Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-367

Az országgyűlés képviselőházának 367. ülése 1930 március 13-án

f csütörtökön. mely szakkérdésiről van szó, vagy más olyan kérdésről, amely a főváros közönségét érdekli, hogy egyrészt rendelkezésire áltjianak, felvilágosítást adjanak, másrészt, hogy ezek a férfiak megismerjék a fővárosiban fennálló mindenkoird tölbibi&ég intencióit és így megismerkedve' ezekkel az intencióikkal, hivataluMwan is eszerint működhessenek. De nemcsak a mindenkori többség intencióit kell, hogy megismerjék, hanem fontos, az is, hogy alkalmait kapjanak arra, hölgy megismerjiék az ellenzék elgondolását is és így az egész főváros köizömiségének elgondolását ismerve, hivatalukban úgy tevékenykedtiehek, ahogy azt a köz érdeke megkívánja. Éppen ezért nagyon helyeslem, hogy fel vannak sorolva azok az egyének, akik hivatalból r vagy szakszerűségeüiknél fogva a tanácskozásokén részitvehetnek. Mi csak azt kifogásoljuk, hogy szavazati joggal is fel vannak^ ruházva, ment kitétel, hogy a törvényhatósági bizottságnak ezek a hivatalból való tagjai szavazattal is rendelkeznek, megint csak egy ú. n. korrektívum, a/mely hivatva vian ellensúílyosni azt a kellemetlenséget, hogy esetleg olyan többség létesül á főváros törvényhatósági bizottságában, amely á kormányzatnak nem volna kellemes. Ennek ellenisúlyozására, uigy, mini az előző szakasizoikban az ösrökö», ja kinevezett és az érdekképviseleti tagokról volt szó, itt felveszik a hivatalból váló tagokat. Nem elég az igen t. kormány ziatnak az, hogy ezeken a címeken hiztosífea- magának a közgyűlés töhibségét, hanem hivatali címen is feruház szavazati joggal egyes-tagokat. •'• ' Ha valamely testületnek hivatalból való tagjai csak tanácskozási joggal bírnak, akkor e férfiak részéről az ob jetivitás minden tekintetben biztosítva van, mert akkor ezek a férfiak a közgyűlésen, vagy valamely bizottságban, olyan álláspontot foglalnak el, amely felfogásuknak megfelel, de az a bizottsági tag, az á hivatalból résztvevő egyén, aki szavazattal rendelkezik, aki állását úgyszólván a kormányhaiŐságnak köszönheti, csak természetes, hogy szavazatával néni fog bármely kérdésben is tszembeszállani ugyanazzal a kormányhatósággal, amelytel az állása függ. Ha már megszavaztak a többségi pártok olyan sok korrektívumot tartalmazó szakaszt, amelyek arra irányulnak, hogy a mindenkori többség a kormányzat számára biztosítva legyen, miért van szükség még arra is, hogy azokat az egyéneket, akik kötelesek ennek a testületnek hivatalból tagjai lenni, azáltal, hogy nekik szavazati jogot adlnak, függő viszonyba hozzák a mindenkori kormányzattal? Az csak természetes, hogy ezeknek az egyéneknek tanácsaira — 'mi is azt mondjuk — sok esetben szükség van és lehet, már az informativ jelleg is amellett szól, hogy ezek az egyének,- akik itt fel vannak sorolva, ebben a testületben közreműködjenek tudásukkal, szakszerűségükkel, de csak abban a formában, hogy tanácskozási joggal bírjanak ebben a testületben. Amilyen üdvös volna ez, annyira megnyomorítja ezt a jogot a törvényjavaslat azáltal, hogy - ilyenformán kívánja ezeket a férfiakat függő viszonyba hozni a mindenkori kormányzattal. Mindezeknél fogva úgy vélem, hogy ha már Farkas István és társainak indítványát, amely arra vonatkozik, hogy ezt a 24. §-t teljesen töröljék, nem fogadják el, akkor legalább volnának szívesek mind a többségi pártok, mind az igen t. belügyminiszter úr meggondolni, hogy nem volna-e sókkal helyesebb, ha Farkas István és társainak azzal a módosításával fogadnák el ezt a szakaszt, hogy ezek az egyének csak tanácskozási joggal birjanalk és ezáltal legalább olyanná tennék a szakaszt, amely az ügy érdekében való volna. Ha azonban az igen t. nelügy miniszter úr erre nem volna hajlandó, a magam részéről és pártom nevében ezt a paragrafust ebiben a formában nem tudnám elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Képviselőház! Ez a szakasz ismét jellemzi — és pedig igen markáns módon — az egész tendenciát, amely a javaslaton végigvonul. Ez a mikrokozmosz, amelyben benne tükröződik az egész univerzum. A t. kormánynak az a tendenciája és az a törekvése, hogy az új fővárosi törvény révén az Ő akarata támogató pártjaival kapcsolatban 100%-ban érvényesüljön a törvényhatóságban. Az a. rendelkezés tehát, amely a szakasz egyes bekezdéseiben foglaltatik, hogy t. i. hivatali állásuknál fogva és szakszerűség címén ott egyes funkcionáriusok és. városi főtisztviselők helyet foglaljanak, csak azt célozza, hogy ezek a t. urak, akik egyébként a közéletnek igen érdemes dignitáriusai, a kormány akarata szerint igazodva mindig, befolyásolják az ott kialakuló számszerűséget, amely az egyes szavazatoknál érvényesül. Mi, akik a főváros törvényhatósági életében benne vagyunk, akik igen keserves és kemény küzdelmet folytatunk ott a főváros javainak védelmében és akik igazán szerénytelenség nélkül szólva példát adhatunk az önzetlen tevékenységre — és itt minden pártot belefoglalok eh be, tehát engem igazán semmiféle politikai elfogultság nem vezet, mert meg kell állapítanom, hogy minden párt a maga tudásának, a maga agilitásának mértéke szerint igyekszik a főváros javát szolgálni — szomorúan tapasztaltuk, hogy azok a hivatali állásuknál fogva, főként szakszerűség címén ott helyet foglaló igen t. bizottsági tagtársak sohasem vettek részt abban a komoly munkában, amelyet a főváros választott bizottsági tagjai folytattak. Nem volt reá eset, hogy ha egy egészen szakszerű és komoly kérdés vita tárgyává tétetett, amely szakszerű kérdés képviselője bent ült a törvényhatóságban, hogy egyszer is felszólalt volna a szakszerűség képviselete és tisztázta volna a kérdés lényegét. Sem adóügyekben, sem közrendészeti ügyekben, sem közegészségügyekben, sem másfajta címeken bentülő bizottsági tag, aki abban a bizonyos szakszerű keretben kint nagy közjogi méltóságot foglalt el, nem tartotta szükségesnek, hogy a maga komoly érveivel tájékoztassa a törvényhatóságot és a vitát az ő komoly, szakszerű felszólalásával valamely irányban befolyásolja. (Strausz István: Szomorú megállapítás!) Én ebben a pillanatban arra az álláspontra is helyezkedném, ha emlékeimben és tapasztalataimban felmerült volna az az eset, hogy ezek a szakszerűség címén bent levő bizottsági tagok felszólaltak volna és konzultatív szerepet vittek volna a tanácskozásokan, hogy adjuk meg- akkor nekik a szavazati jogot is. De amikor azt tapasztaltam, hogy ők még ezt a konzultatív szerepet sem vállalták, a tanács adásnak, a vitában való részvételnek szerepét sem vállalták (Strausz István: Letiltotta a hatalom!), akkor egészen logikátlan dolog, hogy még szavazati jogot is adjak nekik. Ha bebizonyították volna a törvényhatóság eddigi életében, hogy igenis érzik azt a külön, nagy és fontos szerepet, amely reájuk hárul, hogy az ő