Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-389

Az országgyűlés képviselőházának 38. vámtarifarevízió megfelelő végrehajtására, amely az ország kereskedelempolitikai érdekeinek biztosítása mellett lehetővé teszi a mezőgazdaság versenyképes termelését, a kereskedelmi forgalom teljesebb szabadságát és egyúttal a vásárlóképesebb fogyasztást.» (Helyeslés.) Ajánlom ezt a három határozjati javaslatomat a t. Ház jóindulatába és miután általánosságban sem fogadtam el a foudgetet, ezit a költségvetést visszautasítom. (Élénk helyeslés és taps balfelől és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Schandl Károly ! Schandl Károly: T. Ház! Rendkívül nagy figyelemmel hallgattam Sándor Pál képviselő úr beszédét, (Bárdos Ferenc: Félbeszakított beszédét! — Kabók Lajos: Be sem volt fejezve!) mert hiszen ő a gabonakereskedelemnek évtizedek óta egyik kiváló tekintélye. (Rassay Károly: Mikor változtatjuk már meg a házszabályokat?!) Engedje meg a képviselő úr, hogy beszédének egy-két passzusára válaszoljak és kezdjem azzal, amellyel nagyrészt egyetértek, tudniillik a kartellkérdéssel. A legutóbbi budgetvita alkalmával hangsúlyoztam, hogy mennyire szükség van a kartellek visszaéléseinek megszüntetésére, épolyan keveset várok azonban attól, ha tisztán kartelltör vényt hozunk és egyéb rendszabályok nem történnek. A kartelleknek elhatalmasodása teljesen együttjár a . nagyiparnak nemcsak ebben az országban, de világszerte való elhatalmasodásával. Es kezdődik a baj ott, magánál a Népszövetségnél, Genfben: a gazdasági, világpolitikában sokkal nagyobb a befolyása ia nagyiparnak, mint amilyen ia befolyása a mezőgazdaságnak. Maga a magyar kormány mutatta azonban meg, hogy ott, ahol kell, igenis igénybeveszi iazt a hatalmat, amely a kezében van, a vámpolitikai rendszabályok útján, hogy a kartelleket a mezőgazdiasági termelés jogos szükségleteivel teljesen egy vonalba hozza. Éppen a cukarrépatermelés kérdésére utalok, ahol annakidején, amikor a cukorrépateraielők jogos panasszal léptek fel, a koTmány tanácskozást hívott össze, amelynek során a cukorgyárosokat sikerült odaszorítani, hogy megfelelő cukorrépaátvételi árat adjanak a gazdáknak. Ezzel biztosította a kormány a cukorrépatermelés rentabilitását. (Rassay Károly: Es a fogyasztóknak kell megfizetni!) A fogyasztók között vannak azok a százezrek is, akik a cukorrépa termeléséből élnek s akiknek megélhetése 'mindenesetre nagyon fontos. Ami a kényszere °"y es sédekről szóló megjegyzéseit illeti a képviselő úrnak, f egyetértek vele abban, hogy a kén-^szere^vességek száma nagy, annak ellenére, hogy az utóbbi hónapban némileg csökkent a fizetésképtelenségek száma, azonban ebben a kérdésben vele szembe fordítom azt a testületet, amely bizonyára Sándor Pál előtt is igen nagy tekintélynek örvend, a nagykereskedők egyesületét. A nagykereskedők kongresszusa állapította meg éppen ezekben a napokban, hogy a kényszeregyességek nagy száma onnan ered, hogy a kényszeregyességi rendszabályok helytelenül vannak megállapítva és a kényszeregyességek során annyi visszaélés történik, hogy az feltétlenül reformra szorul. Az ilyen visszaélő kényszeregyezkedők rendítik azután meg a szolid cégeket is, amelyek a sok fizetésképtelenség folytán, nem tudván követeléseiket behajtani, maguk is fizetésképtelenek lesznek. . ülése 1930 május 9-én

t pénteken. 397 T. Ház! Áttérek most a legfőbb kérdésre, a mezőgazdiasági értékesítésre, amely kereskedelmünket és iparunkat egyaránt erősen megrendítette. A niezőgazdasági értékesítés nem tartozik tisztán a fÖldmívelésügyi minisztériumhoz, hanem erősen belevág a kereskedelmi tárca ügykörébe is. Ügy a belső értékesítés, mint különösen a külső értékesítés kell hogy a kereskedelmi tárca gondoskodásának tárgya legyen. Nagyon érdekes, ha végigkísérjük a búzaáralakulást száz éven keresztül. Nem sok számadatra fogok hivatkozni, hogy ki ne fáraszszam az igen t. Ház figyelmét. 1825—29-ig 13*91 pengő volt a búza átlagára. 1830—34-ig 17'40, a következő öt évben 13*28 pengő; 1840—44-ig 18*01 pengő, 1845—50-ig 22*82 pengő, 1851—60-ig kezdett emelkedni erősen a búza, 24—28 pengőig; 1860—70-ig 25—26 pengő volt, 1871—76-ig 28*70 pengő; ez volt a legmagasabb búzaár, amelyet a múlt században a gabonapiac felmutat. 1882—86-ig esett már a búzaár; az első amerikai verseny éreztette a maga nagy hatását. 1887—90-ig már 19*5 pengő és 1892—26-ig 17*5 pengő volt a búzaár. Ez az az időszak, amikor a legkatasztrófálisább volt a helyzet a gabonapiacon, janiikor az 1895 szeptemberi börzei árkimutatás a legalacsonyabb búzaárat tüntette fel, ami csak volt az országban, — eltekintve a maximális idejétől, tehát a szabadkereskedeiem idején -- 14.5 pengő. Á következő idők, midőn a gabonavámvédelem már kezdett érvényesülni, némi emelkedést mutatnak fel. 1905-ben 20*70 pengő, 1910ben 22*10 pengő, 1913-ban, az utolsóelőtti békeesztendőben, 25*75 pengő volt a búzaár. 1914 nyarán is körülbelül ez a búzaár érvényesült és ettől kezdve megszűnt a gabonapiac egészen 1922-ig, amikor 22 78 pengő volt az átlagos búzaár. Közben a gabonarekvirálás és maximálás korában a legmélyebbre ment le a búzaár, egészen 8 pengőig. 1925-ben 36*90 pengő volt a búza ána. Ez körülbelül évi átlagban a legmagasabb ár, amelyet 1900 óta a gabonapiac felmutat. 1928-tan már 30 pengő és 1929 október 1-én 21*75 pengőre esett vissza a búza. A mostani tőzsdei árak ennél valamivel, 10—20 fiiérrel alacsonyabb árakat mutatnak. T. Ház! A mezőgazdiasági értékesítés nagy nehézségei nem egyedülállók ebben az országban, hanem valamennyi európai országban, export- és import-országban egyaránt nagy nehézségekbe ütközik az értékesítés. A tengerentúl versenye, és pedig egyaránt Kanadának Észak-Amerikának, Argentínának, Ausztráliának versenye Euróna valamennyi országának mezőgazdaságát abba a helyzetbe hozta, hogy ma kivétel nélkül valamennyi parlamentbén legaktuálisabb kérdés a mezőgazdaság krízisének megoldása. Nagy áldozatokat hoznak e tekintetben az egyes kormányok és amenynyire 'könnyebb egy importországban megtalálni a remediumot, annyira nehéz ez az expor torsaágiban. Ha az amerikai helyzetet nézzük, itt egy ferde felfogással kell szembeszállni. Sokan abban reménykednek, hogy hiszen Kanadának. Amerikának a gabonaértékesítő szervezete már meggyengült. Sokat hallottunk a kanadai és amerikai pool-ok pénzügyi válságáról s ebből sokan arra következtetnek, hogy Amerika versenye csökkenni fog. Teljesen ferde felfogás. A kanadai pool szervezete 1924-ben kezdődik és kiindult állaani kezdeményezésből. Azóta az amerikai farmereknek körülbelül 75%-a szervezkedett a kanadai pool-ban és az ame55*