Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-389

Az országgyűlés képviselőházának $89. amely Európának agrár parlamenti pártjait egyesíteni akarja és egységes agrárpolitikát kíván inaugurálni. Ebbe a prágai internacionális agrárbüróba 26 államnak agrárpártját hívták meg. Konstatálom, hogy Magyarország agrárpártjaihoz nem érkezett meghívás és csak örvendetesen szegezem le, hogy a legilletékesebb agrárorgánuima a világnak: a Nemzetközi Mezőgazdasági Bizottság, amely már negyven esztendeje működik, maga is úgy találja, hogy amennyiben a különböző országok mezőgazdasági érdekeltségei valamit keresztül akarnak vinni, azt a Nemzetközi Mezőgazdasági Bizottság útján kell keresztülvinniök. A magyar agráriusok, kezdve Károlyi Sándor gróf, Dessewffy Aurél gróf és Darányi Ignác korától, mindenkor együttműköditek a Nemzetközi Mezőgazdasági Bizottsággal és én azt hiszem, hogy ez a Nemzetközi Mezőgazdasági Bizottság, amely az idei nyáron Brüsszelben tartja ülését, amelyre a mezőgazdasági termények értékesítésének kérdését tűzte ki, előre fogja vinni azt a kívánságot, amelyben együtt vagyunk pártkülönbség nélkül, hogy tudniillik az európai államok, de különösen az európai agrárállamok, megtalálják egymást Folyamatban lévő tárgyalásokról nem kívánok szólni és így az osztrák-magyar vámgazdasági tárgyalásokra sem akaróik kitárni, csak arra akarok utalni, hogy a tegnapi napon az osztrák lapokban egy tudósítás volt az osztrák mezőgazdasági kamarának üléséiről, amelyen Reiter elnök és Doli*u-s igazgató messzemenően informálták az osztrák gazdákat, mintha Magyarországgal beható tárgyalások történtek volna, éppen magyar kezdeményezésre, az osztrák gazdákkal egy közös plattf órainak létrehozására. Leszögezem, ^hogy amint békeidőben is akkor, amikor gróf Károlyi Sándor, Darányi Ignác és Hohenblum lovag megértették egymást és az agrárérdekekért egy közös vámterület egységén nagyon harmonikus mozgalmakat vívtak meg, .így ma is készen állunk arra, — azt hiszem, az agrártársadalom részéről ezt senki kétségbe nem vonja, dacára annak, hop'y nem tartozom magam egyedül illetékesnek nyilatkozni '— mégis kijelenthetem, készségesen készen pállunk arra, hogy Ausztria mezőgazdasági társadalmával megértsük egymást. De én azt vélem, hogy a megértésnek nem az a kezdete, hogy erőteljes vámemeléssel akarják Magyarország mezőgazdasági kivitelét megnehezíteni. En nem vagyok az osztrák gazdasági körökkel való barátság ellen, sőt azt szeretném kifejleszteni, de a barátság nem ott kezdődik, hogy egy hatalmas vámemeléssel, mint a ma reggeli lapok is ismertetik, úfv lisztünket, mint gabonánkat meglehetősen ki akarják zárni Ausztriából. Én hiszem azt, hogy a magyar kormányban lesz elég energia, elég erély megvédeni a magyar mezőgazdaság érdekeit (Gaal Gaston: Majd Ferenczi Izsó megvédi!) Nem tartom társadalmi feladatnak, hogy ilyen kérdésiekbe beavatkozzunk akkor, amikor kormán y tárgyalás ok folynak, de a kormány részéről az egész magyar mezőgazdaság erélyt vár, hogy ebben a nehéz helyzetben további csapás ne érje a magyar mezőgazdaságot, ne érje különösen akkor, amikor Németország részéről sem találunk eléé megértést. Németországgal még mindig nem sikerült az állategészségügyi egyezményt megkötni. Elismerem, hoery Németország mezőgazdasága még súlyosabb helyzetben van, mint a magyar mezőgazdaság, ha azonban Németország^ enged bizonyos piacot Németország területén más államok, így Lengyelország részére, úgy hiszem, ülése 1930 május 9-én, pénteken. 399 hogy most már a lengyel szerződés megkötése után nem zárkózik el az elől sem, hogy Magyarországgal állategészségügyi egyezményt kössön. T. Ház! Ilyen válságos időkben különösen, de máskor is a mezőgazdaságnak, iparnak és kereskedelemnek össze kell fognia, hogy a gazdasági nehézségeket annyira, amennyire egy ország határain lehet, kiküszöbölje. Nem képzelem el azt, hogv bárki is, bár nem vagyok autentikusan értesült, arra törekedjék, hogy a magánkereskedelmet kizárja a gabona értékesítéséből. Ezt olyan szerencsétlen lépésnek tartanám, amelyet nem tételezek fel különösen az illetékes tényezőkről. Magam is azt tartom, hogy a magánkereskedelemnek és a szövetkezeti értékesítésnek meg kell értenie egymást, össze kell fognia és parallel kell haladnia. Sőt tovább megyek. Amennyire megengedhetőnek és a termelő közönség elvitathatatlan jogának tartom azt, hogy ott, ahol szükségét látja, szövetkezzék a termelésre, beszerzésre és értékesítésre, annyira leszögezem minden alkalommal, hogy ez a szövetkezés azonban csak szurrogátum és ezt csak ott kell keresztülvinni, ahol magánkereskedelem vagy nincs, vagy pedig nem tudia teljesíteni a maga feladatait. Hiszen amit a szövetkezeti értékesítés különösen a gabonakereskedelem keretében eddig keresztülvitt, az méreteiben mindössze 3%, amire azt hiszem, igen t. Sándor Pál képviselő úr sem mondja azt, hogy. ezzel különösen befolyásolná a magánkereskedelemnek, és pedig a szolid magánkereskedelemnek a megélhetését A jövőre sem gondolunk mi arra magunk részéről, — értem ez alatt a szövetkező agrártársadalmat — hogy a magánkereskedelmet kizárják, sőt ellenkezőleg, én azt szeretném, ha álmagyar kereskedelem minél jobban erősödnék. En azt szeretném, ha tőkeerős magyar kereskedők lennének és ebben az irányban nem tettem soha és nem is fogok tenni soha észrevételt az ellen, hogy minden fokon bekapcsolódjék iá magyar gabonamagánkereskedelem is az együttműködésbe a szövetkezetekkel. A szövetkezeti értékesítés terén különben az a felfogásom, hogy a szövetkezetek erejével kell keresztülvinni a szervezést. T. Ház! Nem akarok tovább immorálni ennél a kérdésnél, gyorsan kell továbbmennem, hogy még röviden áttérhessek egy-két kérdésre, így elsősorban az iparfejlesztés kérdésére. Iparfejlesztésre szükség van addig a határig, ameddig az ország érdeke megkívánja s ameddig a társadalomtól nagyobb áldozatokat ez az iparfejlesztés meg nem kíván, azonban az iparpártolás mellett a mezőgazdaság pártolását is keresztül kell vinni. (Gaal Gaston: Éljen meg mindenki a maga' emberségéből és ne ta mi emberségünkből éljen meg az ipar!) A mezőgazdaság, a falu népe mindenkor szívesen vásárolja a hazai ipar termékeit és kiállításokon és vásárokon mindig elsősorban magyar ipari terméket vásárol. Nem szabad azonban megengedni, hogy akkor, amikor a maga terményeit adja a piacra, iákkor külföldről hozzanak be hatósági úton külföldi terményeket, a gyümölcsöt, a zsírt, a burgonyát és más terményeket. (Ügy van! Ügy van!) A falu népe elkeseredve látja, hogy nem pártoljuk a mezőgazdaságot, holott Franciaországban ki van adva a nagy jelszó, hogy pártoljuk a hazai mezőgazdaságot, épúgy mint a hazai ipart. A Çoty-bojkott megmutatta, hogy a magyar kereskedelem milyen szolgálatokat tud tenni a magyar ügynek. (Udvardy János: Már megszűnt! Már beadta