Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

262 Az országgyűlés képviselőházának 396. ülése 1930 május 22-én, csütörtökön. felfogás, de a társadalom egészséges kritikáját nem látom ma. Nem olyan erős és egészséges társadalom, mint a háború előtti években volt, hogy magából a salakot kivesse. Ha tehát elfogadjuk azt a tételt, hogy a salakot el kell takarítani, akkor a kormány vegye át azt a szerepet, amelyre a mostani legyengült társadalom nem olyan (mértékben képes, mint amennyire kívánatos lenne. (Erdélyi Aladár: Meg kell erősíteni a társadalmat!) A társadalmat meg kellene erősíteni, de erre nézve módokat nem tudok tanácsolni, olyan sok tényező kell a társadalom megerősítéséhez, amelyet én a kormányon ekzekválni nem tudok, de számolok a meglévő helyzettel és arra kérem a kormányt, hogy amennyiben a társadalom gyengének • mutatkozik, ott legyen ő erős és pótolja az erő hiányát. Ezekre a dolgokra nem volt szükség húsz évvel • ezelőtt, nem is kereste, nem is volt rá kíváncsi senki, de ma szüksége mutatkozik ennek és szüksége mutatkozik nemcsak a közmorál szempontjából, — mert, mondom, igen kevés esetben lesz szükség az alkalmazásra, — hanem szükségesnek látom elsősorban ja, köztisztviselői kar reputációja szempontjából, mert ezt mint pajzsot tarthatia maga előtt a tisztviselői kar, amely ma sok elkeseredett ember részéről támadásban részesül. Úgyszintén ismételten kérem, méltóztassék foglalkozni azokkal a tisztviselői járandóságokkal is, amelyek a rendes fizetésen felül adatnak a tisztviselőknek. Ilyenek a jutalmak, a segélyek, a magánmunkálatok útján szedhető öszszegek, utazási költségek és napidíjak, ellenőrzési díjak és hasonlók. Ezek megint olyan dolgok, amelyek alkalmasak arra, hogy ezzel kapcsolatban egyes tisztviselőket meggyanúsítsanak, hogy egyes tisztviselőket leszállítsanak arról a piadesztálról, ahol nekik állaniok kell, ezek alkalmasiak arra, hogy hátuk mögött suttogás, beszéd keletkezzék. Megengedem, hogy ennek a kérdésnek töké- l letes rendezése^ nem lehetséges, de a kérdés tökéletes rendezését megközelíthetjük akkor, ha például azoknak a tisztviselőknek, akiknek szinte^ hivatásszerű kötelességük az, hogy a helyszínén megjelenjenek, kiszálljanak, általányban állapítják meg napidíjukat, másoknak a napidíját pedig egy kérvényre felragasztott bélyeg alakjában rovatjuk le az illető féllel, úgyszintén magánmunkálatoknál is. így elvész az a közvetlenség, amely jelenleg a fél fizetése és a tisztviselő ténykedése között mutatkozik, ami a tisztviselő tekintélyének bizony nem válik előnyére. Ezekre voltam bátor felhívni az igen t. Képviselőház figyelmét. Kérem, hogy a kormány ezekben a kérdésekben minél előbb méltóztassék intézkedni, hiszen azok, amiket kértem, nem olyan dolgok, amelyek tetemes beruházásisal járnak, amelyek nagyobb költséget rónak az adózóközönségre, de viszont szükségesnek látom e kérdések rendezését a közvélemény megnyugtatására. A költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Lázár Miklós! Lázár Miklós: T. Képviselőház! Azt hiszem, nem vétek ellenzéki pártállásom és meggyőződésem ellen, ha már az idő rövidsége miatt is meglehetős rapszodikus felszólalásomat azzal kezdem, hogy reám a belügyi költségvetés vitája során a legnagyobb hatást Csák Károly t. kénviselőtársam beszéde gyakorolta, nemcsak előadásának választékossága és emelkedett szelleme miatt, hanem azért is, mert olyan gondolatokat vetett fel, amelyek bennem rezonáltak és engemet is elmélyedésre késztettek. Teljesen átérzem elsősorban az ő hazafias aggodalmait, amikor látja azt a,

r materialiszti- I kus korszellemet, amely most végigsöpör közéletünkön és amelynek hatása az a szuggesztív tömeghangulat, amely a közéletben nem oltárt óhajt többé látni, ahová áldozattal járulnak az • emberek, hanem a magazinumot, ahonnan megrakodva mennek el. Csák Károly képviselő úr igen markánsan jellemezte egyik mondatában ezt a mai mindnyájunknak oly fájdalmas és megalázó helyzetet, mondván, hogy itt kezdik többen imádni az aranyborjút, mint az aranyjellemet, Csák Károly igen t. képviselőtársamnak ezeket a fejtegetéseit magamévá teszem. Ami az ő rezüméjétől elválaszt, az csupán a választások titkosságára vonatkozó kijelentései. Csák Károly képviselő úr ugyanis a választások titkosságát összekapcsolta az általánossággal. Szerény véleményem szerint nem az ^általánosságban van a lényeg, hanem a titkosságban. En, aki évek hosszú sora óta a titkos választás mellett törtem lándzsát, kijelentem, hogy teljes mértékben hajlandó vagyok magamévá tenni egy olyan indítványt, amely a szavazók számát redukálja, de a választások titkosságát törvénybe iktatja. (Felkiáltások a jobboldalon: Ezt mondja Csák Károly is!) Akkor nagyon örülök, hogy egyetértünk ebben is. Minden jogos panasz ugyanis, amely a mai választások ellen felhozatott, mindig a szavazásnak nyilvánosságára, a nyilt szavazásra vonatkozott. A nyilt szavazás — el kell, hogy ismerjük — akarva, nem akarva, öntudatosan vagy Öntudatlanul a politikai korrupciónak és a pártadwiinisztrációnak méreganyagát oltja be a közigazgatásba és üszkös sebeket eit rajta. Ahol erős választási küzdelmek voltak, nyilt választókerületekben, az erőszakoskodások, amelyek ilyenkor történnek, még évek múlva is tapasztalható mély sebeket ejtenek a néo érzelem-, kedély- és erkölcsi ' világában. (Kabók Lajos: Es anyagi helyzetében!) T. Képviselőház! Csendes megfigyelője ^ és hallgatója vagyok itt már két-hásom hét óta a költségvetési vitának és megállapíthatom, hogy nem volt felszólalás, — talán az igazságügyi tárca kivételével, — amelyik során akár erős és szenvedélyes kritika formájában, akár egy allúzió formájában erről az oldalról is és a túloldalról is a felszólaló ezt a szót, hogy «bürokrácia» elhagyta volna. A bürokráciának bírálata ma a magyar közélet, a magyar politikai élet, sőt a magyar gazdasági élet központi problémájává lett. A tömegek előtt, a tömeghangulatban, a közfelfogásban szinte úgy szerepel ma már a bürokrácia, mint egy alaktalan nagy felhő, amely rágatlanul nyeli le a milliókat, mint csuka a legyet és* megemészti a közmunkásság minden ágazatának termését, gyümölcsét. Talán nem érdektelen, ha elgondolkozunk azon, hogy mi ennek a bürokráciának, ennek a bürokráciaellenes hangulatnak az eredője, hogyan f született ez az újfajta bürokrácia, amely a háború előtt ilyen mértékben és ilyen fokon ismeretlen volt a map-yar életben. (Madarász Elemér: Vannak abban Bach-féle elemek is!) Az egy másféle bürokrácia. Eszembe jut, hogy vagy másfél évtizedig jegyezvén itt a hírlapírói karzaton a parlament tanácskozásait, megfigyelhettem, hogy a baloldalon a függetlenségi, 48-as Kossuth-párti képviselőknek az Ausztria-Bécsnek, a szoldateszkának hatalmával, a központi hatalommal szemben való tiltakozása éppúgy morajlott fel felszólalásaikban, mint ahogyan