Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

Az- országgyűlés képviselőházának 396. de ennek nem egy hisztérikus, kapkodó, rémlátó szigor a védekező eszköze, ennek nem az a védekező eszköze, hogy a faluban, ha valaki egy kicsit önérzetesebb, megiszik egy-két pohár bort a kocsmában, vagy a szövetkezetben, vae-y ha valaki bemegy a községházára, hogy utána nézzen a maga adójának, és valamivel hangosabb, mert az élet terhei fokozottan nyomják, akkor rögtön rámondják, tíogy kommunista. Ez ellen a dőre és veszedelmes eljárás ellen fel kell, hogy szólaljunk mindnyáian, akik a falusi nép sorsát szívünkön viseljük. Elnök: A. kén viselő úr beszédideje lejárt. Kérem tehát, szíveskedjék beszédét befejezni. Lázár Miklós: Csak még egy mondatot! A'ít hiszem, hogy a kivételes és. hatályos törvények helyett jobb lenne, ha nem lenne sehol és semmiben kivétel és hatályosabban ellenőriznék a közvagyon kezelését. Ami pedig, t. Képviselőház arra vonatkozik, hogy a közigazgatás néhol a maga 'hatalmát és tekintélyét félelemre építi, eszembe jut egy anekdota Mátyás királyról. Mátyás király, amikor egyszer vadászatról jött haza, észrevette, hogy két szegény., rongyos ember beszalad előle a bokrok közé. Maga elé hozatta őket és megkérdezte: miért menekültetek el tőlem 1 Azok azt válaszolták: mert félünk tőled- Felség! Mátyás király böJeseségtől átszellemült, sápadt íiroa kipirult, amikor mondotta: En tőlem nem kell félni, engem szeretni kell. En is azt szeretném, a közigazgatásunktól nem félne a nép, hanem szeretné azt. Miután sajnálatomra azon a vidéken, ahol nekem szerencsém van képviselőnek lenni, nem ezt^ a szellemet látom, a belügyminiszter úr költségvetését nem fogadhatom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásri következik? Fitz Arthur jegyző: Wolff Károly! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nem lévén jelen, töröltetik. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Feniczy Ignác! Feniczy Ignác: T. Képviselőház! A vármegyei es községi életnek helyes berendezése, a közületek kulturális, társadalmi és anyagi szükségleteinek ellátása egészséges közigazgatási politikát kíván. A háborús, illetve a háború alatti, továbbá a megszállások alatti s az azóta eltelt válságos évek közigazgatása megmutatta, hogy a közigazgatás a próbakövet kiállotta minden vonalon. De éppen ezeknek az éveknek nagy tapasztalásai mutatják meg, hogy az élet ma már más tartalmat is kíván a közigazgatástól. Uj problémák merültek fel, amelyek a régi keretek között már nem intézhetők el s új szellemet, új szervekét, új eljárási módokát és szabályokat követélnek. (Ügy van! a jobboldalon.) Ezeket a követelményeket honorálta is a közigazgatás rendezéséről szóló 1929 : XXX. te. s új levegőt vitt be az önkormányzati testületekbe, — de ezzel még nem értük el a gyökeres orvoslást. A közigazgatás egyszerűsítése mellett azt meg is kell erősítenünk. Az egyszerűsítést felülről, a megerősítést ellenben elulról kell kezdeni, — a fundamentumnál, a községeknél. A fát is gyökerében kell táplálni, mert csak úgy hajt dús koronát, s hiába -mázoljuk be zöldre a csenevész sárga lombokat, külszín az csak, nem jelent dús tenyészetet. Potemkin-mázzal bevont falvak ném alkothatnak életerős országot. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXVIII. ülése 1930 május 22-én, csütörtökön. 265 E kérdések tárgyalásánál néni • akarom érinteni a városi autonómiákat, illetőleg testületeket, mert azok fokozott önkormányzati tevékenységükkel az életműködés és az - ezzel járó eredmények magasabb színvonalán állanak, s így szükségleteik fedezéséről, ügymenetük irányításáról könnyebben gondoskodnak. En inkább a falvakra gondolok. Kétségtelenül ez a terület az, ahová az állami igazgatás és szociális gondolkozás vérkeringésének is teljesen el kell jutnia, mert ellenkező esetben a végtagok — a falvak — elsorvadnak, és ennek nyomában megbénul az egész ország. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) S ezzel kapcsolatban fel kell tárni azt a helyzetet, amely á falukormányzás, a községi közigazgatás terén mutatkozik, és a feladatokat, amelyek megoldásra várnak Valamikor az egyszerű, megelégedett falvak normális termelési és értékesítési viszonyai s a falusi kispolgárok és munkástársadalom egységes gondolkozású közönsége egyszerű közigazgatást kívánt. Azóta azonban az életviszonyok megváltoztak. Válságokkal küzd a falusi társadalom. A termelés és értékesítés nehézségei, az életgondokkal járó elégedetlenkedés, & megváltó eszmék és módozatok utáni kutatás és az ezzel járó különféle szervezkedés, az érvényesülésnek a falu határán túl való keresése megváltoztatták a falut s a falusi társadalom jellegét és színvonalát. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mindez új feladatok elé állította a községi igazgatást i«. Az évtizedekkel ezelőtt csendes falusi jegyzői irodákból az élet tülekedéseinek és problémáinak hangos szavú színhelye Jett, a'hol reggeltől-napestig folyik^ a munka, élénken lüktet az állami igazgatás^ rendeleteinek végrehaitása és igazságot, segítséget keres a falusi élet sok-sok ügyes-bajos kisembere. Ezt a kemény munkát a községházán nagyon régi szerszámmal, az 1886 : XXII. tc.-kel kell elvégezni. De ha a közigazgatást gépezethez hasonlítom és ennek a gépezetnek működését akarom szebbé, jobbá és hasznosabbá tenni, akkor ezt úgy képzelem el. hogy új lelkét, összhangot és célszerűséget kell^ belevinni a srépbe, úgyhogy minden egyes alkotórész munkáiának helyénvalónak, öntudatosnak, ' gyorsnak és célravezetőnek kell lennie. Ezért meg kell találni a módot arra, hogy^ lefelé a törvények és a rendeletek végrehajtása^ mindenütt egységesen történjék, felfelé pedig észrevegyék és honorálnák a ielentkező életszükségleteket és kívánalmakat- (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! E két kívánalommal kapcsolatban először is lehetetlen észre nem venni a vármegyei és községi adminisztrációnál azt a túlterheltséget és lekötöttséget, amellyel az adminisztráció küszködik, másodszor pedig azt a fejlődési enera-iát és életvágvat, amely a községekben él. Ez esetben pedig a városok fejlesztése mellett a falvakról sem szabad megfeledkezni. Nem a városok ellen beszélek, de azt hiszem, senki sem vonhatja kétségbe, hogy az volna a legideálisabb, <ha a falu gazdasági jellegének megóvása mellett nem különböznék másban a várostól, csak terjedelemben, s a városi fejlettségű községeket a városokéval egységes, szélsőségektől mentes nemzeti érzés és gondolkozás hatná át. A nehéz gazdasági helyzet ellenére is örömmel állapítom meg, hogy országszerte nagy építőmunka folyik minden vonalon s az — a falu fejlesztés évtizedes mulasztásait pótolva — hihetetlen arányokat Ölt. Az ezzel járó óriási 40