Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-382

Az országgyűlés képviselőházának 3 sokkal szerényebb miliőben is megtehetik — én pl. faggyúgyertya mellett tanultam és vittem valamire, (Rassay Károly: Ez a helyes megállapítás! — Östör József: A faggyugyertyához ne térjünk vissza!) nem kell azért ahhoz viszszatérni — újonc és dilettáns külképviseletünk számára, amelynek egy-kettő kivételével édeskevés hasznát vesszük, itthon pedig központi és felsőbb hatóságaink számára, amikor azok a régi Magyarországon sokkal szerényebb keretekkel is megelégedtek? Szükségünk van-e 18 politikai államtitkárra, amikor nem lévén koalíciós kormányzatunk, három-négy is elegendő volna? (Mozgás.) És szükségünk van-e 29 főispánra, amikor maga a kormány is precedenssel szolgál arra, hogy egy emberre három törvényhatóságot bíz és az is elintézi azokat a dolgokat? Amikor dekorált rokkantak, bús hadiözvegyek és hadiárvák alamizsnakenyéren élnek és amikor a hadikölcsönök valorizálására nem akad fedezet, amikor a középosztály lerongyolódott, a mezőgazdaság válsággal küzd, a kisbirtokosok fuldokolnak az adósságban, a falusi szegénység Ínséges napokat él, a munkásság nyomorog, az önálló kisiparosok ezrével proletárokká lesznek, amikor számtalan családban kenyeret kérnek a gyermekek és nincs mit szegni nekik, amikor a rossz táplálkozás és az egészségtelen lakás miatt a tuberkulózissal megfertőzött gyermekek ezreit kaszálja a halál: úgy vélem, hogy akkor a rogyásig adókkal terhelt szegény, koldus ország sorsának igazítói csak egy elvet követhetnek, azt, hogy az állam pénze szent, amely nem esik ugyan mint manna az égből, de amelyhez a népnek, a magyar népnek verejtéke és vére tapad és azért nemcsak a millió pengőket, hanem a filléreket is csak indokolt és kemény szükség esetén szabad kiadni. T. Ház! E rigorózus eljárás nemcsak azért szükséges, mert a történelem igazolja, hogy a szigorú államháztartás a nemzeteket virágzásra juttatja, hanem azért is, mert ezt komoly lélektani okok és szempontok indokolják. Ma ugyanis Magyarországon a hivatalos fény mellett igen nagy a nemhivatalos árnyék. Az idő komor és a viszonyok válságosak. Közvetlen beavatkozással — elismerem —•_ az állam is csak keveset tehet ezzel szemben, ám kellő Önkontrollal, okos példaadással egészségesebb levegőt teremthet, amelyben a nyomor, inség, türelmetlenkedés és elkeseredés bacillusai nem tudnak olyan termőtalajra találni és nem tudnak azzal a termékenységgel szaporodni, amely napról-napra feszültebbé teszi a társadalmi élet atmoszféráját. A miniszterelnök úr húsvéti üzenetében azt mondta, hogy kell tudni néha tűrni, néha szenvedni. Igaza van! Es az emberek szívesen tűrnek, (szívesen szenvednek és meghozzák a legnagyobb áldozatot is, ha azt látják, hogy az áldozat általános és hogy arra feltétlenül szükség van. Ám, ha azt látják, hogy túlméretezés folyik az egész vonalon, hogy nemcsak a viszonyok 'kényszerítő hatása alatt, hanem az illető tényezők költekező kedve miatt is kell áldozatot hozni, és ha azt látják, hogy horribilis öszszegek fordíttatnak oly célokra, amelyeknek kényszerűségét, hasznát, szükségességét vajmi nehéz bizonyítani, szóval, ha az állami kiadások terén szükségtelen és fényűző tékozlást látnak, mialatt ők maguk életszükségleteik dolgában a színvonalon alul élnek, megtorpannak, meghőkölnek és elkeseredéssel telnek el azok ellen, akik az amúgyis nehéz keresztet, amelyet vál2. ülése 1930 április 29-én, kedden. 57 Iáikon hordoznak, ok nélkül megnehezítik és súlyosbítják. T. Ház! Az államháztartásban a takarékossági és tehercsötkkentési folyamat megindult, de nem kielégítő eredménnyel. Nem is lesz elérhető komoly apasztás a jövőben sem mindaddig, amíg a kormány körén kívülálló és megfelelő jogkörrel felruházott tényezők nem bírálják el a költségvetés összes tételeit, s amíg ennek kapcsán az állami és közhatósági igazgatásban oly reformok nem fognak végrehajtatni, amelyeit Csonka-Magyarország viszonyainak megfelelnek és az egyszerűsítést, a takarékosság szellemének érvényesülését lehetővé nem teszik. A kormány körén kívülálló tényezőiket illetőleg utalok az Angliában annakidején megszervezett parlamenti hármas bizottságra, amely két éven belül alapos takarítást végzett az angol kölségvetésben, valamint a német birodalmi gyűlés Hauptausschuss-ának ötös albizottságára, amely ugyanezt a funkciót végezte szinte korlátlan (hatalommal. Ezek komoly és nem látszatintézkedések, nem látszatra dolgozó takarékossági szervek voltak; nem olyanok, mint a mi takarékossági bizottságunk, amely a kormány költekező kedvét nem mérsékelte, hanem inkább fedezte, (Rothenstein Mór: Vagy emelte!) s amelyek újjászervezéséről szóló jelentésében is benne volt, hogy a bizottság javaslatai a kormányt intézkedéseiben nem kötik, ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy a közönség érje be a bizottsággal és annak titkos tanácskozásaival, a kormány pedig költekezzék tovább, mint ahogy eddig tette, szabadon. Tehát t. kormány, több, komolyabb takarékosságot kérünk. Nem antiszociális takarékosságot, amely a kórházak, rokkantak és kisemberek rovására akar érvényesülni; nem lineáris megtakarítást, mert ez tényleg lehetetlen; nem olyat, amely egyenesen pazarlásszámba menne. — teszem azt a meglévő és tatarozásra szoruló épületek elhanyagolását, régi, nemes és hagyományos intézményeink redukcióját, — hanem olyat, amely a felesleges, időszerűtlen és főleg fényűző kiadásokkal szaki t, amelyet a miniszterelnök úr a húsvéti üzenetében pregnánsan így jelölt meg: addig kell nyújtózkodnunk, ameddig a takarónk ér. Mivel a kormány az 1930/31. évi költségvetést, szakítva az utóbbi évek expanziós irányzatával, a takarékosságra való, ha nem is erélyes, de kétségtelenül konstatálható törekvés jegyében állította össze, és így az^ államháztartásban a takarékosság szempontjából örvendetes irány változás^ következett be, a költségvetést a jobb jövő reményében, ha nem is lelkesedéssel, de mindenesetre lekiismeretem megterhelése nélkül, pártom határozatához képest elfogadom. (Elénk helyeslés.) Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Horváth Mihály! Horváth Mihály: T, Ház! (Halljuk! Hajijuk!) Griger Miklós előttem szólott t. képviselőtársam szakavatottan foglalkozott a költségvetéssel, különösen pedig hangsúlyozta azt, hogy a takarékosság, aminek pedig már régebben be kellett volna következnie, csak most kezd bekövetkezni. Olyanforma ellenzéki ; beszédet mondott részben, hogy azt hittem, eltévesztette a feliratkozást és végül azt mondja, hogy a költ-