Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-382

48 Az országgyűlés képviselőházának géig tekintettel a pénzügyminiszter úr által bejelentett és az év végéig foganatosítandó megtakarításokra, a bevétel hiánya nem fogja meghaladni a jelen költségvetésben elhatározott redukció mértékét. Miután pedig általában véve és ne a bajbajutottakat tekintve, azt kell hangoztatnom, hogy a legnehezebb időkön túl vagyunk, az állami bevételeknek további számbajöhető csökkenésére, amint az állami bevételek aránya mutatja, nem számítok még akkor sem. ha a külföldi pénzpiac számunkra továbbra is elzárva marad. Nem tartom helyesnek azt a szélsőségek között való ingadozást, amelyet állampénzügyi helyzetünk megítélésében gyakorolni szoktak. Ä bőség szarujának kimerítése után ne essünk most viszont abba a hibába, bogy minden lépésünkben a deficittől való páni félelem gátoljon. Az államháztartás rendbehozatala nélkül egy inflációba jutott ország: valutáját rendbehozni alig lehet, ez igaz, viszont azonban az államháztartástól függetlenül felépített valutát az államháztartás későbbi átmeneti ingadozása a nélkül, hogy bank jegy kibocsátásra hatást gyakorolhatna, egyáltalában nem veszélyeztetheti. Költségvetésünknek, amint rámutattam, körülbelül 65%-a olyan kiadási tételből áll, amely semmiképeh sem redukálható. Ebbe bele kell nyugodnunk és ehhez kell szabnunk politikai állásfoglalásunkat is, ha. nem akarunk demagógiát gyakorolni. Marad tehát a személyzeti kiadások nagy problémája, amelyre nézve ki kell jelentenem, hogy nem várok sok eredményt a kormány személyzeti terveitől. A pénzügyminiszter úr maga rámutatott, hogy ezek a rendszabályok csak idővel érvényesíthetik hatásukat. En ezt az időt igen távolinak tartom, mert azt látom, hogy az életerős, munkaképes embereknek nyugdíjba küldése^ amely rég kinyilvánított nézetem szerint csak a munkanélküli jövedelmeket és kiadásokat, az ellenérték nélkül való* kifizetéseket fogja még jó ideig szaporítani, még mindig tart s így a nyugdíjteher ívelésének lefelé való fordulása még távol van. Azok közé tartozom,'akik hajlandók tovább menni az állam személvi terheinek revíziója kérdésében, mint a hivatalos álláspont, melyet a pénzügyminiszter úr ismételten kifejezésre juttatott. Tisztelettel rámutatok arra, hogy egy nem radikális, hanem ellenkezőleg igen konzervatív álláspontot, mely kisgazdapárti mivoltomnak megfelel, ha e kérdés általános, a közérdeknek megfelelő revizióiát lehetségesnek és ha az állam pénzügyi helyzete és a nemzeti közgazdaság életképessége megköveteli, k er észtül viendőnek tartok. Ilyen revíziókat a francia, porosz és habsburgi uralkodók gyakran foganatosítottak és nem tartom igen konzekvensnek azt azálláspontot, mely szerint jogokra hivatkozik akkor, midőn a régi és új nyugdíjasok közti különbséget, mely állampénzügyi szempontból nem lehet számottevő, fenntartja akkor, mikor új jogok szerzésére nyújt alkalmat. A pénzügyminiszter úrnak, azt a kijelenté-, sét, hogy a személyzetnél és ezzel kapcsolatban más tereken elérendő megtakarítást <a tisztviselők javadalmazásának rendezésére és javítására kívánja fordítani, én odamagyarázom, hogy evvel a tisztviselői karnak a buzgalmát akarta felkelteni ily megtakarítások lehetővé tétele érdekében. Alapjában véve azonban súlyos aggodalommal nézem úgy azt, hogy működő alkalmazottaknak a tényleges szolgálattal .szoros kapcsolatbanálló pótlékai a nyugdíjba beszámíttatván. 382. ülése 1930 április 29-én, kedden. evvel az állam ilyen terhe effektive, emelkedik, mint azt, midőn még a tényleges dologi kiadásokra vonatkozó megtakarításoknak eredménye tekintetében is oly kijelentések esnek, miszerint ezek is a személyi kiadások emelésére lesznek fordítva. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Tévedés!) En semmit sem vagyok hajlandó a bürokratizmus kiterjesztésére megtenni. Éppen azért indíttatva érzem magamat, mint a tavalyi javaslat megtevője arra, hogy a személyi kiádá-' sok helyes alakulásának a jövőben való biztosítása érdekében kérjem a t. kormányt, legyén szíves a következő határozati javaslatom elfogadásához hozzájárulni (olvassa): «A Képviselőház felhívja a kormányt, hogy a költségvetés személyi kiadásait emelő minden illetményrendezést, különösen ha az a nyugdíjigényekre is kiterjed, terjesszen előzőleg a törvényhozás elé. Kivételt ez alól csupán a lakbérosztályok egyszerű rendezése és a régi és az új nyugdíj ások közötti különbség megszüntetése képez.» (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) T. Ház! Egyébként, mint mondottam, a dologi kiadások köre, amelyen belül megtakarításról és így redukcióról komolyan iszó lehetne, oly csekély, — alig több 300 millió pengőnél, — hogy azokon belül igazán alig lehet lényeges redukcióról szó. En tehát ilyet nem várok, nem kérek és mindaddig, amíg a személyi kiadásokhoz valaki komolyan nem mer hozzányúlni, nem vehetek komolyan semmiféle követelést, mely az állami kiadások lényegesebb apasztá; sara irányul. Mint már említettem, az én tavalyi határozati javaslatomnak főcélja csak a további kiterjedés meggátlása volt, de egy aránylag kicsiny és az adózó polgárra nézve alig számba vehető jelentőséggel bíró mértéken belül igenis én is lehetőnek és keresztülviendőnek tartok rendszabályokat az államháztartásban, nem is ; annyira azért, hogy annak összegszerűleg hagy legyen az eredménye, hanem a közhangulat szempontiából. •• .-• Természetesen nem tagadható le ebből a szempontból a sokat emlegetett luxuskiadások^ nak és hasonló dolgoknak a jelentősége s bár alig akarok erre időt szentelni, azt' tartom, hogy ezek a dolgok olyanok, mint a szemölcsök az arcon, amelynek egyébként való rútsága eltávolításukkal nem szüntethető meg, de a különben kedves arc élvezetét zavarhatják. így ezek a dolgok nagyszerű propagandaeszközök a ^destrukció számára, ezért ós nem pénzügyi jelen; tőségük miatt kellene itt tabula rasa-t csinálni. i Szilárd meggyőződésem szerint azonban a közteherviselés terén két irányban is lennének tennivalók, a nélkül, hogy ez az államháztartást érintené, de az iaidpzó polgárokra nézve • ; nagy jótéteményekkel járhatna. Ezek közül az. egyik ;az államon kívül az állampolgárok által adókból fenntartott vagy támogatott intézmé: nyék vagy szervek pénzügyi viszonylatinak reni dezése, amit rendesen a községi háztartás renj dezése alatt értenek, de ami messze azontúl ter• jed és főleg a megyei törvényhatóságok kérdé; i sét is magábanfoglalja. A másik pedig, ami talián némi csodálkozást fog kelteni, az az álláspontom, hogy a közterhek csökkentésében tovább kell és lehet menni a költségvetés szem- pontjából, mint eddig tettük és bizonyos deficitek eshetőségét is vállalni kell akkor, ha foganatosított rendszabályiadnkkal a termelés hely! zetét oly mértékben mozdíthatjuk elő, hogy ; annak fejlődése révén anindjárt, de egészen biz! tosair hamarosan más réven megtérül aiz állam