Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-369

Az országgyűlés képviselőházának 36 í aki ezt az előadói szerepet vállalta volna. Erre nem tudok válaszolni, mert nem voltam tagja a régi képviselőháznak, nem is lehettem a koromnál fogva sem tagja annak. Azf láttam azonban, hogy törvényjavaslatokat képviseltek annakidején is és nem tudok olyan törvényjavaslatot, amelynek előadója ne lett volna. Azt méltóztatott mondani, hogy én lelkesülten vállaltam ennek a törvényjavaslatnak előadói tisztjét. Nem akarok ezzel különösebben foglalkozni, egyet azonban kijelentek a képviselő úrnak: ha nem is lelkesülten vállaltam, de meggyőződésből vállaltam ezt a javaslatot, (Helyeslés jobbfelől.) mert az a legjobb hitem és meggyőződésem, hogy ha ez a javaslat törvényerőre fog emelkedni, ez a főváros boldogulását fogja szolgálni és a fővárost egy nagyobb lépéssel fogja előbbrevinni a fővárosok társaságában. (Élénk ellentmondások a bal és a szélsőbáloldalon. — Strausz István : Elfogult !) Én tehát, mélyen t. képviselő úr, nem lelkesülten vállaltam, csak kötelességből és meggyőződésből, s azt hiszem, ez a törvényjavaslat fog annyi szolgálatot tenni ennek a nemzetnek, mint amennyit a képviselő úr nyilt és titkos tanácsai alapján tett volna akármilyen törvényjavaslata vagy törvénye ennek a fővárosnak. Azt hiszem, hogy nyugodt és felemelt fővel fogok majd odaállani választóközönségem, elé, annak ellenére, hogy ön azt mondotta, hogy majd életrajzi adataimba is beleveszik. (Derültség.) Büszkén fogom vállalni még életrajzi adataimban is ennek a javaslatnak előadói szerepét. Ezt voltam bátor tisztelettel előadni. Most befejezésül azt jelentem ki, hogy nem fogok törődni azokkal a támadásokkal, amelyebet Szilágyi képviselő úr felém fog irányozni, mert az objektivitás legkisebb molekuláját is nélkülözi s nekem nincs időm s kedvem ilyen dolgokkal foglalkozni. (Szilágyi Lajos szólásra jelentkezik.) Elnök : A képviselő úr milyen címen kér szót ? Szilágyi Lajos : Félreértett szavaim valódi értelmének helyreigazítása címén. Elnök : A képviselő úrnak a szót megadom. Szilágyi Lajos : T. Képviselőház ! Azt hiszem, felszólalásaimnál a parlament minden egyes tagja láthatja, hogy elkészülök felszólalásaimra és soha olyat nem állítok, amit nyomban bizonyítani nem tudok. Amikor én a képviselő urat ilyen erősen aposztrofáltam és megtámadtam, akkor azt annak tudatában tettem, amit a Keresztény Községi Párt vezető tagjaitól hallottam. Én nem hirtelenében és nem meggondolatlanul vádoltam meg a képviselő urat azzal, hogy becsületszavát adta a Keresztény Községi Pártnak, hogy nem hagyja el s később mégis elhagyta, hanem tudatosan tettem ezt az állítást, annyira tudatosan, hogy ugyanez a megállapításom szerepel abban az előterjesztésben is, amelyet a kormánynak a székesfővárosi politikai helyzetről tettem. Ott írásban hívtam fel a hormány figyelmét arra, hogy a Községi Polgári Párt olyan erőgyarapodással is rendelkezett, amely erőgyarapodás csak papíron erőgyarapodás, voltakép azonban nem az, és hivatkoztam arra, hogy vannak olyanok, akik a Keresztény Községi Pártnak becsületszavukat adták, hogy nem hagyják el s mégis elhagyták s átmentek a Községi Polgári Pártba. Annyira nem meggondolatlanul támadtam tehát a képviselő urat, hogy ez — természetesen nevek említése nélkül — írásbafoglalva szerepel a kormány előtt fekvő memorandumomban is. Most, hogy a képviselő úr kijelentette, hogy ilyen kötelezettséget sohasem vállalt és ilyen reverzális nincs, mihelyt tehát egy képviselőtársam tagadja, hogy ilyen létezik, nekem erkölcsi kötelességem, arra KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVI. ülése 1930 március 18-án

y kedden. 85 az álláspontra helyezkedni, hogy engem félrevezettek. Állítom azonban, hogy a Keresztény Községi Pártnak nem egy tagjától hallottam ezt, hanem legalább tizenketten vagy tizennégyen olvasták el memorandumomat és egyetlen egy tasrjától sem nyertem ellenkező információt, mint amit itt a Ház elé hoztam. Tömegesen vezettek volna tehát engem félre képviselőtársaim és én egy sajnálatos félrevezetésnek volnék áldozata s más utam és más módom nem volna, mint hogy a képviselő úrtól itt a Ház nyílt színe elő$t bocsánatot kérjek. Most csak arról lehet még szó, hogy a képviselő urat emlékezőtehetsége cserben hagyta, vagy pedig a többi képviselőtársaimat hagyta cserben az emlékezőtehetségük. Nekem most kötelességem megállapítani, hogy ebben a tekintetben inkább hiszem azt, kogy a képviselő urat hagyta cserbe emlékezőtehetsége, mégpedig mai felszólalásából kifolyólag, mert mégis egy nyilvános népgyűlésen szerepelni és felszólalni egy dobogón a képviselő úrral ismételten és arra két év múlva már nem emlékezni : ez annyit jelent, hogy nem funkcionál mindig a képviselő úr emlékező tehetsége. A székesfőváros lakosságának százai és ezrei bizonyíthatják, hogy egyrészt a Homeros mozgóban egy népgyűlésen szerepeltünk együtt és felhívtam a lakogságot, hogy szavazzanak, illetve arra a listára, amelyen a képviselő úr szerepel, másrészt pedig a kőbányai Polgári Kaszinóban szerepeltünk egy emelvényen és ott is felhívtam a kőbányai polgárságot arra, hogy szavazzon a képviselő úrra. Mind a két esetben a képviselő úr közvetlenül előttem beszélt, beszédemet a képviselő úr mon dókáiba fűztem bele. Én ott nem voltam jelölve, engem meghívtak éppen a jelölt urak arra, hogy jöjjek őket támogatni mégpedig kifejezetten hangsúlyozták, hogy főleg azokra a tömegekre appelláljak, akik az én parlamenti szereplésem folytán rám hallgatni látszanak, tehát példának okáért a hadikölcsonkárosultakra, a nyugdíjasokra, a közalkalmazottakra, stb. Én ezt szivesen meg is tettem. Nem mondom, hogy megbántam. Akkor, abban a szituációban az volt a helyes, hogy én a képviselő úr jelöltségét támogassam. Tehát igenis nyilvános agitációban is részt vettem mellette. Pillanatnyilag csak két helyet tudtam említeni, de ezt határozottan állítom és említem, hogy agitáltam a képviselő úr mellett. , Most a képviselő úr azon felül azt mondta hogy a képviselő úr jelölésére nekem semmi néven nevezendő befolyásom nem volt. Véletlenül itt van éppen egy képviselő úr, Dési Géza, aki szem- és fültanuja volt annak, hogy Budapest székesfővárosi jelöléseket egy olyan bizottság eszközölte, amelynek elnöke Kállay Tibor t. képviselőtársam volt s amelynek egyik tagja én voltam, tagja volt továbbá még a jelölő bizottságnak Kozma Jenő képviselő úr, (Fábián Béla : Lupus in fabula !) Ripka Ferenc főpolgármester úr és Ugrón Gábor képviselőtársaim. Ez a bizottság a jelölés munkáját elkezdte este 9 órakor és reggel bárom óráig együtt voltunk. Közben egy vitás esetből kifolyólag a bizottság néhány tagja felment a miniszterelnökségre is és ezalatt az idő alatt szünetet tartottunk. A képviselő úr jelölésében ebből kifolyólag igenis részt vettem, ehhez hozzájárultam, és ott minden egyes jelölésre szavaztam. Tehát nagyon sajnálom, de két konkrét esetet az agitáció esetét és a jelölés esetét rögtön fel kell hoznom mint olyan dolgokat, amelyekre a képviselő úr nem tud visszaemlékezni. Innen ered az, hogy ma még nem vagyok abban a helyzetben, hogy a képviselő úrnak az elégtételt megadjam, ma még nem vagyok abban a helyzetben, hogy a képviselő úrnak azon egy12