Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-382

Az országgyűlés képviselőházának 38% csánatot kérek, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) nálunk még koldusabb községek is vannak, de nem erről van szó. Magyarországon mindig új felfedezéseket csinálnak. Nekünk a régi dolgainkat ki kell építeni; ott, ahol hibák vannak, ott, ahol mulasztások vannak,, ezeket kell elsősorban pótolni. (Friedrich István: Lillafüredet kellett volna a Balatonhoz építeni!— Rassay Károly: Megpróbálták a Balatont Lillafüredhez vinni, de a víz nem jött! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Farkas Gyula: Nagyon jó helyen van! Elsőrangú ! — Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) Ebből az alkalomból rá akarok mutatni... (Zaj. — Farkas Gyula: Tessék előbb megnézni\ — Rassay Károly: Mit? — Farkas Gyula: A tihanyi intézetet! — Rassay Károly: Honnan tudja, hogy nem néztük meg? Többször is megnéztük ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Reischl Richárd: ...ennek az országnak idegenforgalmi kérdésére. (Rassay Károly: Még az üvegablakokat is megnéztük! Mindent! — Friedrieh István: Még csak a freskók hiányoznak!) Elnök: Csendet ikérek, képviselő urak! (Esztergályos János: Persze, a képviselő úr tyúk.szakértő szemmel nézte a dolgot! — Farkas Gyula: Mindenesetre nagyon jól megnéztem!) : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. (Zaj.) Csendet ké- ! rck, képviselő urak. A képviselő urat kérem, méltóztassék beszé- \ dét folytatni. Reisehl Richárd: Az idegenforgalmi kérdés- ! ről óhajtok beszélni. À legutóbbi hónapokban ; az Idegenforgalmi ' Szövetség, amelynek a Ibusz-hoz semmi köze nincs, de amelynek én is választmányi tagja vagyok, több gyűlést tartott és ezeken a gyűléseken az idegenforgalmi . kérdések állandó megbeszélés tárgyát képezték. Most néhány dologgal, amelyek ott mint egészséges eszmék felvetődtek, akarok a Ház elé jönni. ; Elsősorban itt van az idegen-propaganda, amelyre mindén más idegen ország, különösen • a fürdők látogatottságára való tekintettel, ren- ; geteg összeget költ. Magyarországon ez senki- • nek eszébe nem jutott, erre eddig egy fillért . sem irányoztak elő. Most látok a kereskedelemügyi tárcánál felvéve 100.000 pengőt, ebből | azonban nagyon keveset lehet csinálni. Azért | nagyon szeretném, ha olyan összeg volna, felvéve, amellyel á magyar fürdőpropagandát az egész európai kontinensen meg tudnánk teremteni. Hiszen a Balaton óriási kincs, az orvosok tudják azt, hogy a tengeri fürdő sohasem olyan, mint a Balaton, mert a balatoni homoknak, az enyhe éghajlatnak és a Balaton lágy vizének nagyobb gyógyító hatása van, különösen a gyermekekre, és mégis előfordul az. hogy Magyarországból évenként körülbelül 70—80.000 ember j megy ki a külföldi fürdőkre, sokan ezeknek a i számát 100.000 emberre becsülik, azt az összeget pedig, amelyet ezek ebből az országból kivisznek, 70—100 millió pengőre teszik. (Ügy van! Ügy. van! a jobboldalon.) De mi csodálkozunk azon, ha valakinek el kell mennie külföldi fürdőre, speciális fürdőre, tegyük fel Karlsbadba, — hiszen ma már az ilyen betegségeket nálunk is énpen olyan nól lehet gyógyítani, — vagy el kell mennie Nauheimba, mert; ezt Balatonfüreden szintén lehet úgy gyógyí-; tani, mint ott Azt a magyar utast* akiazorszáe- pénzét kiviszi ,és ezzel külkereskedelmi mérlegünket rontja, némikéópen sújtani kel-: lene valamilyen 3dóval. (Gásnárdv El«mer: í Ezt én is megmondtam!) valami csekélységgel. '. ülése 1930 április 29-én, kedden. 53 amellyel a magyar fürdőprogaganda részére a kormány által nem nyújtott pénzt pótolni tudnánk. {Helyeslés a jobboldalon.) Ez nem újabb megadóztatás, mert méltóztassanak csak elgondolni, hogyha például valaki kimegy, mint L osztályú utas és künn marad 10 napig, odakünn elkölt legalább 500 pengőt, ha pedig valaki, mint II. osztályú utas megy ,ki, elkölt 300 pengőt, a III. osztályú utas pedig elkölt 200 pengőt: ha ezt az összeget itthon költené el, akkor az államnak ebből forgalmiadóban legalább 2% megtérülne. En nem akarok nagyobb megadóztatást, de legalább a forgalmi adónak megfelelő összeget fizettessük meg. (Egy hang a középen: Progresszive!) Nem progresszive, ez talán nem lenne >helyes. (Egy hang a középen: Ez a megadóztatás retorzió volna! Külföldön nincsenek ilyen retorziók!) Bocsánatot kérk, ennél nagyobb retorziók vannak, mert méltóztassék csak a külföldre kimenni és megnézni, hogyan adóztatnák meg ott a fürdővendégeket. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Például Karlsbadban mindenkire kirónak fai. vallás és foglalkozási ágak szerint 300—400—500 cseh koronát, mint gyógydíjat, Magyarországon azonban semmiféle különleges adóval nem sújtják a külföldieket. Ez tehát nem büntetés, hanem csak kárpótlás a magyar állam elmaradt hasznáért, mert az illető forgalmiadóban ezt nem fizeti be. Éppen azért óhajtanám, hogy a t. Ház utasítsa a pénzügyminiszter urat, hogy még a költségvetés tárgyalása során keressen módot arra, hogy ezt valamiképpen a költségvetési törvénybe belefoglalhassuk, mért ebből számítok én — hacsak hatvanezer utast veszek és minden elsőosztályú utas után tíz pengőt, a másodosztályú utas után hét pengőt, a harmadosztályú utas után öt pengőt számítok — körülbelül 400— 450 000 pengőre, amely összegből olyan problémákat tudnánk a Balatonon megoldani, amelyekre a mai nehéz gazdasági helyzet mellett sem kormánynak, sem magánosoknak pénzük nincs. Erre vonatkozólag harmadik határozati javaslatomat tisztelettel beterjesztem (olvassa): «Utasítsa a Képviselőház a pénzügyminiszter urat, hogy ezen költségvetés során jöjjön egy olyan javaslattal, amely a külföldön tíz napnál tovább tartózkodókat minimális adóval suitja, amely a magyar fürdők emelését szolgálja,

5, (Helveslés jobbfelöl.)^ Ezt nem óhajtanám én megint talán az állami budgetbe belevinni,-hanem ez egy különleges fond lenne- Megbíznánk egy testületet, mondjuk, a balatoni intézőbizottságot azzal, hogy a kormány jóváhagyásával 'bizonyos fürdőknek adjon ebből az összegből egy olyan csekélyebb összeget, amelyből a legszükségesebb beruházások kérdését meg tudják oldani. Mi mindent megkezdünk, de semmit sem fejezünk be. Erre nagyon sok eklatáns példa van. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) Most hazabeszélek, Keszthelyre. Keszthelyen az ország egyik legnagyobb mecénása ajándékából felépült a Balatoni Múzeum, egy sryönyörű barokkstílű épület, amely eddig körülbelül 700.000 pengőt emésztett fel anyaggal együtt. Ennek az intézménynek befejezéséhez szükséges volna még 200—220 000 pengő. Ez volna Magyarország második legnagyobb múzeuma a budapesti Nemzeti Múzeum után. Ez idegenforgalmi szempontból e^y olyan fontos tényező, egy olyan nevezetesség volna, amelyet évről-évre százan és százan keresnének fel külföldről, de sém a kormánytól, sem a vármegyétől, sem a magánosoktól, sem a községtől pénzt nem kaphatunk. Miért ne lehetne ilyesmit az ilyen adóból fel-