Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-396
234 Az országgyűlés képviselőházának A t. belügyminiszter úrtól én azt várom, hogy mentől több időt és munkát áldozzon a jövőben a pártpolitikától mentes közigazgatásra, a felügyeleti jog pártatlan gyakorlására és mennél kevesebb időt a politikai hatalmi érdekek előtérbetolására és iaz abban való tobzódásra. Elvégre a t. belügyminiszter úr és minisztertársai egy tízéves rendszer működésére tekinthetnek vissza. Szerintünk, a polgári ellenzék szerint is, nemcsak szociáldemokrata t. képViselőtársiann szerint, sok hibára és mulasztásira kénytelenek visszatekinteni. (Friedrich István: Ez szerintük mind világjelenség!) Ók azt mondják, hogy nem hibákra és mulasztásokra, hanem eredményekre tekinthetnek viszsza. (Farkas István: Gsiak hibákra!) ök azt mondják, mintha valami igazmondó kiskátéból olvasnák, hogy eredményekre tekinthetnek vissza. De ha csakugyan^ így van, hogy vannak eredményeik, miért félnek ezeket az eredményeket a legalkotmányosiabb tényező, a nemzet tiszta, titkos választás alapján megnyilvánuló ítélete alá bocsátani? Vagy van értéke tízéves működésüknek, vagy^ nincs. Hogy van-e értéke, azt majd eldönti a nép, miért félnek tehát a legilletékesebb tényezőtől, a nemzet verdiktjétől, miért félnek a titkos választójogtól? Azt mondják, hogy a szociáldemokratáktól félnek, és a polgiári túlsúlyt védik, azonban ez csak kifogás, mert tartozom kinyilvánítani, számos sajnálatos eset bizonyítja, hogy valósággal irtóznak miég annak a gondolatától is, hogy valaha polgári alapon történjék rendszerváltozás Magyarországon. Mikor látja be már a t. belügyminiszter úr és az egész kormány, (Farkas István: Bolsevizmust akar a belügyi kormány!) hogy addig nem lesz az anyagi gondoktól, a létküzdelmektől kínzott lelkekben némi megnyugvás, addig nem lesz közeledés a felzaklatott lelkek nyugvópontra jutásához ebben az országban, míg a nép az alkotmányos önrendelkezési jogát nemcsak < papiror* hanem gyakorlatban is nem mondhatja a magáénak 1 ?! Mikor látja be a t. belügyminiszter úr, hogy azok az eredmények, amelyeiket a maga számára politikai siker gyanánt könyvel el, úgy ő, mint az egész kormány, csak egyéni sikerek s a nemzeti közérdek nem nyer általa? (Propper Sándor: Majd ha István gazda belátja! Csakhogy nem látja be! Ügy kell majd levakarni a kormányzatról! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, tartózkodjék a közbeszólásoktól! Kun Béla: Mert az csak nem tudható be eredménynek^ hogy a kormány túlterpeszkedő hatalmával párhuzamosan az elégedetlenség is nőttön nőtt éveken keresztül, sőt ma is rő ebben az országban. Amit önök csinálnak, t. belügyminiszter úr, az nem levezetőcsatoma az általános elégületlenséa" lefokozására és megszüntetésére. A felgyülemlett keserűségeket nem így kell lelohasztani és nem így kell orvosolrá. Ott van a szarvasi példa. Minap történtek a megyebizottsági tagválasztások; a megsemmisített mandátumok után újból betöltötték a bizottsági tagsági helyeket s meglepetésszerűen szociáldemokraták jöttek be nagy számarányban. Ez mementó 1 a t. kormány számára, nem arra, hogy a szabadságjogokat még jobban megtagadja, mint eddig, hanem arra, hogy a Dolgárí ellenzéket engedje szabadon működm. Ne akadályozza meg oly lépések megtételében, amelyek lehet, hogy más kormányrendszert és változást követelnek éhben az országban, de a nemzeti gondolattal, azzal a gyökérrel, amely minket tíz évszázados multunkhoz odaköt, ez a . ülése 1980 május 22-én, csütörtökön. polgári ellenzéki küzdelem épúgy összeforrott, ahhoz éppen úgy odanőtt, mint amilyen odaforrottrak és odanőttnek mondja magát a t. belügyminiszter úr nemzeti jogainkhoz és ideáljainkhoz. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kun Béla: T. Képviselőház! A belügyminiszter úr jelenleg a szabadságjogok halálfharangjának kötelét tartja kezében. (Igaz! Ügy van! a szélsőbáloldalon.) Ha e megállapítás ellen tiltakozik a t. belügyminiszter úr, mert felteszem, hogy tiltakozik... (Felkiáltások jobbfelől: Persze, hogy tiltakozik. — Zaj.) akkor hozza a nemzet döntése elé a tiltakozását, titkos választójog alapján, (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) hadd döntsön a nemzet, mert ettől a döntéstől egyikünknek sem kell féltenie a magyar jövőt. A mai kormányrendszer további uralkodásától és annak bomlasztó eredményeitől azonban igenis, félteni kell a magyar jövőt. Nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! (Propper Sándor: Halljuk az új hitvallást! — Farkas István: Hol van Nagyatádi programmja?! — Propper Sándor: Halljuk a baranyai üzenetet! — Zaj.) Félóra áll rendelkezésemre, ezért hoszszasabban nem válaszolhatok Kun Béla t. képviselőtársam beszédére. Mivel azonban kérdést és felszólítást is intézett hozzám, férfias kötelességemnek tartom erre válaszolni. (Halljuk! Halljuk!). Ami a titkos választójogot illeti, magammal szemben kötelességemnek érzem megmondani, itt is, mint az országban bárhol, a magam véleményét. Igenis, a leghatározottabban kijelentem, hogy híve vagvok a titkos választójognak. (Éljenzés balfelől.) Nemcsak a titkos választójognak, hanem mindenekelőtt a választások legmesszebbmenő tisztaságának. (Helyeslés és tsaps a bal- és r a szélsőbaloldalon. — Pakots József: Tessék érvényesíteni! — Jánossy Gábor: Egyetértünk! — Friedrich István: De tessék megcsinálni! — Jánossy Gábor: Megcsináljuk! — Kun Béla: Mikor? — Farkas István: így csalják meg az országot! — Zaj.) Elnök: A képviselő urat ezért a sértő kijelentésért rendreutasítom. Meskó Zoltán: Azt a felszólítást intézte hozzám, hajlandó vagyok-e ezen álláspontomnak és ezen felfogásomnak konzekvenciáját levonni. Erre is nyiltan és férfiasan válaszolok. (Halljuk! Halljuk!) En úgy érzem, hogy abban a pártkeretben, aihol jelenleg vagyok, a titkos választójogot nemcsak (hirdethetem, nemcsak vallhatom, de igenis, az országban propagálhatom is. Ha azt tapasztalnám, hogy a titkos választójogot pártomban nem hirdethetném (Pakots József: Benne van a programmban !) akkor ennek a konzekvenciáját levonnám. (Propper Sándor: Határidőt kérünk! — Farkas István: Meddig tart ez a Programm? — Pakots József: Ne komédiázzunk! — Friedrich István: Benne van a programmban! — Pakots József: Legyen vége a komédiának! Vagy, vagy! — Jánossy Gábor: Nincsen komédia! Micsoda beszéd ez! Van magyar tragédia és nem magyar komédia! — Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. (Zaj.) Meskó Zoltán: Ami a közszabadságokat illeti, kijelentem, elérkezettnek látom az időt arra^ hogy ezeket fokozatosan ugyan, de minél
