Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

92 Az országgyűlés képviselőházának 370. ülése 1930 március 19-én, szerdán. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Gróf Szapáry Lajos. Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik? Perlaky György jegyző: Csák Károly! Elnök: A képviselő úr nions jelen, töröl. tetik. Következik? Perlaki György jegyző: Turi Béla! Turi Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelŐl.) A 33. §-nak kizárólag a 6. szakasz bekezdéséhez, amely a kegyúri bizottság megalakításáról szól, kívánok hozzászólni és előre jelzem, hogy én ezt a kérdést teljesen mint jogkérdést akarom tárgyalni és csak másodsorban tartom gyakorlati kérdésnek, vagyis ama problémának, hogy egy jogot miképpen akarunk gyakorolni és hogy a gyakorlat módját akarjuk a törvénybe bevenni. A jogkérdés ma talán azért áll némileg homályban, mert a múlt eseményei és fejlődése bizonyos homályba helyezték magát a jogot. (Halljuk! Halljuk!) De mielőtt a magam jogi álláspontjának kifejtésére és rövid indokolására áttérnék, méltóztassanak megengedni, hogy elöljáróban foglalkozzam azokkal a szempontokkal, amelyeket eddig- a felszólalások során hallottunk, ós amely szempontok nagyon sok tekintetben önmagukban igazak, sokszor igen emelkedettek, még egyházi szempontból is^ kifogástalannak látszottak, és mégis azt kell róluk mondanom, hogy ennél a szakasznál, amelyről szó van, ezek a szempontok, — amelyeknek praktikus következményeként Dabasi Halász Móric t. képviselőtársam azt a következtetést vonta le, hogy az egész hatodik bekezdést hagyjuk ki, — összefüggésbe hozva ezzel a kérdéssel, és eljutva egészen a szakasz kihagyásának álláspontjáig, nem jogosultak és így nem fogadhatók el. Először ezekre a szempontokra leszek bátor reflektálni. Még* Dabasi Halász Móric képviselőtársam előtt Szilágyi Lajos és a szociáldemokraták résziéről Propper képviselő úr egy előttem nagyon szimpatikus elvet hangoztattak, hogy ne feszegessük a felekezeti, vallási kérdéseket. Kár volt — mondotta^ Szilágyi Lajos, — ezt a hatodik bekezdést felvenni, mert ha nem vettük volna fel, ezzel elkerültük volna ennek a felekezeti kérdésnek bolygatását. Propper képviselőtársam már tovább ment. Ö a szakasz felvételét egyenesen a polgári jog-egyenlőség rovására írta (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és azt mondotta, hogy ez a polgárok közötti jogegyenlőségnek és a szabadságnak sérelme. így önmagában, mondom, én ezt a szép elvet vallom, de miről van itt szó? Félreértés arról beszélni, hogy ez a kérdés felekezeti kérdést vet fel, vagy megbolygatja a felekezetek közötti egyenlőséget, egyenjogúságot. Azért félreértés ez, mert itt egy egyházi jogosítványról, egyházi eredetű jognak mikénti gyakorlásáról beszélünk. Mi nem akarunk kizárni embereket olyan jogból, amellyel jog szerint bírnak, hanem meg akarjuk védeni a jogot azok számára, akiket az jog szerint megillet. (Esztergályos János: De ki akarja elvennil — Haller István: Senki! — Buday Dezső: Törölni akarják!) Majd leszek bátor válaszolni. Aki törölni akarja, az el akarja venni a katholikusoktól azt a jogot, hogy csak ők válasszanak, aki pedig más szöveget ajánl, az szintén ezt akarja. T. Ház! Amikor mi egy a katholikusokat illető jogot érintünk, amikor a kegyúri jogról szólunk, hiába akarjuk eltörölni 500—600 év fejlődését. A jogegyenlőség nem abban van, hogyha egy kegyúri kérdés színre kerül, azt kérdezzük, hogy a kegyúri kérdés területen az egyház és az állam közti belső harmónia vagy belső összetartozás megszűnt. A jogegyenlőség és az 1848-as nagy alkotmányváltozás abban állt, hogy kimondották a nagy elvet, a suum cuique elvét. Természetesen az 1848-iki törvényben a zsidók még nem voltak benne, csak a recepció után jutottak egyenlő jogokhoz, A suum cuique elve a legtisztább alapja az 1848-iki törvényeknek, amelyek jogegyenlőséget, paritást és viszonosságot hoztak létre. En tehát egy kegyúri kérdésnél, a kegyúri jog gyakorlásánál nem fosztok meg senkit sem jogától, nem csorbítom senkinek a jogát, ha a kegyúri kérdés természete szerint ezeket a kérdéseket a katholikusokra bízom. Nem volna jogegyenlőség, nem felelne meg a mai alkotmányjogi állapotnak, ha mi azt hinnők, hogy akkor érünk el Magyarországon jogegyenlőséget, paritási viszonosságot, ha mindent eltörölünk a múltból, ha minden jogot szét akarunk egészen szedni darabokra, hogy mindenkinek jusson abból a katholikus jogból is. Ez nem az 1848-iki törvénynek szelleme vagy betűje. Nem csorbítok tehát semmiféle jogot, amikor a katholikus eredetű egyházi jogosítványt, a kegyúri jogot a katholiku soknak foglalom le, azoknak vindikálom s azt akarom, hogy azok gyakorolják. De, t. Ház, továbbmegyek. A nagy átalakulás után, 1848 után 1867-nél folytatódik a jogélet. Azt gondolom, hogy elég liberális, de nemes értelemben liberális ember volt Eötvös József, azt talán még azok is elismerik, akik azt mondják, hogy az, amit mondott, fából vaskarika. Ilyen ember volt Pauler Tivadar is. Mit csinált Eötvös József? Báró Eötvös József 1868-ban, amikor egy t város kegyúri jogának rendezéséről, gyakorlásáról volt szó, akkor ott egyházközséget létesített, ami akkor még egy novum volt. Mit rendelt el Eötvös József báró? Elrendelte, hogy az egyházközségnek azokon a gyűlésein, amelyek plébánost választanak, a tanács és a képviselőtestület katholikus tagjainak is jelen kell lenniök, hogy a plébános választás teljesen rendben legyen. Ügy fogta fel tehát a kérdést, hogy a katholikus városban, ahol a tanács vagy a képviselőtestület választ, megfosztaná a képviselőtestületnek, vagy a tanácsnak csak katholikus tagjait a plébánosválasztási jogtól, ha megengedné, hogy az egyházközségben esetleg egy olyan testület válasszon, amelyben nincsenek benne a tanácsnak vagy a képviselőtestületnek katholikus tagjai. Milyen tisztán benne van már ebben a felfogásban, hogy a tanács, vagy a képviselőtestület katholikus tagjai jogosítottak plébánosválasztásra. Pauler Tivadar pedig 1872-ben, midőn először esett meg, hogy zsidók a kegyuraság gyakorlását a vallásügyi minisztériumtól kérelmezték, a következő indokolással utasította el ezt a kérelmet: «Ámbár az 1867-ik XVII. te. az izraelitákat a keresztényekkel minden polgári és politikai jogok gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilvánította, mindazonáltal, minthogy a kegyuraság sem polgári, sem politikai» —- Pauler Tivadar, mint aktív miniszter mondja — «hanem egyházi jog, folyamodót, tekintettel az egyház szervezetére és szabályaira, a lelkészi kinevezéstől — választótól — el kellett utasítani.» így gondolkoznak a kiegyezés utáni időkben. (Dabasi Halász Móric: Éppen ennek az argumentumnak alapján nem tartozik laikus törvénybe!) Majd fátérek, tartozik-e, jöhet-e bele. En nem is mondom, hogy rátartozik, csak azt, hogy bejöhet ez a Corpus Jurisba. Én most ebből a Pauler-féle felfogásból mit