Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-396
Az országgyűlés képviselőházának 396. nálják maguknak már azt, bogy a lakosság ügyeibe beleavatkozzanak s ahol csak lehet, békét teremtsenek. Sokszor szememre veti a képviselőtestület, hogy minek vannak ők, ha határozataikat mindig jóvá kell hagyni, miért nem lehet az épületeket vagy kerítéseket úgy, mint ezelőtt «közkőtőből» megesiináltatni, ha szükséges és ők akarják és miért kell annak a költségeire előbb engedélyt kérni». Ezét a levelet a nélkül, hogy azonosítanám magamat az abban foglaltak minden részével, mégis felolvastam azért, hogy itt a Képviselőház üléstermében halljon a belügyminiszter úr egy olyan hangot, amely elmondja azt, amit ők nem mernek megírni, s amit, ha megírnak, úgy írják meg, hogy «nevemet azonban kérem mély tisztelettel elhallgatni, nehogy kellemetlenségem legyen». (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem kell azt hinni!) Mégis azt óhajtottam, hogy a mélyen tisztelt belügyminiszter úr hallja meg, hogy a községekben milyen a hangulat. Elkeseredett hangulat van összes községeinkben és ezen sürgősen segíteni kell Ennek egyik legjobb orvossága lesz .a községi háztartások rendezése, de ha ez sokáig késik, azt kell, hogy mondjam, hogy el fog késni jó szándékaival^a * belügyminiszter úr. A községek ma már a csőd küszöbén állanak. (F. Szabó Géza: Ügy van! Nem túlzás!) Ha sokáig késik a községi háztartási törvény, későn fog jönni a segítség. A helügyi tárca kapcsán még bátor leszek majd a részleteknél a közigazgatás egyszerűsítésére néhány új gondolatot felvetni, végül pedig bátor leszek még a székesfővárosi törvényjavaslatnak dmimár törvényerőre emelkedése folytán néhány fővárosi kérdést is az igen t. belügyminiszter úr figyelmébe ajánlani. De legfontosabbnak tartom ma a falu népének panaszait és a falu lakosai között uralkodó elkeseredett hangulatot, éppen azért most ennek a felszólalásomnak keretében más kérdést nem is érintek. Egyébként a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Pintér László! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? f Fitz Arthur jegyző: E. Szabó Géza! F. Szabó Géza: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Lajos képviselőtársam beszédére reflektálandó bátor vagyok megjegyezni azt, hogy az új házszabályok rendelkezése szerint csak fél óra állván a szónok rendelkezésére, azt hiszem, hogy t. képviselőtársam is el fog tekinteni attól, hogy hosszasan foglalkozzam (Ügy van! Ügy van!) az ő beszédével, mivel magamnak is annyi anyagom van, hogy vigyáznom kell, hogy az időből ki ne fogyjak. Különben is ugyanazokat a vezető gondolatokat fogom követni, amelyeket az igen t. előttem szólott képviselőtársam legfőképpen a községi,. illetőleg a tágabb értelemben vett önkormányzati háztartási reformról követett Közelebb térve a belügyi,tárca költségvetéséhez, bennünket, a közigazgatás szakférfiait bizonyosfokú aggodalom töltött el, hogy az állami költségvetés keretében érvényesítendő szigorú takarékossági elv, amelyet mi különben nagy örömmel üdvözöltünk, az általánosítás zsákutcájába tévedett, vap-vis minden tárca költségeiből 5%-ot levontak, ami szerintem helytelen, mert némelyik tárcánál többet is lehetne áldozni, a ülése 1930 május 22-én, csütörtökön. 253 másik tárcánál pedig annak fontosságához képest ez az 5% levonás is sok. Mélyen i Ház! Ha a belügyi tárcát vizsgáljuk, ez az aggodalom jogosnak minősül, mert legyünk azzal tisztában, hogy a belügyi tárca a belrend és a közbiztonság tárcája. (ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha tehát annak valamely kiépített, megalapozott szervéhez nyúlunk hozzá, nagyon sokszor ezáltal a belrendet és a közbiztonságot veszélyeztetjük. Ha most vizsgáljuk a belügyi tárca költségvetését, azt látjuk, hogy a költségvetési végösszeg 84%-át teszik ki a személyi járandóságok. Ha azt látjuk, hogy lényeges emelkedést mutat az az állami hozzájárulás, amelyet az 1929:XXX. te. értelmében ad a kormány, ha azt látjuk, hogy a nyugellátások összege több mint 1,200.000 pengővel szaporodott, akkor kíváncsian kell vizsgálnunk, hogy vájjon mégis honnan és miből állt elő az a 721.250 pengő csökkentés, amelyet feltüntet a belügyi tárca költségvetése. Ha elsősorban az átmeneti kiadásokból és a beruházási költségekből áll elő, akkor ez rendjén van, ez helyes. Ebben azonban azt látjuk, hogy ez a csökkenés a központi és vármegyei számvevőségek apasztása mellett a nemzeti munkavédelem és a rendőrség apasztásából áll elő. Ez szerintem aggályes. (Rothenstein Mór: Mi az a nemzeti munkavédelem? — Krisztián Imre: A szocialisták ellen való^ védekezés. — Zaj. — Csák Károly : A szociáldemokratákat védi! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! F. Szabó Géza: T. Ház! A t. képviselő úr ironikus hangjából kicsendül, hogy nagyon is tudja, hogy mi az a nemzeti munkavédelem. A nemzeti munkavédelemről ebben a Házban két évvel ezelőtt tartott költségvetési beszédemben bőven megemlékeztem, kimutattam, hogy milyen hazafias, milyen közszükségletet szolgáló testület ez. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Amikor a múlt év folyai mán 50%-kai csökkentetett a nemzeti munkavédelem szervezete, én igen aggályosnak látom további sorvasztását és nem szívesen veszem, hogy újólag létszámapasztás történt a nemzeti munkavédelem szervezetében. Aggályosnak minősítem azonban azt is, hogy igen tekintélyes létszámapasztás történt az állami rendőrségnek úgy a fogalmazói, mint a felügyelői, de leginkább az őrszemélyzeti létszámában is. Közvetlen tapasztalatból tudom és tanúságot tehetek arról, hogy az előbbi létszám mellett is milyen nagy idegfeszítő, idegölő munkát, milyen önfeláldozást kívánt ennek a hivatásnak lelkiismeretes és pontos teljesítése. Azt kérdezem, hogy ez az idő alkalmas-e arra, hogy nyugodtan elbocsáthassuk a kipróbált őrszemeket posztjukról? T. Képviselőház! Tovább menve a költségvetés vizsgálatában, a belügyminiszter úrnak egy kijelentésére térek át, amelyet ő a további létszámapasztást illetőleg tesz a költségvetés indokolásában. Azt mondja ugyanis, hogy a központi személyzet apasztásánál abból az elgondolásból indul ki, hogy ezidőszerint számos olyan konkrét ügy intézése, . több olyan igazgatási feladat ellátása a minisztérium hatáskörébe van vonva, amely minden különösebb érdeksérelem nélkül átadható lenne az alsófokú hatóságok intézési körének. Mélyen r t. Képviselőház! Mi, akik hirdetjük s feltétlenül szükségesnek tartjuk a decentralizálást, a belügyminiszter úrnak ezt a kijelentését, ezt a törekvését, ezt a tervezetét örömmel üdvözöljük. (Ügy van! a jobboldalon.) Átment a köztudatba és nagyon nagy helyesléssel találkozott a közvélemény részéről,