Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.
Ülésnapok - 1927-383
84 Az országgyűlés képviselőházának nek több szivattyúja, természetesen a legroszszabbikat kiadta Szabótelepnek. A legelső alkalommal, amikor tűz ütött ki, megpróbálták a szivattyút működésbe hozni. Nem működött. A lakosság azután bedobta a tűzbe a szivattyút, hogy hadd égjen el. (Derültség. — Jánossy Gábor: Akasztófahumor ez már!) Természetesen segítségért nem lehetett menni, telefonálni nem lehetett. Két nap múlva azután nyugodtan elkönyvelték az anyaközségben, hogy X. Y. gazdának a háza leégett. (Láng János: Mi van a bábaasszonyokkal 1 ? Az sincs!) Van ott még egyéb baj is. Régebben előfordult, hogy egy ilyen tanyai ember éveken át be sem ment az anyaközségbe. Akkor még nem volt ennyi «időzés». Tudóik esetet, hogy a fiatalember húsz egynéhány esztendős korában először ment be a faluba a templomba, a papjához, mert esküdni akart, és akkor derült ki, hogy a •derék magyar fiú még meg sem volt keresztelve. Ilyen állapotok voltak a tanyán. Első helyen az egyházak ismerték fel a lelki gondozásnak szükségét. Ezen a téren meg kell emlékeznem Révész István volt tálbori püspökről, aki kecskeméti plébános korában Kecskemét tanyaterületén nagy dolgot művelt a lelki gondozás terén, tanyai lelkészségek szervezésével, továbbá Debrecen városról, amely a kültelki református lelkészségeikkel »agyon szép példát adott az egész országnak. Közéletünknek másik kiválósága, aki a tanyára gondot fordított, a jelenlegi kultuszminiszter úr, aki a tanyai iskolákkal igazán nagy dolgot cselekedett, amikor a, tanyák életét a kultúrához közelebb vitte. (Ügy van! a jobboldalon.) Weis István «A mai magyar társadalom» című munkájában a következőket írja a tanyai életről (olvassa): «Alig van valami szomorúbbmeg'hatób'b látvány, mint ennek a másfélmillió embernek vergődése és hősi életküzdelme. Minden természeti és közéleti tényező összefogott ellenük, ennek dacára boldogulnak, szaporodnak, lépésről-lépésre foglalják a földet, kultúrát teremtenek ők, akik maguk is kulturátlanok és csak életösztönükre, természetes tehetsé geikre támaszkodnak.» Másfélmillió magyar nak, másfélmillió honfoglaló magyarnak sorsa ról van szó. (Ügy van! a jobboldalon.) Ezt a tanyarendszert tovább így tűrni, fenntartani nem leihet, ezen segíteni kell, A segítségre oedig csak egy mód van: el az egész tanyarendszerrel, egészséges községi rendszert kell adni a helyébe! (Helyeslés a jobboldalon. — Jánossy Gábor közbeszól.) Majd megmondom. Rátérek a pénzkérdésre is, reális ember vagyok. Legyünk azzal tisztában, hogy pusztán utakkal nem. fogjuk megoldani a tanyakérdést soha. A közigazgatást kell oda kivinni, amint a kezdeményező lépést ezen a téren már megtette Szeged, amikor a tanyai kerületi kapitányságokat felállította. De tovább kell mennünk, a tanyákat önálló községekké kell fejlesztenünk, és pedig erre a kezdeményezés már megvan részben — mondom — Szegeden, részbem pedig a tanyai templomokban, lelkészség-ékben, különösen pedig a tanyai iskolákban. Ott van a kijegecesedési pont. Már a nép józan érzéke is rámutatott arra, hogy ez lehetséges. Békés vármegyében minden külön törvényhozási, meg egyéb támogatás nélkül a közelebbi időkben három önálló, új község létesült a tanyákból, és pedig Gerendás, Dobozmegyer, Csabacsüd. Békés -megyét folytatom tovább. Békés megyében 1500 lelken felüli tanyatelep van még négy, 1000 és 1500 közti lélekszáimú tanyatelep van még öt, 800—1000 lélekkel további 12. úgyhogy ebben a megyében 21 új község létfeltétele 383. ülése 1930 április 30-án, szerdán. adva vau, csalk hozzá kell nyúlni. Megvannak a központjai, megvan már mindegyiknek a lehetősége arra, hogy kifejlődjék. Itt azonban két nehézséggel kell megküzdeni: Az \ egyik az anyaközségek, illetve a törvényhatósági városok érthető érzékenysége és ellenállása, mert hiszen az anyaközségdknek, a törvényhatósági városoknak vagyona jelentékeny részben ezeken a tanyaterületeken van. Hiába hozzuk fel azt, hogy ezek valamikor önálló községek voltak, például Debrecen határában is húsz vagy harminc ilyen önálló község volt valamikor. A török pusztítás alatt elpusztultak, azután a város ezeket a területeket felszívta, lett belőlük legelő, a legelőből lett azután tanyatelepülés. Ezzel szemben azt hozom fel, hogy a kérdés magánjogi része ideiglenesen elválasztható a közjogi kérdéstől. Az a város, az a község a saját tulajdonában lévő földeket egyelőre továbbra is megtarthatja, de nem félnek még attól sem, hogy ezeket megváltsuk, mert abban az esetben, ha itt pénzügyi művelettel hozzányúlunk ezekhez a területekhez, a városok megkapják földjeikért az ellenértéket és azt sokkal hasznosabb befektetésben tudják majd felhasználni, (Ügy van! a jobboldalon.) azonfelül megszabadulnak egy óriási közigazgatási tehertől, amely mégis csak ráhárul a városra. S végül még egy szempontra hívom fel ezeknek az anyaközségeknek és városoknak, ha tanyák helyett körülöttük 20—30 egészséges új község alakul, amelyek a maguk egész forgalmával, a maguk egész kulturális igényével az anyaközség, a törvényhatósági város felé törekszenek'?! (Ügy van! a jobboldalon.) Mit jelentene például Debrecennek vagy Szegednek kulturális nívója szempontjából^ ha a helyett, hogy ez az óriási határ falusi nívóra süllyeszti le a város egyrészét, (Szabó István: Nem fizet pótadót!) ott virágzó községek fejlődnek, amelyek azután forgalmukkal és minden egyéb igényükkel a város felé törekszenek, (ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) ott piacot talál nak maguknak s ebből a városnak sokkal nagyobb jövedelme lenne. Az az iparfejlesztés, amelyre a pénzügyminiszter úr célzott, ne a gyárakra szorítkozzék, ne a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak adjon megint államsegély formájában alkalmat arra, hogy titkos tartalékaikat növeljék, hanem az újonnan alakuló településekben új községekben a kialakuló nagyobb városokban támasszuk alá a kisipart, akkor tudunk megindítani egy új pezsdülő életet. Ne méltóztassanak gondolni, hogy mindez csak ábrándos elgondolás. A községrendezéssel, a telepítésekkel, községek alakításával nem hiábavaló munkát végzünk, hanem értéket termelünk. Tessék csak elképzelni, micsoda értékemelkedést fog jelenteni, ha maradva az énáltalam felhozott példánál, Szabó-telep, amely eddig 16 kilométerre volt Mihályfalvától, önálló községgé fejlődik és ott kapja helyben a közigazgatást, ott tud egyet-mást értékesíteni és egyszerű köves úttal tud közlekedni a volt amyaközséggel. Ezeknek a területeknek értéke megkétszereződik a legelső alkalommal, azok a termőföldek többet hoznak, mert jobban értékesíthetőkké válnak. Értéket termelünk a javasolt rendezéssel, és ebből az értéktermelésből, ebből az értéktöbbletből bizonyos rész a munkának tehnikai lebonyolítására, a költségek fedezetére feltétlenül igénybevehető lesz, úgyhogy az pénzügyileg is egészen reális üzletnek fog bizonyulni és megindul egy hatalmas munka! A gazdasági válság tehát, amelyben benne
