Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

% Az országgyűlés képviselőházának Napirendünk szerint következik a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 865, 880). Következik a 33. §. Szólásra következik Bródy Ernő képviselő úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. Bródy képviselő urat megilleti a szó. Bródy Ernő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A javaslatnak ez a szakasza ismét súlyos sérelmet foglal magában, mert megszünteti a szakbizottságoknál a nyilvánosságot, kizárja a sajtót, pedig szerintem a sajtó a közéleti tisztaságnak legnagyobb garanciája. Ahol a sajtó közreműködik, ahol a sajtónak alkalma van résztvenni, {Zaj a jobboldalon. — Háljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) ott a közéleti visszaélések számát mindenesetre kevesbíti. (Esztergályos János: TTgylátszik, ennél a szakasznál tetőfokára lépett a reakció dühöngése!) . Micsoda haj származott eddig abból, hogy Budapest székesfőváros bizottságai a sajtó nyilvánossága, a sajtó ellenőrzése mellett végezték a maguk munkáját? Ebből a világon semmi baj nem származott, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) de hozzátartozik ennek, a tör vény javaslatnaik sorvasztó tendenciájához, hogy mindenünnen kirekeszti a nyilvánosságot, azt akarja, hogy párnás ajtók mögött folyjanak le.a titkos üzletek. Ezt célozza ennek a szakasznak szövege. (Esztergályos János: Hallatlan ez az elbizakodottsága a reakciónak!) En a titkosságot szeretem a szavazásnál. (Rothenstein Mór: Azt már nem adják meg!) Az üzleteknél óhajtom a nyilvánosságot. (Esztergályos János: Például a gummiesizmák szállításánál a titkosságot használják! — Zaj. — Buday Dezső: Leplezze le, ha tud valamit!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Esztergályos János: 2000 pár gummicsizma! — Buday Dezső közbeszól. — Esztergályos János: Bízza csak ránk a képviselő úr! Ugylátszik, a képviselő úr tud róla! — Buday Dezső: Nem tudok semmit, de 'kíváncsi vagyok! — Esztergályos János: Ugylátszik, hogy tud, mert nagyon élénken reagál a képviselő úr! — Buday Dezső: Kíváncsi vagyok! — Esztergályos János: Nagyon élénken reagál a képviselő úr! Gyanús!) Kérem Esztergályos képviselő urat, tessék csendben maradni! (Esztergályos János: Enyhén szólva, gyanús! — Buday Dezső: Nevetséges ember!) A képviselő urak ne vegyék át a szónoktól a szót! (Esztergályos János: Nagyon reagál a képviselő úr a gúmmicsizmákra!) A képviselő urnák semmi joga sincs szólni! Tessék csendben maradni. (Rothenstein Mór: Mi van azokkal a gummlesizmákkal? — Strausz István: Micsoda gummicsizmákkal? — Esztergályos János: Majd megtudjuk!•— Strausz István: Városi dolog az?) Bródy Ernő: T. Képviselőház! A sajtónak a-^-mai közviszonyok mellett fokozottabb jelentősége van, mert láthatjuk, hogy semmiféle orgánum, a közélet semmiféle megnyilvánulása nem olyan fontos, mint a sajtó. A sajtó a megölője a panamaíbacillusoknak, nekünik tehát nem arra kellene törekednünk, hogy elzárjuk a sajtót, hanem ellenkezőleg arra, hogy minden ajtót kinyissunk a sajtó előtt. Aki a közéleti tisztaságot komolyan óhajtja, aki azt akarja, hogy a közéleti tisztaság utolsó menedékhelye, a magyar sajtó, a maga teljes épségében teljesíthesse a inaga hivatását, az nem zárhatja be a sajtó előtt a maga kapuit. Itt pedig az történik. (Strausz István: Gyanússá válik!) Gyanússá válik. Nincs 70. ülése 1930 március 19-én, szerdán. semiféle értelme, nincs semmiféle magyarázata és semmiféle mentsége annak az^ eljárásnak, mert a sajtóban semmiféle visszaélés nem történt a szakbizottságok munkája és működése révén. T. Képviselőház! Mi baj van abból, ha a szakbizottságokban a szakemberek elmondják a maguk véleményét, leleplezik az t üzleteket, megakadályozzák a titkosan előkészített panamákat és átadják azokat a nyilvánosságnak? Ellenkezőleg, nekünk követelnünk kell ; azt, hogy a sajtó minden téren ott legyen és az 1848-ban nyert sajtószabadság a legnagyobb mértékben kiépíttessék. (Ügy van a szélsőbaloldalon.) E helyett pedig jön ez a fővárosi törvényjavaslat és ismét elvonja a sajtó működési területének egy részét. Ebbe én a magam részéről nem egyezhetem bele és tiltakozom ez elllen a tendencia ellen. Ez ismét hozzátartozik ehhez a kormányzati rendszerhez, amely minden intézményt el akar sorvasztani, amely állami és hatósági konkurrenciát csinál a kereskedelemnek és az iparosoknak. Hiszen megdöbbenéssel olvastam a tegnapi napról báró Madarassy-Beck Gyula előadását, amelyből kitűnik, hogy az állam micsoda konkurrenciát csinál itt a kereskedelemnek és az iparosoknak: Mezőhegyesen kocsigyárat csinálnak, az Ibusz. különböző gyümölcsöket és cukorkákat árusít, az állami gépgyár kályha-, csavar- és szerszámgyártásra rendezkedett be, a dohányjövedék dobozgyárát csinál, a földmívelésügyi miniszter pedig seprőgyárat. Folyik itt a teljes állami és hatósági konkurrencia a kereskedelemmel és az iparral szemben. Számikor ezt leleplezik a sajtóban, akkor jön a fővárosi törvényjavaslat és a szakbizottságok üléseit elzárja a sajtó elől. Nem tudom, mit akarnak itt, igen t. Képviselőház! Nem ismerik el még a sajtó jelentőségét? A sajtót banketteken mindig ünneplik, akkor mindig van egy szónoklat a sajtóról, de amikor a sajtó működési területéről van szó, amikor azt ki kellene szélesíteni, akkor sohasem azt találjuk, hogy kiszélesítenék, hanem ellenkezőleg megszükítik a sajtó működésének, területét, kizárják a szakbizottságokból a sajtót és megint leépítik a közélet egyik garanciáját. Más leépítést

1 méltóztassanak csinálni! A I sajtót nem kell sehonnan sem leépíteni, a sajtót mindenüvé be kell engedni. Aki a nyilvánosság barátja, aki a tisztaság barátja, aki a közéletet meg akarja őrizni a maga teljességében és tisztaságában, az nem rekeszti ki a sajtót sehonnan, hanem ellenkezőleg, minél nagyobb területet követel a sajtó számára. (Strausz István: À társadalmi ellenőrzésnek a szerve!) Ismétlem, amit már az előbb kifejtettem, hogy a mai viszonyok között a sajtónak fokozottan nagyobb jelentősége és hivatása van, mert ma nem tud a polgárság a maga panaszaival máshova menekülni, mint a sajtóhoz, amely polgárság panaszainak mindig a legméltóbb szószólója. A fővárosi törvényjavaslat tehát nem arra való volna, hogy ismét üssenek egyet vele a sajtón, ismét megbénítsák vele a sajtó szabadságát és ismét szűkítsék vele a nyilvánosság területét. Nem helyes ez a rend: szer, ez a mindent elsorvasztó rendszer, amely ; rendszerben megfojtják a nyilvánosságot, amely rendszernek következménye az, hogy a ; panamák ismét újból kivirulnak, hogy tápot : adnak a tapétás^ ajtók mögött a titkos ügyle: tek lebonyolítására. Ez nagyon helytelen tendencia! (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalolda-