Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-396
250 Az országgyűlés képviselőházának 396. ülése 1930 május 22-én, csütörtökön. rító bűncselekmények: a tiszazugi arzénmérgező esetek százai kerültek ki. De visszatérek az előbbi témához, a városok költségvetésének és zárszámadásának kérdéséhez.^ Nein kívánok hazabeszélni Kecskemét városához és éppen azért Győr sz. kir. város és Debrecen ivaros költségvetését hozom az igen t. Ház elé, amelyekből megállapítható, hogy Győrött, mint kifejezett ipari városban, 606.000, Debrecenben pedig, mint fél ipari városban, egymillión felüli költségvetési hiány van. (Hegymegi Kiss Pál: Hiány?) Költségvetési hiány, ezzel zárul az 1930-as évi költségvetés. (Hegymegi Kiss Pál: Mindig feleslegre szavazunk!) Az egyik statisztika szerint Győrben 462.000 pengő, Debrecenben pedig 2,546.000 pengő községi adóhátralék van. Ezen jellegzetes tünet azután végigvonul sajnos, az összes városainkon, több, kevesebb permutációval és kombinációval, hol ez kisebb, hol ez nagyobb, de mindenesetre ez a tétel kettőt hirdet, elsősorban azt, hogy túlköltekező életmódot folytatnak öszszes városaink, különösen az ajándékozásban (Ügy van! Ügy van!) épúgy talál, mint Budapest. Ennek viszonyait nem ismerem, de bizonyos, hogy pl. Debrecen városában a nyűg- és kegydíjak összege 900.000 pengőn felüli összeget tesz ki, több városnál pedig ez az összeg 300—600 ezer pengő között váltakozik, ami egyenesen kibírhatatlan. (Friedrich István: Milyen kegydíjak azok?) Van nolgármesteri kegydíj is például. (Friedrich István: Miből fizetik ezt? — Br. Podmaniczky Endre: A polgárok pénzéből!) Bizonyos, hogy a városok az állami fel, adatok kiadásait nem képesek fedezni. Ropüant érdekes Győr városának zárszámadása. Győr város szorgalmas főszámvevője összeállította azoknak a kiadásoknak az Összesét, amelyek külön állami kiadás jellegűek. Ezek összege 585.500 pengőt tesz ki, az állam által elvont jövedelmek összege pedig 181.000 pengőt tesz ki. Ugyanez az összeg Kecskemét városánál még nagyobb összeget tesz ki, mert Kecskemét városa állami kiadások és munkálatok címén 888.000 pengőt fizet, vagyis kétszer annyit, mint amennyit 40.000 hold földjéből bevehet, mert ma «már 8 pengős '. rozsot fizetnek haszonbér gyanánt földjei után. De ennél még nagyobb a tanügyi kiadások összege, mert pl. mondjuk Kecskemét városának 1,200.000 pengő tanügyi kiadása van, amelyből 600.000 pengő a pusztai iskolákra fordított összes, mert 86 pusztai iskolát tart fenn a város. Hála Istennek, 60—80 gyermeket tanít egyegy iskola, egyszerre megteltek ezek s hálásak is vagyunk érte Klebelsberg miniszter úrnak, azonban módját kellett volna neki ejtenie, hogy ne Kecskemét városa viselje ezt az óriási költséget, és pedig azért, mert ez állami feladat. Es itt mérhetetlenül ellentétes intézkedések vannak, részben a saját községi iskolák fenntartása, részben az egyház által fenntartott iskolák fenntartása tekintetében. Bizonyos az, hogy egyes helyeket a községi iskolák fenntartása lehetetlen helyzet és dilemma elé állít. Mi is ezek közé tartozunk, mert bizonyos, hogy 600.000 pengőt Kecskemét városa áldozni nem képes a pusztai iskolákra, illetve, ha áldoz, adósságot kénytelen csinálni, és pedig minden évben többet és többet. Mindenesetre érdekes, hogy minél nagyobb a köre egy-egy városnak, természetszerűleg annál nagyobb a tanyarendszerből folyó kiadása és éppen ezért üdvözölhetjük Kecskemét város minden lakosa nevében a belügyminiszter úrnak a tanyakérdés megoldására vonatkozó minden akcióját. Minél nagyobbak a gazdasági r bajok, amelvekkel meg kell küzdenünk, annál nagyobb szükség van arra az összesűrített munkára, amelv a városok lakosságában megnyilatkozik. A magyar gazdasági élet, nagyon jól tudjuk, nem nélkülözheti azt a tevékenységet, amely Győr, Pécs és más városok kisiparában és gyáriparában a nemzet rendelkezésére áll, de még kevésbbé nélkülözheti azt az óriási mezőgazdasági tevékenységet, amelyet a nagy mezőgazdasági, különösen kiviteli városok. Debrecen, Békéscsaba, Hódmezővásárhely, Félegyháza, Halas és Orosháza, különösen a baromfitenyésztésben és búzanemesítésben mutatnak. Bizonyos az, hogy nemzeti gazdaságunk nem nélkülözheti azt az intenzív kertészeti tevékenységet sem, amely pl. Szeged, Kalocsa paprikatermelésében és Makó hagymatermelésében nyilatkozik, valamint Nagykőrös és Kecskemét gyümölcs- és zöldségtermelésében is megnyilvánul, de nem nélkülözheti azt a kiviteli kereskedelmi tevékenységet sem, amely a magyar föld termékeit a külföldi piacok keresett cikkévé teszi. A gazdasági élet szükségleteihez f igazodó közigazgatásnak és belügyi igazgatásnak meg kell az útját-módját találnia annak, hogy intézkedéseivel ne kerékkötője, hanem tanácsadója legyen a legmagasabb nemzeti kultúrának és a legmagasabb nemzeti kultúrát szolgáló városi lakosság tevékenységének. Ehhez azonban szükség lenne arra, hogy a városok ügyeit ne bürokratikus úton intézzük el, hanem egy miniszterközi ülésen, amelynek elnöke, vagy a pénzügyi vagy a belügyi államtitkár lenne, mert aktáknak egyik minsztériumból a másikba való vándorlása és a harmadikba, a negyedikbe való átküldése & gyors városi élet igényeinek, de a mai gazdasági élet igényeinek sem felelhet meg és az megöl mindent. Erre vonatkozólag a belügyminiszter úrnak legyen szabad felhívni figyelmét arra, hogy tudok több esetről, amikor egy város a kölesöntől elesett azért, mert az akták ide-odaküldözgetése folytán a pénzügyminiszter határozata elkésve érkezett a városi hatósághoz, amiden az illető banknak már nem állt megfelelő pénzösszeg rendelkezésére. A^ központi igazgatás átszervezésének problémája nem annyira kritika kérdése, mint a közigazgatás legfelsőbb fokának t a gazdasági élet körülményeivel és követelményeivel való összeegyeztetése. A siető, a lüktető városi élet a központi igazgatás mai formáját, rendszerét súlyos tehernek tekinti és alapos az a felfogás és kifogás, amely a városi ügyeket nem a mai rendszer szerint kívánja elintézni, hanem módját találja és keresi az élettel mindenben számoló elintézésnek. Remélem, hogy ebbeli előadásomat a belügvminiszter úr megfontolás tárgyává teszi és intézkedni fog aziránt, hogy a városi ügyeknek mai elintézési módja, mint a mai kornak meg nem felelő, olyan formán alakíttassék át, hogy a városi ügyekre vonatkozó határozatot kellő és olyan időkben megkapják és (megkaphassák, amidőn azt és ahogyan azt a városok élet- és létérdeke megköveteli. Nagyon fontosnak tartanám még azt is, ha a városok hitelügyeiről beszélhetnék. (Halljuk! Halljuk!) Sajnos, ez olyan kényes és olyan fontos kérdés, amely egyrészről a város teherbíróképességét érinti, másrészről a mai gazdasági és pénzügyi nyomorúságunkkal függ össze. Nagyon kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék módját találni^ annak, hogy legalább a nagy vagyonnal bíró városok annyi forgótőkéhez jussanak, hogy hónap elején ne aggódjék a polgármester, hogy vájjon miből