Képviselőházi napló, 1927. XXVII. kötet • 1930. április 11. - 1930. május 9.

Ülésnapok - 1927-381

Az országgyűlés képviselőházának 381 mint az apaménlovak bevásárlása ' és holmi olyan intézmények alapítása, amelyek mellett biológiai kérdéseket oldanak meg, és külföldön olyan reklámhirdetések jelennek meg, hogy kocsmákat alapítanak és arra is ráfizetnek: addig nem javul meg a helyzetünk. Nem itt kell kezdeni. A probléma alapja az, hogy azt az értéket, amelyet az állam polgára odaadott bármely időben magának az államnak, meg kell kísérelni, hogy legalább valamiképpen visszajuttassuk ennek tulajdonába, mint értéket. Mennyi az összes magyar hadi'köcsönök értéke? Erre két kimutatás van. Az egyik kimutatás szerint, amely tavalyról kelt, 9 milliárd ezeknek az értéke. A másik kimutatás szerint már cs&lk 7,600.000.000 a hadikölcsönök értéke. Legalább annyit tenne meg a t. kormány, hogy erről hiteles katasztert készítene, hogy számolni lehessen. Hát ennyire nem törődnek a hadikölcsönöfckel, hogy még rendes kataszterük sincsen? Itt vagyunk ezzel a kérdéssel és mindig azt mondják, hogy majd az ősjegyzőkről gondoskodunk. Az ősjegyzőkről való fogalom azonban nagyon zavaros valami, hiszen az előbb volt egy példa, hogy a bank volt az ősjegyző és még sem a bank volt az ősjegyző, hanem a kliens. Hogy tudja ezt meg, hogyan találja meg a t. ikormány a megoldást? Milyen zavarok lesznek e körül a kérdés körül? Nem kellenek, nem szükségesek ezek a disztinkciók, hiszen a kérdésnél az elkezdés a fontos. T. miniszter úr, mintha már hallanám, hogy azt fogja mondani a kormány nevében, hogy imi is meg akarjuk oldani a kérdést, de mi szabjuk meg az időt. Nem önök szabják meg az időt, nem, t. Képviselőház, ezt megszabja az a hangulat, amely most már végső kétségbeesésben esdekel. Ez szabja meg. Erre azt mondja a többség, — nem is mondja, mert nem nagyon érdekli ez a többséget, de azt lehetne mondani — hogy ez az ellenzéki képviselő mit bujtogat, miért rontja itt a hangulatot? Nem lehet és nem kell rontani ezt a hangulatot. Nagyobb alkotmányos érzékről még nem tett tanúságot a polgárság, mint a hadikölcsönjegyzők társaid/alma. Hiszen a 'kormánynak tudnia kell, hogy már külön politikai pártba tömörülnek, már nem bíznak senkiben, már azt mondják: az úr eljön a mi gyűlésünkre, biztat bennünket, int bennünket, (hogy csak alkotmányos türelemmel legyünk, a kormány majd egyszer mégis segíteni fog, azt mondja, hogy: ne térjetek le az alkotmányosság útjáról, bízzatok abban, ihogy a magyar Géniusz mégis csak megszállja a kormányt. És őík< bíznak, türelmesek, várnak, kínlódnak és éheznek. De már zajosabbak, már hangosabbak. Azért ne méltóztassék azt mondani, hogy majd eljön a megoldás pénzügyi korszaka egy olyan pénzügyi politiika mellett, amely mellett a takarékosság elmélete megbukik? Megbukik, mert nélkülözhetetlen kiadásoknak vannak feltüntetve és felvéve olyan kiadások, amelyek feleslegesek, Mert nem lehet kockázatos k ölesönökbe és favorizált vállalatokba tömni a pénzt, olyan vállalatokba, amelyek el nem számolnak és nem fizetnek. Milliók és milliók fordíttatnak erre. Ha pedig a kormánynak nincs elég hitele befelé ahhoz, hogy a közvéleményben megnyugvást keltsen, akkor ennek konzekvenciái vannak, amelyek minden országban bekövetkeznek. Nézzék meg, győző és legyőzött államokban a közvélemény alakulásának megfelelően változnak a kormányok és nem a stabilitásnak azt a rendjét óvják, amelyet itt, amiből az látszik, mint hogyha ők, a kormány tagjai volnának az ex cathedra nyilatkozók, akik csalhatatlanok. ülése 1930 április 11-én, pénteken. 19 Ebből késői bánat származhatik. Elvégre az éhségnek is van határa, a nélkülözésnek is van határa, a problémákkal való vigasztalás korszaka egyszer mégis csak bele fog fulladni vagy egy tragikomikus hangulatba vagy pedig egy még sokkal szomorúbb játékba. De az nem lehet, hogy itt mindig verjük a mellünket és azt mondjuk, hogy mi tudatában vagyunk a kérdés fontosságának. Higyjék meg, ez a demokrácia kérdése a pénzügyi jogban, semmi más. Mert úgy, amint közjogi vonatkozásban önök nem átalják hirdetni, hogy programmjukban benne van az, hogy titkosan, általánosan és szabadon válasszanak, ne szolgabíró és csendőr jelenlétében és ne a pénzügyigazgató jelenlétében, s bár ez benne van a programmjukban, még sem valósítják meg, ugyanúgy egy pénzügyi egyensúly felépítése avval kezdődik, hogy megállapítjuk: mi nélkülözhető. Ami nélkülözhető, azt én mind-mind kiküszöbölném és nem tűrném meg. Néznék meg akkor azt a népszerűséget, amellyel eldicsekedhetnének ebben az országban. De kérdezzék meg a kormány tagjai a képviselő urakat pártkülönbség nélkül: mit mondanak a kerületekben, mit szólnak az emberek c lenyügözöttség és leromlottság közepette. Egyrészt az egyedek leromlottsága, másrészt pedig egy komoly pénzügyi egyensúly megteremtése azt követeli tudományos szempontból is, hogy meg kell alapozni és meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy elkezdődjék a hadikölcsönök kamattételeinek szolgáltatása, bekövetkezzék legalább az a lehetőség, amely mellett ez a nyomorúság és nélkülözés megszűnik. Hiszen csak azt az egyet vegye a mélyen t. miniszter úr, hogy a mai nincstelenek között teremt egy osztályt, amely hadikölcsönkötvényével odaállhat és azt mondja, íme nézzétek, ez már valőr és elmegy a bankba és ha akármilyen kis kölcsönt kér rá, mivel az állam valőrnek nevezte ki, kezdhet mozogni, fognak valamihez. Az állam azonban maga hirdeti, hogy ennek nincs értéke, csak 3*1 fillér és olyan hírekkel jönnek, hogy hossz van a tőzsdén hadikölcsönkötvényekben, ahol hajrá szaladnak a játékosok, a spekulánsok, hátha lehet keresni. Mennyivel többet tenne az állam, ha fix kamatozás mellett lerögzítené ennek a hadikölcsönkötvénynek értékét, hogy ne lehessen spekuláció tárgya, hanem csak a becsületes ember darab kenyere. Mi sem egyszerűbb, hiszen van példa rá. Itt van a szomszédban a német példa, ahol már 24%-nál tartanak, már járadékbiztosíték a hadikölcsönkötvény. Ahol sokkal többet kellett kínlódni és kiizzadni, ahol oda kellett adni a szenet, a pénzt, mindent, mégis győzött az erkölcsi erő és nem vette szájába falat kenyerét a német, amíg éhező társának felét oda nem adta a hadikölcsön felértékelése alapján. A kérdésnek ez az elodázása tehát semmi összefüggésben sincs bizonyos nagy kérdésekkel, amelyekkel bennünket visszatartani igyekeznek, mondván, hogy könnyelműen ehhez ne nyúljunk. Éppen abból az érzékből kifolyólag, amellyel ezeknek a kérdéseknek kifelé való vonatkozásait érinteni nem akarom, taglalom úgy a kérdést, hogy a létező belső^ állapot alapján hirdetem meg a lehetőséget és a szükségességet. Van egy másik réteg is, amely a valorizációs törvény alapján egy nagyszerű szabadalom élvezetéhez jut. A bank nem lévén köteles a betétet valorizálni, gazdagodott, óriási vagyonátmentések történtek. A bank kötelezhető lett volna arra, hogy az. általa jegyzett bankkölcsönkötvények fejében — mert még azon is nyert és a betéten is nyert — betas'