Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

238 Az országgyűlés képviselőházának $96 mert a rendőrségi hozzájárulás,címén a városokat megsarcolták. A költségvetés emelkedése ellenére az adminisztráció nem lett fürgébb, a városok, elsősorban a főváros ügyei csigalassúsággal intéződnek el és egészen különösen hat ma, hogy a belügyminisztérium minden rendelkezésére álló karhatalmi eszközével küzd a munkanélküliség ellen abból a balga hitből kiindulva, hogy a munkanélküliség kérdését szuronnyal és kardlappal meg lehet oldani, és ugyanakkor, amikor a városokat felszólítja arra, hogy adjanak ki közmunkákat, a belügyminisztérium csigalassúsága, késedelmeskedése miatt ezek a közmunkák nem indulhatnak meg. Egy példát hozok fel. A tegnapi napon tartotta a főváros közoktatásügyi bizottsága ülését és megállapították, hogy a főváros iskolaépületek helyreállítására 800.000 pengőt szavazott meg. Ezt a 800.000 pengős tatarozási munkát már kiírták, a belügyminisztérium azonban még mindig nem járult hozzá, nem adta meg hozzájárulását és e miatt késedelmeskednek a munkák. Elvárható volna, hogyha ilyen szörnyű nagy apparátussal dolgozik a belügyminisztérium, hogy a városok beruházási munkálatainak ügyeit valamivel gyorsabb tempóban intézze el és felügyeleti jogát ne csigalassúsággal, hanem gyorsan gyakorolja. Beszélnek a vármegyék és a városok adminisztrációjának racionalizálásáról. Sokkal célszerűbb volna a (belügyminisztérium racionalizálása, akkor legalább a városok ügyei nem húzódnának el hónapokig, mint ahogyan ma hónapokig elhúzódnak. A kiadási tételeknél nem nagy összeg, de mégis feltűnő, hogy e 14 vármegyére nyomorított Magyarországnak 29 főispánja van. S a 29 főispán működési területének felosztása is meglehetősen aránytalan. Pécs városában, Baranya vármegyében, Somogy vármegyében egyetlenegy főispán van, tehát két vármegyének és egy városnak egy főispánja van. Ezzel szemben Csongrád vármegyében, amely az ország legkisebb vármegyéje, három főispán székel. Győr és Mosón vármegyének, valamint Győr városának egyetlenegy főispánja van, aki európai ember módjára intézi a dolgokat — ezt ki kell emelnem, mert ez^a ritkaságok közé tartozik — és el tudja látni a dolgát. (Jánossy Gábor: A többi is olyan!) Ez az ön privát véleménye lehet. (Jánossy Gábor: Tapasztalatom! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Malasits Géza: Borsod megyében, úgy látszik, csak két főispán tudja a dolgokat ellátni. Ez a két főispán egy utcában lakik, az egyik oldalon lakik a város főispánj a, a másik oldalon pedig a megye főispánja. Engedelmet kérek, 14 vármegye és néhány törvényhatósági joggal felruházott város élére 29 politikai megbízott mégis egy kicsit sok. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ebből kevesebb is elég lenne. Azután, ha takarékoskodni kell, figyelmébe ajánlom a t. Háznak — a miniszter úrnak úgyis hiába beszélek — a karhatalmi személyzet létszámát, a folyamőrség személyzetének létszámát. (Egy hang a közéven: Fogyott!) Magyarországnak ma 25.651 főnyi karhatalmi személyzete van nyolcmillió lakos mellett, úgyhogy minden 356 lakosra esik egy karhatalmi személy. Ha azonban csak a felnőtt keresők számát tekintjük, azt látjuk, hogy minden 89 keresőre esik egy karhatalmi < személy. Ez túl sok, az ország ezt nem bírja el. Ha az adózó polgárok azon panaszkodnak, hogy nem győznek eléggé védekezni a vexaülese 1Ù3Ô május 22-én, csütörtökön. túrák ellen, akkor méltóztassanak ezt annak betudni, hogy a karhatalmi személyzet túlsók és unalmukban nem tudnak egyebet csinálni, mint feljelentéseket gyártani. Ugyanígy vagyunk a folyamőrséggel. A folyamőrség személyzeti létszáma — kijelentem — az általa betöltendő feladatkörhöz képest túlságosan nagy. Ausztriában is van úgynevezett Stromwaehpolizei, de az lényegesen kisebb létszámmal teljesen kifogástalanul látja el az osztrák Dunán a rendészeti szolgálatot. Ezzel szemben nálunk egy tengernaggyal, hat altengernaggyal és nem tudom hány aranygalléros tiszttel ellátott folyamőrség van és a szerencsétlen vadevezősök nem tudnak eléggé menekülni azoktól a rendszabályoktól, amelyeket ezek az urak kitalálnak, hogy létjogosultságukat valamivel igazolják. (Propper Sándor: Nagyzási mánia! Tengernagyok tenger nélkül!) Elnök: Csendet kérek! Malasits Géza: Ha megtakarítás kell, itt kell megtakarítani, és annak a kormánynak, amely — remélem, hamarosan — felváltja ezt a mai kormányzati rendszert, legelső kötelessége lesz, hogy visszafeilessze ezt az intézményt, amely már Gólem módjára lepi el a dolgokat. Nem gondolják az urak, mennyi komikum van abban, hogy Magyarországon, egy olyan országban, amelynek nincs tengere, tengerészruhás katonák vannak? Ha az Ullői-úton végigmegy egy idegen,, ott látja a folyamőröket matrózruhában; nem hinném, hogy az angol matrózok harciasabban festenének, mint ezek a tiszteletreméltó szegény katonák, akik az Üllői-úti kaszárnya kapuit őrzik. Ellenállhatatlan komikum van abban, ihogy ecv országnak, amelytől elrabolták tenarerét, sőt amelynek tengerhez vezető közvetlen útja sincs, tengerészeié van Budapesten és^ itt nöfögnek a tengeri hajók a Dunán, adják a tengerészt és rendszabályozzák a szegény csónakosokat, akik hetenként egyszer, vasárnap rándulnak ki a Dunára friss levegőt szívni. Ezt az intézményt feltétlenül vissza kell fejleszteni, erre az intézményre semmi szükség nincs. Áttérve a belügyi közigazgatás és közrendészet kérdéseire, mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy az túlméretezett és annyira belenyúl a polgárok mindennapi életébe, hogy túlzás nélkül mondshatjuk, hogy Magyarország ma tipikus rendőrállam képét mutatja. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Még csak a levegővételt kellene rendőrileg szabályozni, akkor teljes volna a rendőri intézkedések sorozata. Arra nézve, hogy a rendőri szabálvok ma mennyire reakciósak, legyen szabad idéznem az új csendőri szabályzat 2. fejezetének 6. §-át, amely kimondja (olvassa): «A nyilvántartás foglalkozások szerint lesz csoportosítva és kiterjesztendő az ablakosokra, artistákra, bevásárlókra, bűvészekre, cigányokra, csavargókra, drótosokra, esernyőcsinál ókra, házalókra, jósokra, kéjnőkre, kintornásokra, koldusokra, köszörűsökre, kupecekre, rongy szedőkre és színészekre.» (Derültség.) Ezekbe a kategóriágba a nemzet szerény napszámosait is beszámítja a csendőri bölcseség. (Rothenstein Mór: Csak a miniszterek nincsenek benne!) Ha itt reakcióról beszélünk, akkor egyikmásik jobbérzésű volt liberális vagy 48-as képviselő felszisszen: Reakció? Hogy lehet ilyet mondani! — Hát ez bizony reakció! Mert Angolországban hasonló rendeletet adtak ugyan ki, de 1572-ben. Ebben a rendeletben ez áll (olvassa): «Minden vívómester, medvetáncoltató, közjátékok közönséges színésze, zenésze, csepűrágó, házaló, üstfoltozó és kéregető — de nem