Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

266 Az országgyűlés képviselőházának 3l áldozatokat a nyilvánvaló nehéz gazdasági helyzet mellett osak az teszi lehetővé, hogy a falvakban tagadhatatlanul óriási élniakarás van. E mellett a különféle egyesülések, a tár­sadalmi élet, a levente- és lövészoktatás, az is­kolánkívüli népművelés ennek a fejlődésnek ér­tékes és határozottan nemzeti irányú lendületet adnak. Ilyen kedvező körülmények között, azt hi­szem, hogy a legfontosabb és legsürgősebb kér­dés és feladat a községi háztartások rendezése és — ami ezzel szorosan egybefügg — a köz­ségek teherbíróképességének arányosítása, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) továbbá a túlterhelt vármegyei és községi adminisztráció tehermentesítése és az új falusi problémák és szociális igazgatás megoldása (Ügy van! a jobb­oldalon.). T. Képviselőház! Mint már említettem, a közigazgatás rendezéséről alkotott 1929 : XXX. tc.-kel az ez irányú munka kezdetét vette, de most gyökeres orvoslást nem nyújtott e téren, úgyhogy még tovább kell menni. Ki kell térnem itt a közigazgatás munká­ját megkönnyíteni kívánó, a közhivatalok és közintézmények ügyrendje tárgyában kibocsá­tott 5500/1929. M. E. számú rendeletre, amelyre nézve azonban sajnálattal kell megállapíta­nom, hogy ennek a célnak szolgálatára a vár­megyei és községi közigazgatásban csak ke­véssé alkalmas. Ez a rendelet kétségtelenül sok célszerű és gyakorlati útmutatást ölel fel, ezeknek a rend­szabályoknak a legnagyobb része azonban már a közigazgatás egyszerűsítése Kapcsán 1902-ben kiadott ügyviteli szabályokban is le volt fek­tetve (Ügy van! a jobboldalon.) és pedig leg­több esetben bővebben és részletesebben, s ezek a közigazgatás egész vonalán életbeléptetve minden akadály nélkül alkalmazásban is van­. nak. így például az iktatás új rendszere, amely elrendeltetett, továbbá az új iktatókönyvek, a sürgetés stb. egyáltalában nem felelnek meg azoknak a szabályoknak, amelyek a régi ügy­viteli szabályokban le voltak fektetve. Nem akarom és nincs is módomban az egységes ügyrenddel kapcsolatban felsorolható valamennyi észrevételeimet előadni, csak arra akarok rámutatni, hogy a már alkalmazásban álló s immár közel 30 esztendőn keresztül cél­szerűnek és helytállónak bizonyult és már az életbe is nagyobb zökkenések nélkül átment régi ügvviteli szabályoknak a szóbanforgó új ügyrenddel való helyettesítése a közigazgatási hatóságokat és intézményeket illetőleg nem­volt szükséges és nem is vezetett^ észrevehető eredményekre, s ez a hatóságoknál csak igen kis mértékben alkalmazható. Ebből kifolyólag az ellentétek megszünte­tése és az ügyviteli szabályok összhangzóvá tétele tárgyában azt javaslom, hogy az ügy­viteli szabályok egész anyagát felölelve, az új ügyrend a közigazgatási szervezet egész mű­ködésére való figyelemmel azokkal együttesen egészében összehasonlittassék, (Helyeslés a jobboldalon.) és e felülvizsgálatok során az érdekelt közületek véleményének előzetes meg­hallgatása után az^ ügyviteli szabályok az új ügyrendből abba átveendőknek talált rendel­kezésekkel kiegészítve, átdolgozva adassanak ki. Errenézve különben az új ügyrend már foglal is magában rendelkezéseket, azokat egy­szerűen csak végre kell hajtani. T. Képviselőház! Áttérve a községi köz­igazgatásra, a községi és körjegyzői irodákra, bár a községekre nézve kiadott ügyviteli sza­bályzat az eljárásra utasításokat ad, -mégis a '. ülése 1930 május 22-én, csütörtökön. jegyzői ügykezelés terén egységet nem látunk. Nemcsak az egyes vármegyék, hanem a vár­megyén belül az egyes járásokban is külön­féle eljárási módozatok vannak, ami termé­szetesen a felsőbb hatóságok irányításától függ. Ügykezelési egységet kell teremteni min­den vonalon, természetesen uniformizálás nélkül. Látjuk például, hogy az anyakönyvi igaz­gatás mintaszerű. Ennek példájára, továbbá az igazságügyi (mintára lehetne ezt kodifi­kálni, utasításokkal, iratmintákkal ellátni a többi igazgatási 'ágat, melyekben országszerte nagy az egyöntetűség hiánya. Ez az amúgyis túlterhelt jegyző munkáját megkönnyítené, de a közönség gyorsabb kiszolgálását is lehe­tővé tenné és ezzel nagy megnyugvást kel­tene. A jegyző állása és elhelyezkedése sem fe­lel meg a kor és a haladó közigazgatás köve­telményeinek. A jegyző, aki értelmi vezetője a községeknek, egyfáltalán semmi hatósági jog­körrel felruházva nincs, ellenben úgy alulról, mint felülről mindenki rendel'kezni kíván vele, és e miatt ellentétbe kerül vagy a rendel­kező felsőbb hatóságokkal vagy népével. • A jegyzői irodában fut össze az állanni élet minden szála, itt hajtják végre az Ösz­szes állami rendelkezéseket, és^ ezeknek a végrehajtása valóban arra való egyniséget kíván. E végből szükségesnek tartom, hogy a jegyző olyan képesítéssel láttassék el, amely­nek alapján részére megfelelő hatáskör biz­tosítható legyen; az (áflásának javadalmazása pedig legyen egyöntetű, hogy a jegyző állá­sát ne tekintse átmeneti állomásnak, hanem megismerve községének iminden személyi és anyagi viszonyát, állandóan ott maradjon és éljen-haljon a falujáért. (Helyeslés a jobb­oldalon.) A községi képviselőtestületek működése is igen nehézkes és ezt a működést szerintem osak a legfontosabb ügyekre kellene korlá­tozni. E mellett be kellene hozni a falusi kis­gyűlés intézményét a tanácsülés helyett, amelynek a lelkész, tanító és orvos is tagja lenne. A körjegyzőségekben pedig a közös ügyeket^ ne minden község képviselőtestülete külön tárgyalja, hanem minden község kép­viselőtestülete évről-évre küldjön ki a községi bírókon kívül bizonyos számú képviselőtestü­leti tagot, és ez a delegáció batár ózzon az ilyenfajta kisebb jelentőségíí közös ügyekben. Természetesen nagyon fontos, nagyobb teher vállalását tárgyazó ügyekben — mint például építkezés, beruházás, stb. — a községeik kép­viselőtestületei külön gyűlésezzenek és hatá­rozzanak. Kétségtelen, hogy a községek életében a legfontosabb kérdések egyike, amelytől a köz­ségek jóléte és boldogulása függ, a községek háztartásának rendezése. A községek háztartá­sának rendezését célzó 1924. évi törvény a gyakorlati életben nem vált be és nézetem sze­rint annak további fenntartása a községi ház­tartások egyensúlyának felborulását idézné elő, miért is egy új törvény mielőbbi megalko­tását a belügyi kormányzat legfontosabb fel­adatának tartom. (Helyes a jobboldalon.) Az 50 százalékos pótadó-megkötöttséggel működő községek nagyobb része, még az olyonok is, amelyek ez ido alatt beruházáso­kat nem eszközöltek, eladósodtak. A háború és az ezt követő évek viszonyai nem voltak al­kalmasak arra, hogy a községek a hosszú há-

Next

/
Thumbnails
Contents