Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

Az országgyűlés képviselőházának 3 teljesíteni óihajt. Közimegállapítás, — mindenütt halljuk, — hogy világkrízissel küzd ma a kereskedelem. Ez tagadhatatlan tény, de mint ezeknek a világproblémáknak iminden vonatkozásában, itt lis azt kell hangsúlyoznunk, hogy amennyire erőnktől telik, ezeket a világproblémákat a magyar határon belül lehetőleg meig kell oldanunk. Mert ha világprobléma a kereskedők baja,, úgy nekjünk feladatunk, hogy &

r magyar kereskedőt, amennyire csak tudjuk, támogassuk jós segítsük keresztül ezeken a nehézségeken. (Elénk helyeslés és taps minden oldalon.) A magyar (kereskedő bajairól, a magyar kereskedők megsegítéséről igenis tárgyal ez a kormány, foglalkozik ezzel a kérdéssel és amikor ezzel foglalkozunk, nagyon jól tudjuk, hogy a kérdés előterében a fogyasztási krízis áll. Nem igaz az, amit a, legutóbb is hallottam egyik nagy érdekképviseleti gyűlésen, ahol a kereskedelem kríziséről beszéltek, hogy a kereskedők hitelképtelensége a bajok oka» En meg merem állapítani, hogiy fogyasztói krízis van és nem a kereskedő vesztette el hitelét, (Ügy van! Ügy vájni), nem a kereskedő megbízhatósága kisebb, nem a kereskedő lett kevésbbé megbízható ember. A magyar kereskedő nem lett kevésbbé megbízható hitelalany, hanem, sajnos, a vevő nem képes a. kereskedelem forgalmát lebonyolítani. (Ügy van! Üpy van!) A magyar kereskedő hitele, a magyar kereskedő megbízhatósága ma is megvan, (Ügy, van!! Ügy van!), más kérdés és szántén világjelenség, hogy maga a tőke, a pénz otthagyta régi urát, régi birtokosát: iá kereskedőt. Volt korszak a gazdaságok történetében, amikar a tőke felett a kereskedelem rendelkezett. Ma kivonult belőle és más elhelyezkedést keresett. Ha tehát segítségre gondolunk, elsősorban az a feladatunk, hogy a segítségnek olyan lehetőségét, olyan' módját találjuk meg, jhogy bízva a magyar kereskedőnek tisztességében, munkájában és képességeiben, a szükséges hitelt részére visszajuttassuk. (Élénk helyeslés.) Ebben a krízisben, amelyet megbízhatósági krízisnek neveznek, nem álmagyar kereskedő megbízhatósága vonatott kétségbe, — ezt akarom ismételni — hanem annak a fogyasztóközönségnek vásárlóképessége, amely elsősorban küzd gazdasági nehézségekkel. (Ügy van! a jobboldalon.) En azonban nagyon kérek mindenkit, aki a kereskedők bajaival foglalkozik, ne üsse túlságosan nagydobra ezeket a panaszokat. Az* a kereskedő hitelt keres befelé, kereskedő hitel után néz a külföldön; nem tudom, hogy a legjobb szolgálatot a mag/yar kereskedőknek azok teszik-e, akik állandóan hangoztatják ^bent és kint, hogy a magyar kereskedő hitelképessége nem olyan, mint régen ^ volt. A megfontolások és az azokból eredő káros következmények a magyar kereskedőt fogják sújtani. (Ügy van! a jobb- és baloldalon.) Igen t. Ház! Itt óhajtok foglalkozni egy másik kérdéssel, amely már valósággal a kormány elleni támadások szólama lett, és ez a közüzemek kérdése. Először is az elnevezést kellene valahogy megváltoztatni, mert a közüzemek egész mást jelentenek, mint amit ez alatt a szó alatt .általában értünk. Közüzemek azok az üzemek, amelyek olyan közszükségleteket látnak el, amelyeknek ellátása a leghelyesebben bizonyos állami vagy autonóm szervek kezébe van letéve. Ma közüzemek alatt, amelyek a támadás alapjául szolgálnak, azokat az üzemeket értik, amelyeknek nines semmi keresnivalójuk az állam és az autonómiák kezében. (Viczián István: TTgy van! Ezt kérjük megszüntetni!) :

. ülése 1930 május 21-én

x szerdán. 201 Ez igaz, de nem teljesen igaz az, hogy ez kizárólag a kormány elleni támadásra használható fel. (Ügy van! a jobboldalon.) Meg kell nézni ezeknek az üzemeknek születését. Ezek abban az időben születtek, amikor különböző sajnálatos körülmények voltak; a háború, a forradalom, az ellenforradalom, a devalváció, a kereskedelmi krízis hozták ezeket az üzemeket létre és nem az állani elgondolása. Ezeknek az üzemeknek létesítése nem az államnak volt maga elé kitűzött célja. Létrehozták ezeket az intézményeket az idők. Az akkori állapotban tőkéket fektettek be és elismerem, hogy ezzel kapcsolatosan állásokat kreáltak. Méltóztatnak tudni, hogy ezeknek a megszüntetése a befektetett tőkék elvesztését jelentené, méltóztatnak tudni, hogy tízezreknek állásukból való kimozdítása milyen probléma. Es én mégis azt mondom, meg kell ezt a kérdést oldani és miniszteremtől felhatalmazásom van kijelenteni, hogy amennyiben a kormányintézkedések leginkább az autonómiák védőfalain nem rendelkeznek olyan átütő erővel, hogy ezek az üzemek visszafejlődj éneklés ezek a kérdések megoldódjanak, törvényhozási intézkedést fog kérni ezeknek a kérdéseknek végleges rendezésére és megoldására (Általános helyeslés.), ha másképpen nem, az iparfejlesztési törvénnyel kapcsolatban. (Farkas István: A^kereskedők nem lesznek kint a vízből, csak néhány bank! — Jánossy Gábor: Ne zavarjuk, szűzbeszéd!) A kereskedelem és a fogyasztók részéről állandóan felszólalás tárgya a kartellkérdés. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon ) Nagyon nehéz erről a kérdésről beszélni; ennek a kérdésnek támadása, mint láttuk ebben a Házban is, minden oldalról a legnagyobb szimpátiát váltotta ki és éppen Lázár Miklós képviselő úr mondotta, hogy csodálja, hogy ez a kérdés, bár az ellenzék és a kormánypárt egyformán magáévá teszi, mégsem tud a megoldáshoz közeledni. Nekem nincs hivatásom arra, hogy kijelentsem, hogy a kormány ebben a kérdésben mennyiben érez együtt az egész képviselőházzal, egyet azonban tudok és ezt akarom hangsúlyozni, hogy ez olyan probléma, amely erősebb egy házhatározatnál, erősebb akármilyen akarásnál, f mert ez ma a gazdasági fejlődés irányzata és éppen azok, akik a gazdasági liberalizmus hívei és szószólói, nagyon jól tudják, hogy - törvényhozási intézkedésekkel, kormányelhatározásokkal mennyire nehéz olyan irányzat ellen küzdeni, amely teljesen a mai gazdasági irányzat előterében áll. Nem magyar kartellekkel, hanem világkartellekkel kell a küzdelmet felvenni. (Sándor Pál: A szén- és cementkartellek nem világkartellek. — Kun Béla: Torzfejlődés, tehát nyakára kell hágni! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ezt csak mint elvi nehézséget akartam leszösrezni annak hangsúlyozására, hogy milyen nehéz ez a kérdés, de kijelentem, hogy ami a kereskedelemügyi kormányon múlik, mostani hatáskörében, vagy — ha a kartelltör vényt el fogja fogadni â képviselőház — annak kereteiben, mindent el fog követni, hogy azok az anomáliák és káros kihatások, amelyek a termelésre és fogyasztásra a kartellekből származnak, letöressenek. (Helyeslés.) Nagyon örülök annak, hogy abban a bizottságban, amelynek^ feladata kidolgozni ezt a kérdést, hogy a kormánynak a lehetőséget megteremtsék arra, hogy a gazdasági élet követelményeit, a gazdasági élet jelenségeit összeegyeztesse azzal az akarással, amely most is megnyilvánult ebben a Házban, abban a bizottságban, amely össze fogja szedni ezeket a kér^ déseket és amelynek a kormány számára a 31*