Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

Az országgyűlés képviselőházának 3 fogyasztóközönség a maga legelemibb életszükségleteihez olcsóbban hozzájuthasson azáltal, hogy a vámtarifában revízió történik a szegényebb nép érdekében. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Azt hiszem, a Képviselőház minden pártja pártkülönbség nélkül hozzájárulhat ehhez és én itt alkalmat és módot kerestem arra, hogy az egész imagyar közvélemény előtt adják kifejezést ebben a kérdésben és a kormányt a elgerélyesebb intézkedések megtételére kérjem. IIa már felszólaltam ennél a kérdésnél, 'méltóztassék megengedni, hogy égy másik kérdést szintén^ szóbahozzak, (Halljuk! Halljuk!) azt a kérdést, amelynél ismét oártkülönbség nélkül, valamennyien egyesülhetünk és amely kérdésnél csak a túltengő bürokrácia akadályozza meg azt, hogy Magyarország méltó helyet foglaljon el és ez a kérdés a tranzdtókereskedelem kérdése. A tranzitókereskedelem kérdésében tavaly is felszólaltam, kértem a kormányt arra, hogy léptesse életbe azokat a könnyítéseket, amelyek alkalmasak a tranzitókereskedelem előmozdítására. (Pákots József: A főváros folyton felterjesztéseket intéz és ninos hatása!) Magyarország azelőtt a tranzitókereskedelem központja volt. Magyarország geográfiai fekvésénél fogva alkalmas arra, hogy keletről a nyersterményeket nyugatra és nyugatról az iparcikkeket keletre közvetítse. hogy itt átmenjenek ezek az áruk és hogy a tranzitókereskedelem itt kifejlődjék. De természetes, hogy ha ez drágább, akkor Magyarország nem maradhat központ, ha más területek Magyarország elkerülésével könnyebben jutnaik egymással összeköttetésbe, akkor elkerülik Magyarországot. Meg kell tehát ezt a tranzitókereskedelemet könnyíteni, lehetővé kell tenná. Ehhez egyszerű adminisztratív intézkedések volnának csak szükségesek, de nem tudjuk elérni a bürokrácia folytán, hogy ezeket a könnyítéseket a mélyen t. kormány véghezvigye. Egy évvel ezelőtt kértük ezt. Most ugyanolyan állapotban, ugyanolyan helyzetben vagyunk, mint-egy évvel ezelőtt voltunk. Mindenféle centraMsztikus tendencia miatt megakadt ennek a vámbizottságnak a működése, örökös hatásköri összeütközések, örökös bürokratikus túltengések vannaik és maga a tranzitókereskedelem szenved ez által. Nem akarok itt kitérni a magyar kereskedelem egyéb akadályaira, t mert arra nincs most megfelelő alkalmain és^ időm, így a kereskedelmi szerződések kérdésére sem, melyek szintén alkalmasak arra, hogy ebben az országban végre közgazdasági téren rendet csináljanak. Nem beszélek most erről, de amaz lehetséges dolog, nem politika kérdés, kell tehát, hogy minden könnyítés megtörténjék, hogy minden módon segítsük a tranzitóforgalmat. ^ Ahhoz senkinek semani köze, azt egészen önállóan elintézhetjük, de fájdalom, a magyar bürokrácia túltengése s a magyar bürokrácia fattyúhajtásai ezt az egészséges vérkeringést megakadályozzák. Ismételten a kormány figyelmébe ajánlom mindkét kérdést. Méltóztassék elhinni: a gazdasági válságot nem flehet csodaszerekkel megszüntetni. A gazdasági válság sokrétű, komplikált, nem egy adatból, nem egy tényezőből áll, hanem ha mindent megfognak azon a helyen, ahol az orvoslás és a javítás bekövétkezhetik, akkor lehet remény arra, hogy valami ' történjék. De ha minden marad a régi állapotban, ha a bürokrácia évről-évre csak nő és túlteng, akkor^ mezőgazdaság, ipar és kereskedelem pusztulásra van ítélve ebben az országban. Ezt pedig senki sem akarhatja, mindenki ki akar lábalná ebből a kátyúból. Segítsen teKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXVIII. ). ülése 1930 május 21-én. szerdán. 191 hát a kormány erélyes, okos és gyors intézkedésekkel, hogy a kereskedelem és ipar a maga érdekeinek védelmét megkapja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik'? Fitz Arthur jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Képviselőház! (Halljuk! Hulljuk!) Bródy Ernő t. képviselőtársam felszólalása folytán nem vagyok képes ellentállni annak a kísértésnek, hogy néhány szóval magam is hozzászóljak e kérdéshez. (Halljuk! Halljuk!) Bethlen István gróf miniszterelnök úr annakidején azt mondta, hogy nekem az a szokásom, hogy utólagosan vagyok bölcs. Én akkor felolvasva egy 1925-iki beszédemet, bebizonyítottam, hogy már akkor megmondtam,^ hogy az agrártársadalom krízisbe fog jutni és erre nézve bizonyítékokat is hoztam fel. (Űay van! balfelől!) Ennél a témánál ismét nem tudok ellentállni annak az óhajomnak, hogy emlékezetükbe idézzem a vámtarifa tárgyalását. E tárgyalás alkalmával én magam körülbelül 200 indítványt adtam be a vámtarifa leszállítása érdekében. Figyelmeztettem a kormánypártot 'arra, hogy diszparitás fog bekövetkezni az iparcikkek és a mezőgazdasági cikkek ára között, még pedig olyan értelemben, hogy az iparcikkek meg fognak drágulni, míg a mezőgazdasági cikkek olcsóbbodni fognak. Én akkor ezt teljes egészében bizonyítani kívántam Matlekovics Sándorral, sőt Czettler alelnök úrral egyetemben is. (Halljuk! Halljuk!) A Képviselőház egy jottányit sem volt hajlandó változtatni az egész vámtarifán. Abban az időben arra utaltak, hogy hiszen ez a vámtarifa csak keret; ennek alapján fogják megcsinálni a kereskedelmi szerződéseket.^ És a kereskedelmi szerződések egészen más tételeket fognak mutatni. Én ismét alludáltam arra, hogy a mi magas vámtarifánk elő fogja idézni azt, hogy a többi államok még sokkal magasabb vámtarifákat fognak beállítani. (Úgy van! balfelől.) Ez be is következett. Ezzel csak a miniszterelnök úrnak akartam bebizonyítani, hogy nem mindig az a bölcs, aki_ a kormánypárton ül és aki egyszerűen elcsitítja szavazatával az egész ország közgazdasági tényezőinek véleményét. A vámtarifa sokkal többet ártott nekünk, mint azóta akármi más. A vámtarifát azóta ki akarják egészíteni, a tételeket le akarják szállítani, de tényleg még mindig úgy van, ahogy Bródy t. képviselőtársam mondta: változatlanul, ipetriíikálva. Csak egyben van nagy különbség; ha a cukor vámjáról van szó, s ha azt látják, hogy Csehország akármilyen kis kvantum idegen cukrot hoz be Magyarországra, 24 óra alatt felemelték a cukor vámját 6 pengővel. A cukorvám kérdését tehát el lehetett intézni 24 óra alatt. Bethlen István gróf miniszterelnök úr két évvel ezelőtt Debrecenben megígérte azt, hogv a vámtarifát meg fogják változtatni, le fogják szállíttatni, különösen azokban a pozíciókban, ahol mint financiális vám nehezedik az egész közönségre. Ha az egyik oldalon azt látom, hogy a cukor árára vigyáznak, ott rögtön felemelik a vámtételeket, a másik oldalon azonban két év nem volt elég arra, hogy valamiképpen leszállítsák a feleslegesen magas vámtételeket; ha csak ezt az egy pontot veszem, akkor is látom, hogy a mezőgazdaság haltalma milyen kicsiny ebben az országban és milyen nagy hatalom 30