Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-382

38 Az országgyűlés képviselőházának leteket, hanem a létszámcsökkentés következtében itt 0'2 milliós csökkenést értünk el. Az üzemek létszáma ugyan — amiként már említeni bátor voltam — csak 46 főnyi apadást mutat, aminek az az oka, hogy a Pécs—barcsi vasutat bérbevette az állam és ennek következtében 286 alkalmazott ellátásáról kellett gondoskodni. Az üzemi nyugdíjasok és özvegyek száma ezúttal már csak 23 főnyi emelkedést mutat, amiből természetszerűleg arra lehet következtetnünk, hogy itt már kezdetét vette a nyugdíjas létszám további emelkedésének megszűnése. Bár így állna a többi ágazatoknál is, ahol bizony a statisztika kimutatása szerint még körülbelül hat esztendő szükséges ahhoz, hogy a nyugdíjasok létszámának emelkedése megálljon, (Jánossy Gábor: Mi lesz a fiatalsággal?) azért, mert igen sokan voltak fiatalok azok közt, akiket a B-lista következtében nyugdíjíba voltunk kénytelenek küldeni. Az üzemi kiadásoknál mutatkozó apadás a legnagyobb fokú takarékosságra, különösen pedig a racionalizálás fokozatos bevezetésére mutat. A racionalizálásról szólva (Halljuk! Halljuk!)

r ki kell emelnem, hogy a kormány takarékossági rendszabályainak első és legfontosabb helyén áll a racionalizálás. Ezt a gondolatot már magában ebben a költségvetésben is megvalósította a pénzügyi kormány azáltal, hogy a személyi járandóságoknak eddigi túltengő részletezését ebből a költségvetésből kihagyta, azután a költségvetésbe egységes betűtípust állított be^ és egységes rendszer szerint állította össze már a papírformát is, úgyhogy a költségvetés egyes példányain már 275 oldallal, miután pedig ez a költségvetés körülbelül 1000 példányban jelenik meg, tehát Összesen 275.000 oldal munka és papír értékével sikerült a költségvetés előállítási költségeit csökkenteni. Ezekben voltam bátor költségvetésünket főbb vonásokban ismertetni. Annak a reményemnek adok kifejezést, hogy àz a nyomasztó légkör, amely az utóbbi időben letargiában tartotta az egész magyar közigazgatási életet, a közeljövőben megszűnik és ez a költségvetési év megnyitja előttünk azt az utat, amelyen haladva gazdasági megerősödésünket képesek leszünk tartósan biztosítani. Ezeket előadva tisztelettel kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző; Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Az előadó úr azt mondta előadásában, hogy a kormánynak most tárgyalás alá terjesztett költségvetési törvényjavaslata visszatükrözi azt az átfogó gazdaságpolitikát, amelyet a kormány követ. Ezt az átfogó gazdaságpolitikát sehol megtalálni nem lehet. Az ellenkezőjét tükrözi vissza ez a költségvetés annak, amit a t. előadó úr állított. Azt az t egyoldalúságot tükrözi vissza, amelyet a kormány tíz esztendeje követ, azt tükrözi vissza, hogy az állam a maga költségvetéseivel, a maga állami bevételeivel tönkreteszi az ipart, a mezőgazdaságot, a kereskedelmet, (Baracs Marcell: Az egész magángazdaságot!) végtejen nagy nyomorúságot teremt, fokozza a szociális nyomort és elégedetlenséget Ezt tükrözi vissza a kormány politikája, ezt tükrözik vissza a költségvetés számadatai is. Az volt a cél, az volt a terv, azt hangoz tattáik, hogy a költségvetés tételeiben a bevételeket redukálják. Az volt a jelszó egy évvel ezelőtt, hogy az adókat csökkenteni kell, úgy 3 82. ülése 1930 április 29-én, kedden. kell átszervezni az állami adminisztrációt és úgy kell redukálni az állami hevételeket, hogy ezek legalább 5%-kai csökkenjenek. Az előadó úr erre is azt mondja, hogy a kormány törekedett ezt a célt elérni, de megállapíthatjuk a költségvetésből, hogy a kormány ezt a céilt nem érte el, mert mindössze 2*47%-kal csökkentették a kiadásokat. Kerek számokban a kiadások 30'5 millió pengővel, a bevételek pedig 31 millió pengővel csökkentek. Ha megnézzük a költségvetés tételeit, akkor megállapíthatjuk, hogy ebben a költségvetésben igen nagy csökkentéseket lehetett volna el* érni. Természetesen ehhez az kellene, hogy a kormány tényleg helyesebb, átfogó gazdasági politikát kövessen, az kellene, hogy a kormányzat demokratikus rendszeren épüljön fel, mert csak így volna várható az az eredmény, hogy a kormány képes volna egyrészt a gazdasági helyzetet intézkedéseivel az állami életen keresztül fellendíteni, másrészt pedig megnyugvást kelteni a népesség széles rétegeiben. Azt látjuk ugyanis, hogy a költségvetés közbiztonsági kiadásai — a csendőrség, rendőrság, folyamőrség, stb. — 13.8%-át tesziik ki a költségvetésnek, a honvédelem 16-2%-át, az igazságügyi kiadások 6%-át, míg ezekkel szemben a népjóléti tárca kiadásai a költségvetésnek csak 8%-át teszik ki és ennek is felét áthárítja a kormány a vármegyékre és városokra és rokkantellátási adóban a népre. Magyarország agrár állam, költségvetésének azonban t csaik 8%-át teszi a földmívelésügyi tárca. Az állami adminisztrációnak és a bürokráciának fenntartása évről-évre nagyobb összegeket emészt fel. A bürokrácia fenntartásának költségei az egész vonalon emelkedtek. 1925—26-ban 46'2%-a volt, tavaly 51 "7% -a s ma is 51 '1% -a a költségvetésnek a személyi kiadás. A 8 millió lakosú Magyarország 158.916 aktív tisztviselőt és 109.931 nyugdíjast, összesen tehát 268.847 egyén tart el, holott a régi 20 milliós Magyarországnak a nyugdíjasokkal együtt 381.000 alkalmazottja volt. Emelték a tisztek és a rendőrség illetményeit, takarékoskoidinak azonban a gyermekvédelemnél, a közegészségügyi kiadásoknál és ami munkaalkalmakat jelentene: a beruházásoknál. A beruházásokra szánt összeg 5-3 millió pengővel csökkent, a katasztrofálisan nagy ipari pangás és muntk'anélküliség idején! Ha megnézzük az adóbevételeket, itt is látjuk azt a helytelen, rettenetesen rossz rendszert, hogy az adózás mennyire helytelen, mennyire a nagv tömegekre hárul a fogyasztási cikkeken keresztül, ami kéütelenné teszi az embereket a fogyasztásra és megdrágítja az életet, úgyhogy ennek következtében azután beáll a gazdasági pangás Azt látjuk, hogy egyenes adókból 176-8 millió nengő, forgalmi adókból 114 millió pengő illetékekből 203*4 millió pengő, fogyasztási adóból 101 millió pengő, vámjövedékből 108.1 millió pengő, az egyenes adóból összesen 176.8 millió pengő a bevétel, a dolgozók megélhetését drágító közvetett adókból pedig összesen 4239 millió pengő a bevétel: a közvetett adók összege tehát 2 és "^-szer túlszárnyalja az egyenes adókat. A szanálás idején megállapították, hogy a fejenkénti adóteher 50 aranykorona. Ma ez az adóteher 112 pengő és ebből a közvetett adó 97 pengő. Amíg ez így van, amíg az adóteher a közvetett adókban és az egyenes adókban borzasztó arányokat ért el. addig a másik oldalon azt látjuk, hogy a munkanélküli segélyezésre a kormány egy fillért sem vett fel az állami költségvetésbe. Amikor az ipari pangás nagy, ami-