Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-390

Az országgyűlés képviselőházának Sí milyen laza formában is — biztosítékot óhajtott adni azoknak a fizetéseknek tekintetében, amelyeknek 'kötelezettsége 1944 után áll be. Kezdettől fogva azt az álláspontot foglaltuk el és keresztül is harcoltuk, hogy zálogjogot nem adunk. Nem is adtunk. E helyett egy bizonyos tartalékolást fogadtunk el, amely tartalékolás nem jelent semilyen tekintetben zálogjogot, nem érinti az állam szabad rendelkezési jogát, ez csupán azt jelenti, hogy az állam bevételeiből a 13M milliós összegnek másfélszeresét, ami nem is nagy összeg, nem köthetjük le külön hitelműveleti célokra. Ez majdnem elméleti dolog. Zálogolás csak akkor állhatna be, ha nem fizetnénk, ezt a rendelkezést pedig el kellett fogadnunk. A magyar kormány hasonlóan a németekhez, adósleveleket állít ki, úgy, amint a Youngterv kötelezte erre Németországot. Ezeket az adósleveleket kiállítani Magyarország szintén köteleztetett. Végleg megszűnik a kisentente, illetőleg az utódállamok felszámolási és megtartási joga az egyes állampolgárokkal szemben. Nagyon jelentős a 10. cikk, amennyiben ez a 10. cikk mondja ki a volt szövetségesek, illetve központi államok kölcsönös követeléseinek megszüntetését. Ez ránknézve azért nagyon fontos, mert ennek szaldója igen súlyos. Németországgal szemben 1477 millió márka tartozásunk volt, amely összeggel szemben Bulgáriától 150 millió frank volt az összes követelésünk. Ha ennek mérlegét megcsináljuk, látjuk, hogy ez magábanvéve is igen jelentős megkönnyebbülés, amely sokszorosan is felülmúlja azt az összeget, amelyet az egyezményekben most vállaltunk. Nem érinti természetesen ez a pont az Ausztriával való közös vagyon felszámolásának kérdését. A 11. cikk örvendetes tényt szögez le, a jóvátételi bizottság megszűnésének tényét, melynek következményeit is levonja. Ezek közül legfontosabb a jóvátételi számla lezárása, a nemzetközi bank felállítása, és egy nagyon fontos hetesbizottság felállítása, amely hivatva lesz annak eldöntésére, hogy a jóvátételi bizottságról a nemzetközi fizetések bankjára miként vitessék át a gestio. A 12. cikk értelmében megszűnik a Magyarországot ellenőrző bizottság. 1924cben, amikor a szanálás történt, felállítottak egy ilyen bizottságot, és a magyar pénzügyi szuverenitás teljessége csak abban a pillanatban tekinthető téliesen helyreállítottnak, amely pillanatban ez az ellenőrző bizottság megszűnt, it amely ellenőrző bizottság megszűnésének időpontja összeesik az egyezmények ratifikálásának időpontjával. Még az utolsó pontot ismertetem az első egyezményből, amely itt is megvan, mint minden egyezményben, hogy az esetleges jogviták tekintetében egy különleges nemzetközi bíróság fog dönteni. Ennek szervezete teljesen analóg a német konstrukcióval. Elnöke egy amerikai állampolgár lesz, két semleges bíró lesz benne, egy bírót delegálunk mi. egy másik bírót pedig a velünk szemben álló felek. Áttérek most a második egyezményre. Az első pillanatban azt hihetné valaki, hogy tisztán agráregyezményről van szó, de ez nem áll. Van ebben néhány le nem becsülhető rendelkezés a vegyes döntőbíróságaikkal kapcsolatban, mégpedig nemcsak az agrárügyekre vonatkozólag, így például a fellebbezésekről, stb., amelyekre röviden ki fogóik térni. Az egyezmény második bekezdése megállapítja, hogy bár ezek a kérdések, az agrárperek kérdése most itt rendezést fog nyerni, azonban k ülése 1930 május 13-án, kedden. 7 a vegyes döntőbíróság előtt a békeszerződések értelmében még más perek is megindíthatok. A vegyes döntőbíróság elve és a 250. § elvi védelme itt fenn van tartva. Igaz, hogy nem olyan pregnánsan, mißt a negyedik egyezményben, amelyet mi nem is iktatunk törvénybe, de ez is kétségtelenné teszi, hogy a magyar kiküldöttek nehéz harca, hogy az egész vonalon fenntartsák a vegyes döntőbírósági elvet, eredményes volt. Mint minden egyezményben,, a szerződő felek itt is jogfenntartást jelentenek be. Kijelentik, hogy a megegyezés abban a nehéz, jogi kérdésben, hogy a 250. %-t miként kell értelmezni, nem prejudikál. Ezt kijelentik az ellenfelek; és kijelentjük a magunk részéről mi is. Az egyezmény első cikke foglalkozik azzal a rendkívül fontos (kérdéssel, hogy mely nap az, amely fordulónapnak — mint szokás mondani — Stichtag-nak — tekintendő. Ez a fordulónap minden állammal szemben más és más jogi térínyei van kapcsolatban. így kellett ezt szabályozni, mert mint előbb voltam bátor jelezni, a fordulónap attól függött, hogy mind a három államban milyen stádiumban van a földreform. Legelőrehaladottabb a román földreform és legkevésbbé Csehországé, Tehát a «Stichtag» megállapításánál, a forduló megállapításánál ezzel számolni kellett. Másként állapítja meg az egyezmény mind a három államnál. Romániánál a lefoglalást illetőleg az elvételi cselekmény időpontját tekinti rele-r vámsnak. Jugoszláviában az a különös helyzet van. hogy még nincs is jogi rendesés, inkább rendeleti anyag van. Ennélfogva erre kellett formulát találnunk és azt hiszem, az a formula felel meg legjobban, hogy az az időpont tekinr tendő irányadónak, amikor az illető magyar állampolgárnak rendelkezési joga tényleg korlátozást szenvedett. Ez olyan általános formula, amelybe minden belefér és azt hiszem, ez egészen szerencsésen van megválasztva. Csehszlovákiát illetőleg a helyzet igen nehéz. Miután ez a kérdés a harmadik egyezmény tárgyát képezi, ott fogok majd erre kitérni. T. Ház, az egész konstrukció igen érdekes és merész. Olasz részről jött a gondolat, hogy az alperesek ezután ne az utódállamok legyenek, hanem egy jogi személyiséggel felruházott alap, az úgynevezett A. alap. Természetesen ennélfogva a perbeli kereseteket is ez alap ellen kell indítani és az ítéleteket is természetszerűleg ez alap ellen hozzák, tehát iaz alap felel az összes agrárigények kielégítéséért. •.;.. Nagyon súlyos rendelkezés, de a továbbiak azután enyhítik azt a rendelkezést, hogy az agrárperek, az agrárigények megítélésére vonatkozóan a vegyes döntőbírósági határozatokat mind meg kell várni és az agráralapnak tényleges és aránylagos elosztása majd csak akkor lesz lehetséges, ha az ítéletek vagy egyességek már mind meghozattak. Ezt a ^szigorú rendelkezést enyhítik azután a további rendelkezések, először is a vegyes döntőbíróság eljárásának gyorsítása, sommásítása révén. Van azonban egyéb rendelkezés is, amelyeket a 6. cikk tartalmaz. Ez kimondja először is azt,

; hogy ezeket az ítéleteket 1932. december hó 31-éig meg kell hozni, másodszor lehetővé teszi, hogy bizonyos előlegek is adassanak a várható ítéletre, természetesen annak mérlegelésével, hogy sohasem szabad az aránylagos kielégítés lehetőségét veszélyeztetni. Azonkívül a 3. cikkben faglaltatik^ az ideiglenes felosztás kérdésé, amely rendkívül fontos. Kimondja ugyanis a cikk, hogy elegendően