Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-383

86 Az országgyűlés képviselőházának hangoztatni fop-ok mindaddig, amíg ezek az igazságtalanságok vagy lehetetlenségek meg nem szűnnek. Mindenekelőtt figyelmébe ajánlom a mélyen t. kormánynak a régi és új nyugdíjasok között való kiáltó ellentétet, (Jánossy Gábor: Helyes!) azt a borzalmas igazságtalanságot, amely abban az előnyben jut kifejezésre, amelyet az új tisztviselői kar, amely pedig a ranglétrán sokkal könnyebben és sokkal kevesebb munkával emelkedett, a régi nyugdíjasokkal szemben elért. (Ügy van! Ügy van! a balközéven.) Egészen röviden akarok erről szólni, nem is kívánom ezt a dolgot hosszasabban érinteni, de meg kell mondanom, hogy mégis abszurdumnak tartom azt, hogy olyan ősz tábornokok, akik végigcsinálták a régi lassú katonai emelkedést, akik Öregember korukban szolgálták végig a háborút és szolgálták végig a puskaporfüstöt, kevesebb nyugdíjat kapnak, mint esetleg egészen fiatal, akkor még szubaltern tisztek, akik a mostani ranid emelkedéssel lettek nyugdíjas tábornokok, de minthogy azon a bizonyos határidőn túl kerültek nyugdíjba, az előbbieknél mégis lényegesen nagyobb nyugdíjat kapnak. Ez a helyzet áll fenn a polgári nyugdíjasokra nézve, úgyhogy ennek, a kérdésnek egyszer már nyugvópontrahozását nagyon kérem és bizalommal varom a mélyen t. kormánytól. (Elénk helyeslés.) A másik kérdés, amelyet fel kell hoznom, a falusi lelkészek és tanítók megélhetésének kérdése. (Felkiáltások a baloldalon: A. kántortanítók!) Ez az összes felekezeteket egyaránt érinti. Méltóztassanaik elképzelni azok, akik ismerik a falusi élet mostani alakulását, mit jelent az a diplomás intelligens emberre, hogy 25—30 hold föld jövedelméből megéljen. (Gr. Ilunyady Ferenc: Es ahol az sincs?) Amikor maga a kézimunkás paraszt is, akinek tulajdonképpen kiadása nincs, — mert hiszen a maga munkáját nem számítom, — rongyokban jár, amikor előfordul az az eset, hogy 11 tagú családnak egy pár cipője van kimenőre, és csak az mehet ki télvíz idején a tanyából vagy a házból, akire éppen a cipő felhúzása esik, akkor méltóztassék elképzelni, mit jelentenek ezek a régi időből ittmaradt javadalmazások lelkészeknek, esetleg protestáns lelkészeknél családos lelkészeknek, (Ügy van! Ügy van!) mit jelentenek a tanítóknak, és mit jelent az az elbánás, amelyet a 'kultuszminisztérium a kántortanítók javadalmazása tekintetében velük szemben tanúsít. (Ügy van! Ügy van!) Fel kell hoznom még egy másik dolgot is. Ez egy nagy tisztviselői kategóriára vonatkozik, és talán kissé furcsának tetszik, hogy én, a «tisztviselők halálos ellensége», — amint zárójelben többnyire idézni szoktak, s azokkal a körökkel szemben, amelyeknek erre megvan az okuk, ez meg is lesz — én szólalok fel éppen egy ilyen tisztviselői kérdésben és felhívom a mélyen t. pénzügyminiszter úr figyelmét arra az igazságtalanságra, amely a postai személyzettel történik. Méltóztatik tudni, hogy a legutóbbi státusrendezésnél bizonyos^ percentuális arányban állapította meg a kormány azt, hogy a postatisztviselők hányan emelkedhetnek bizonyos rangfokozatba. A VI. fizetési osztályba feljuthat 7%,a Vll-be 10%, a VIII-XI-be 22%. Amikor a státusrendezés 1925-ben megtörtént, akkor 1480 főben állapították meg a posta tisztviselői létszámát. Jól méltóztatnak azonban tudni, hogy a posta olyan intézményünk, amely fejlődik, amelynek a munka növekedésével természetesen automatikusan is szaporodik a létszáma. Ez a létszám ma már felemelkedett 1750 383. ülése 1930 április 30-án, szerdán. főre. A logika és a józan ész azt mondaná, hogy a státusrendezéskor megállapított pereentuáció az emelkedő létszámmal most már az újabb létszámra vonatkozik. A gyakorlati állambölcselet azonban a rangemelkedés lehetőségét és a fizetési osztályba való emelkedés lehetőségét a régi státus alapján szabja meg, úgyhogy most tulajdonképpen a státusnak lényegesen kisebb hányada az a régi 2%, mint amely a jelenlegi státus szerint a postatisztviselőket megilletné. Meg vagyok róla győződve, hogy ezt a kérdést, a nélkül, hogy az államnak egy garasába, többkiadásába kerülne, minden további nélkül meg lehet oldani. A postatisztviselőknek, minthogy ez üzem, van úgynevezett üzemi pótlékuk. Amennyire én informálva vagyok, ez körülbelül 6—6K millió pengőre rúg egy esztendőben. Méltóztassék ebből az üzemi pótlékból kihasítani ezt az összeget, amely erre^ a bizonyos percentfelemelésre szükséges, — úgy vagyok informálva, hogy ez mindössze cirka kereken 150.000 pengő többkiadást jelent, — méltóztassék ezt levonva, a megfelelő fizetésemelkedéseket lehetővé tenni és a 6 millió pengőből még megmaradó összeget méltóztassék azután az egész státus között mint üzemi haszonrészesedést kiosztani. Ezzel, mélyen t. Képviselőház, keresztülestem azokon az egészen kisebb jelentőségű konkrét kérdéseken, amelyeknek itt való szóvátételére engem felkértek. Most méltóztassanak megengedni, hogy határozati javaslataimat terjeszszem elő. Azért most, nehogy lekéssem. Határozati javaslataim indokolása úgy is_ benne fog majd foglaltatni felszólalásom további részében. I. számú határozati javaslatom a következő (olvassa): «Utasítsa a Ház a kormányt, hogy az ezután benyújtandó költségvetésekben minden minisztérium külön-külön részletes kimutatást adjon az úgynevezett dologi kiadásokról, úgymint: 1. a bel- és külföldi kiküldetések költségeiről (Elénk helyeslés a középen.); 2. A hivatalos ankétdíjakról; 3. a kiszállási költségekről; 4. a napidíjakról; 5. az útiköltségekről; 6. az anyagbeszerzésekről, stb.» Szóval, hogy az állami budgetnek körülbelül 25%-át kitevő és egy összegben dologi kiadásoknak elnevezett ismeretlen tényezőket legyen módunkban a költségvetés alkalmával részletesen megismerni és részletes bírálat tárgyává tenni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) II. számú határozati javaslatom a következő (olvassa): «Utasítsa a Képviselőház a kormányt, hogy évről-évre adjon a költségvetésben névszerinti kimutatást arról, hogy az Államvasutak és a Posta milyen alakulatoknak minő refakeiákat adnak, és milyen összegre rúg az ilyenmódon elmaradt állami bevétel.» III. számú határozati javaslatom (olvassa): «Adjon tárcánkénti részletes kimutatást arról, hogy az állam milyen alakulatokkal és milyen tárgyban van szerződéses viszonyban, s milyen összegekre rúg az államnak ezekből előálló megterheltetése.» IV. számú határozati javaslatom (olvassa): «Tárcánként mutassa ki, hogy hány, úgynevezett tisztviselő-jóléti intézményt tart fenn, mennyire rúg azoknak az évi költsége és honnan veszi a kormány az ehhez szükséges dotációt.» V. számú határozati javaslatom (olvassa): «Adjon tárcánként részletes kimutatást évrőlévre név szerint felsorolva, hogy hány aktiv és nyugdíjas tisztviselő, hány vállalatban foglal helyet, először a kormány megbízásából, másodszor kormányengedéllyel, és milyen összegre