrend, mely a csak föltétlenül szükséges jogszabályokon nyugszik. A jogrend biztonságia és szilárdsága érdekében tehát lehetőleg kerülnünk kell, hogy minden életnyilvánulást, minden életviszonyt, minden társadalmi és gazdasági jelenséget a szabályozás körébe vonjunk. Kétségtelen, hogy ma bizonyos lázas tévé-, kenységet látunk a jogrend védelme érdekében a törvényalkotás, a rendelet- é& általában jogszabályalkotás területén. Ez természetesnek látszik, mert hiszen a változott viszonyok között annyi új probléma előtt állunk, hogy igyekszünk ezeket az új problémákat megfelelő módon szabályozni. Törvényekkel, rendeletekkel, jogszabályok alkotásával azonban nem lehet ezeket az új problémákat megoldani. Sőt mentől kevesebb van belőlük, tudniillik a jogalkotásokból, annál jobb. Hiszen ma már annyi a törvény, a rendelet és jogszabály, hogy ember legyen, aki kiismeri magát. Ez (különösen vonatkozik a gyanútlan polgárra, aki ma már alig: