Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

236 Az országgyűlés képviselőházának 396, talanul jó magyar nevet akarunk adni mindenkinek és mindennek» hogy ezzel bizonyítsuk az egész világ előtt a magyar újjászületésben akadályt nem ismerő törhetetlen hitünket és akaratunkat.» (Egy hang a jobboldalon: Ki az elnökf) Nagyon neves ember fog lenni. (Urbaines Kálmán: Magyar nevű?) Ilyen viccekkel nem leihet ezt a kérdést mellékvágányra terelni, se engem elhatározott szándékomtól eltéríteni. A politikai és társadalmi élet kiválóságai írták máris alá ezt az iratot. Nem akarom fárasztani a Házat a nevek felolvasásával, (Halljuk/ Halljuk!) megjegyzem azonban, hogy országgyűlési képviselőtársaim közül pártkülönbség rélkül eddig többen, mint hatvanan írták alá ezt az ívet. A csatlakozások folyamatban vannak a társadalom kiválóságai közül. Hogy csak egy nevet említsek a kiválóságok közül, Szurmay Sándor volt honvédelmi miniszter, az uzsoki hős kezdte meg az aláírást. Aláírták az ívet a református lelkészi kar kiválóságai, a tábornoki kar több kitűnősége, több akadémikus, egyetemi tanárok törtek lándzsát a magyar név mellett. Szóval rövid pár hónap alatt a megszervezett remhivatalos Magyarország igyekszik jobb belátásra bírni a hivatalos Magyarországot e kérdés kezelésénél. A leghatározottabban kijelentem, — és azt hiszem, hogy ez nem egy olyan kérdés, hogy ezzel a párthűség ellen vétenék — hogy nem osztom és nem helyeslem a belügyminiszter úrnak ebben a kérdésben elfoglalt rideg és előttem érthetetlen álláspontját. (Horváth Mihály: Igaza van képviselőtársamnak !) T. Ház! Ezt a kijelentésemet és az egész ügyben elfoglalt álláspontomat igyekszem néhány adattal alátámasztani. Hogyan beszélhetünk Magyarországon egy nemzeti államról, amikor egyharmada maradt meg az országnak s ebben is a lakosságnak majdnem fele idegen nevű? Ha bejön egy idegen ebbe az országba s kiszáll akár a nyugati, akár a kelleti pályaudvaron, s végig megy^ az utcákpn, nem lát mást, mint idegen hangzású cégtáblát, idegen neveket. (Ügy van! Ügy van!) Avagy lapozzuk fel a telefonkönyvet, bármelyik oldala csak úgy hemzseg az idegen névtől. Ha megnézi az ember a cím- és lakjegyzéket, elszörnyűködik és nem hiszi el, hogy Magyarország fővárosában él. A minisztériumok tisztviselőkarának 40%-a idegen nevű. A vármegyei törvényhatóságokban a tisztviselők 35%-a idegen nevű. Az Államvasutaknál,^ a leghazafiasabb tisztviselői karban, — a háborúban és a háború után a forradalmak alatt megmutatták, hogy át vannak fűtve^ a ^nemzeti érzéstől — 64% az idegen nevű. A fővárosi törvényhatósági tisztviselőknek több^ mint 40%-a visel idegen nevet, a fővárosi törvényhatósági bizottsági tagoknak 40%-a idegen nevű. Továbbmegyek, — és erre nagy súlyt helyezek — a diplomáciai testületnél szintén ez a helyzet. A budapesti olasz, an^ol, vagy francia követségnél minden alkalmazottnak vagy olasz, vagy angol, vagy francia neve van. A mi diplomáciánknál azt látjuk, hogy a külföldi magyar képviseleteknél a diplomáciai személyzet 44%-a idegen nevű. Nem jobb a helyzet a római kattholikus egyházban sem, például a pécsi egyházmegye papjainak 41%-a idegen nevű. A sportnál akkor, amikor a bajnokok kimentek a külföldre, azt láttuk, hogy a szövetségi kapitányok és a vezetők nem várták meg a belügyminiszter intézkedését, hanem maguk megmagyarosították a nevüket, mert resteltek kimenni idegen nevekkel a külföldre. Ezekről pedig azt szoktuk mondani, hogy dicsőséget szereznek a magyar névnek. Éppen azért beszélek és azért ülése 1930 május 22-én, csütörtökön. igyekszünk propagandát csinálni, hogy a miniszter urat jobb meggyőződésre birjam. (Helyeslés a középen.) Meg vagyok győződve arról, ho^v ebben az ügvben az ország közvéleményének 90% -a az én álláspontomon van. (Ügy van! Ügy van! a bal- é§ a szélsőbaloldalon és a középen.) Egy dolgot hozok csak fel. Januárban korcsolyaverseny volt Bécsben. Kiment a négyes-staféta: Kemmerling, Kauser, Wintner és Schneller (Pakots József: Csupa német név!) s dicsőséget szereztek a magyar névnek. Vagy ott van a kiválp vívóbajnok: Glykais; milyen boldogok volnánk, ha magyar neve lenne. Vagy milyen boldogok volnának, ha Semmelweis, ez a világhírű ember, akit áld az egész világ, magyar nevű ember lenne. S micsoda szégyen lenne, ha Petőfi Petrovics néven írt volna. T. Ház! Nézzük, hogy mit hoznak fel a névmagyarosítás ellenségei. Kijelentem, hogy egyetértek velük abban a tekintetben, hogy nem lett volna szabad megengedni annakidején kilenc embernek Magyarországon, hogy Rákóczi, Hunyadi és Petőfi nevét vegyék fel (Ügy van! Ügy van!) és béjvegezzük is meg azokat, akik olyan könnyelműek voltak, — erősebb kifejezést nem akarok (használni, tessék úgv venni, mintha erősebbet használtam volna — hogy ezeknek a fényes neveknek viselését engedélyezték, — de azért ne ejtsük el a névmagyarosítás ügyét. Egyik t. képviselőtársam azt kérdezte, hogy mi van a Scitovszky névvel. T. képviselőtársam, én a történelmi nevek tiszteletben tartásával óhajtom ezt a kérdést megoldani. Lesz itt egy átmenet, erre van egy javaslatom, amelyet később fogok beterjeszteni. Azért, hogy kilenc ember annyira merész volt, annyira orcátlan volt, hogy hozzá mert nyúlni • ezekhez a nagy történelmi nevekhez, a többi három millió nem bűnhödhetik. (Propper Sándor: Sztranyavszky is történelmi név? — Zaj.) Ennem személyeskedem. Ön csak maradjon továbbra is Proppernek. (Br. Podmaniezky Endre: Propper magyar? — Propper Sándor: Maradok, becsületes néy, megmaradok mellette és nem fogok kegyek után szaladgálni a miniszter úrhoz ! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, őrizzék meg nyugodtságufeat és tartózkodjanak a személyes kérdésektől. Meskó Zoltán: Mélyen t. képviselőtársaim! Ez nem pártkérdés, ez nem politikai kérdés. Itt nemzeti kérdésről van szó, legyünk türelemmel, hallgassuk meg egymást, hadd adhassam elo érveimet. Valaki közbeszólt, hogy ez a kérdés nem aktuális. Higyjék el, hogy^ ez olyan aktuális, mint a kenyérikérdés, mindjárt a kenyérkérdés után jön, nagyon fontos magyar kérdés. Százezer ember magyarosította meg nevét, mióta a névmagyarosítás egyáltalában meg van engedve és sajátságos, hogy amikor 40.000 magyar név anyaga áll rendelkezésre könyvben kiadva, aikkor mindössze, mondd és írd, 256 magyar nevet engedélyeztek. Méltóztassanak megnézni a cím- és lakjegyzéket, vagy a telefonelőfizetők névsorát, ott az ember talál 34 Földes-nevet és nem tudom, hány Kerekes-nevet. Szóval 256 névvel manövríroztak az egész vonalom. Ha az Országos Névmagyarosító Társaság megalakul, — azt hiszem, az alakulást engedélyezni fogják — ezt mi egy társadalmi szervnek gondoljuk, amely azonban nemcsak egyszerű klubéletet élő társaság lesz, hanem mi ezt egy félhivatalos szervnek képzeljük úgy, hogy ez nemcsak propagandát csinálnia, hanem a név-ikiválasztásnál is segítségére lenne egyeseknek, a véleményezéssel élne és így terjesz-