Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-382

70 Az országgyűlés képviselőházának tehát az erre a célra szánt összeget, hanem emelni. Szegény elesett felebarátainktól azt a gyógyszert, amely sok esetben nemcsak testi, hanem lelki megnyugvásukat is eredményezi, elvonni nem szabad. E téren nincsen helye iái takarékosságnak. Békés vármegyében tavaly 120.000 pengő volt erre a célra előirányozva, az idén 45.000 pengő. Ez nem 5%-os csökkentés, ez 60%-os csökkentés, ha jól számítom. Ugyanakkor, amikor Szarvas 56.000 pengőt fizet betegápolási alap címén, Szarvasnak 1800 pengőt szabad egy évre felhasználni a szegény betegek gyógyszerszükségletének fedezésére. (Zaj-) En nagyon szeretném, ha a népjóléti miniszter úr ezt a maximáló rendeletét minél előbb visszavonná és ne rendelné el, hanem csak engedné meg, hogy azok a szegények, akik arra rászorultak, orvossághoz jussanak. (Elm Kálmán: Ilyesmit nem is lehet előre elrendelni!) A szegényeknek nemcsak gyógyszerrel való ellátása, hanem kórházi ápoltatásuk és egyéb ügyeik is reformokra szóróinak. Nagyon kérem a t. Házat, méltóztassék m/ajd a következő határozati javaslatomat elfogadni (olvassa): «Utasítsa a Ház a kormányt, hogy a szegényügy országos rendezéséről terjesszen a Ház elé törvényjavaslatot.» A községek ügyeivel nem foglalkozom tovább, hiszen a községi háztartások vészharangját mások is kongatják. Annyi bizonyos, hogyha a községek 'háztartását az idők követelményeinek megfelelően sürgősen rendezzük, akkor a munkanélküliségnek arra a vidékre eső részét szervesen szüntetjük meg. Hiszen ha a községek, megyék és városok iaz alföldi utak kövezését minden évben tervszerűen folytatják, akkor nem lesz nagy és soha nem lesz olyan fájó a munkanélküliség, mert az a köves út, amely az alföld fekete humuszán keresztülvezet, egyúttal kultúrát és jólétet is teremt nagy vidéken. Az utak építése községi, vármegyei és elsőrendű állami feladat. Ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni és azt a pénzt, amellyel az ármentesítő társulatokat biztatjuk munkaalkalmak teremtésére, ott is, ahol már ármentesítő munkálatokra talán nincs is szükség, csaik azért, hogy munka legyen, inkább utak építésére kell fordítani, mert az utak építésére adott pénz sohasem kidobott pénz, az a köves út minden esztendőben visszafizeti a pénz kamatját azok részére, akik az utat használják. Nem mondok eddig fel nem ismert újszerűséget, ha az elviselhetetlenségi

g felhízott pauperitás egyik okául és legjelentéeknyebb felhizlalójául a kereskedelemnek és iparnak megbénultságát jelölöm meg. Elfogadom, bár meg nem nyugtat, hogy ez a bénultság világjelenség, de hangoztatom, hogy ezek mellett az okok mellett akadnak íhazai okok is, amelynek megszüntetésével ezen a bénultságon javítani lehet. Szóváteszem itt a vidéki jószágkereskedők panaszát, akik panaszolják, hogy az ő kereskedői tevékenységüket méltánytalan terhek sújtják, olyanok, amelyek nemcsak a kereskedő érdekekre vonatkoznak, hanem megdrágító hatásuknál fogva súlyosan érintik a fogyasztói érdekeket is, amelyeknek gondozása pedig egyik igen fontos kormányzati feladat. Az érintett érdekekre káros és felpanaszolásra okot szolgáltató körülmény pedig az, hogy a főváros, Budapest, a vágott jószág, például a vágott borjú után kg.-ként másfél fillér szúródíjat számít, ugyanakkor, amikor a vidékről felhozott jószág után négyszer annyit, hat fillért számít. Ugyanez a sérelem és méltánytalan eljárás áll fenn a sertésszállítmányoknál is, úgyhogy a vidéki jószágkereskedelem a konkurren82. ülése 19S0 ápnLis 29-én, kedden. ciában ki nem védhető megterhelés miatt tehe* tétlenségre van 'kárhoztatva. Közérdek, hogy egyenlő elbánásban részesítő intézkedéssel megszüntessék ezt a kétféle díj közt való különbözetet és azt hiszem, a kereskedelemügyi kormányzat jó munkát végezne, ha a fővárosnál ezirányban a vidéki kereskedők érBekélben felemelné szavát. Az általános gazdasági válság, amely sorjában pusztította el nemzeti értékeinket és tette szegénnyé egyik társadalmi rétegünket a másik után, a legnagyobb és Örök értékünket, a földet is kikezdte. Két esztendővel ezelőtt a költségvetési vita során már szóvá tettem a t. Ház előtt a földnek már akkor meginduló és készülő válságát, amelyet akkor még csak a legújabb törpebirtokosok, a földhöz juttatottak érezték. Adatokat hoztam fel arra, hogy 30 pengős búzaár mellett a juttatottak egy hold földjükön pár fillér hasznot sem tudnak produkálni. Mit mondjak most, amikor a búza ára már csak 20 pengő? Azok a kis földek az elégületlenségnek, a nyomornak és a társadalmat felforgatni akaró eszmének válnak tanyáivá. Sürgős segítségre van szükség, azért bátorkodom még következő határozati javaslatomat elfogadásra ajánlani (olvassa): «Utasítsa a Ház a kormányt, hogy a vagyonváltság és a megváltott földek árának leszállítása iránt sürgősen intézkedj ék. •» A föld válságát azonban nemcsak a törpebirtokosok, hanem a kisgazdák nagy tömegei is érzik már. Itt is sürgős segítségre van szükség, mert hiszen az értékek még nagyobbak, amelyek veszendőbe t mennek. Alisr van ma gazda, akinek adóssága ne lenne, ha pedig valakinek egyszer adóssága van, azt a lehetetlenül magas kamat egyre lejebb viszi. Az 50%nál jobban megterhelt föld többé nem tudja gazdáját eltartani. A föld terményei olcsók, a többi közszükségleti cikk ára pedig aránytalanul magas. A kettőt helyes vámpolitikával összhangba kell hozni és akkor is még a legsürgősebb állami feladatnak azt tartom, hogy az állam a mezőgazdákat hosszúlejáratú hitellel lássa el. Bővebben nem akarok szólni erről a témáról, mert hiszen ugyanezt sok képviselőtársam fejtegette és fogja fejtegetni. T. Képviselőház^ Kötelességemhez hiyen idehoztam a Ház elé, bár csak mozaikszerűen egymás mellé illesztve, egy-két képet, hogy velük nehéz sorban tengődő népünk sebeit feltárjam, és itt-ott a szerény véleményem szerint való orvoslás módjára is rámutattam. A magyar nemzet ezeresztendős múltja bennünket ma megcsonkított hazánkkal szemben fokozottabb kötelesség teljesítésére kell hogy serkentsen. (Ügy van! Ügy van!) Nem szabad, hogy reményeink megfogyatkozzanak, vagy hogy jövőnkbc vetett hitünk hacsak pillanatokra is meginogjon. A «Justice for Hungary» startolni készül és bár hitvány tüntetők zavarják előkészületeinek ünnepélyességét, a Magyar Igazság mégis fel fog emelkedni a magasba, követelve az elégtételt Magyarországnak. A magyar nemzetnek évszázados háborúi a honfoglalás óta mind-mind a szabadságért folytak, azért a szent jogért, hogy itt a TiszaDuna völgyében békében élhessen. Ma sem kívánunk mást, ma sem akarunk mást, mint hogy fejünk felett tiszta verőfénynyel süssön a nap és sugarai szabadon hulljanak arra & földre, amelyen minden rögöt apáink vére áztatott és amely a mi szent tulajdonunk, (Ëhn Kálmán: Egész Nagy-Magyarország! — Jánossy Gábor: Ügy van! A Kárpátok-