Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-369

72 Az országgyűlés képviselőházának i elérhetjük azt, hogy megfelelő tárházi hálózat létesítésével a kényszereladásoktól megmentsük gazdaközönségünket (Helyeslés a jobboldalon.) és hogy időbelileg a legjobb áralakulás kihasználását tegyük lehetővé. Elérhetjük azt, hogy éppen a tárházak révén, de esetleg a magántulajdonban levő búzának az^ ő magtárát tárházzá nyilvánító meghitelezésével a kényszereladásoktól megkíméljük. (Helyeslés a jobboldalon. — Baracs Marcell: Eddig mi történt ebben az irányban? — Zaj.) Mindezt meg kell csinálni, meg is csináljuk, (Fábián Béla: Eddig miért nem csinálták?) folyamatban van, csodát azonban nem tudunk művelni, s én óva intem a t. képviselő urakat, hogy olyanokban, akik ennek a kérdésnek közgazdasági és nemzetközi lehetőségeit nem tudják mérlegelni, könnyelmű biztatásokkal hiú reményeket keltsenek. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Azt mondhatná valaki: tehát vigasztalan itt a helyzet? Nem, t. Ház, nem vigasztalan, mert vannak más eszközök is a segítségre. Méltóztassanak megengedni, hogy ezekről az eszköziökről — hangsúlyozom : a f öldmívelésügyi miniszter úrral folytatott sok tanácskozás után •- itt elmondjam nézetünket. (Halljuk! Halljuk!) A búzatermelést csökkenteni a mi klimatikus viszonyaink között lényegesen nem lehet (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Erre a búzatermelésre a mi klímánk alatt mindenképpen szükség van, de szükség van azért is, mert intenzív gazdálkodást búza vagy gabonaneműek termelése nélkül csinálni nem lehet, különben nincs megfelelő szalma s akkor nincs megfelelő trágya és nincs megfelelő termő erő. (Friedrieh István: Akkor üres szalmacséplés sem volna! — Zaj. — Elnök csenget.) Van azonban egy teória; egy mérnöktársa, t. képviselő úr, küldött nekem egy memorandumot, amely ajánlotta, hogy szalmacséplést csináljunk és elég jó jövedelmezőséget mutatott ki, mert azt mondta, hogy a mi cséplőgépeink annyit hagynak ben^ hogyha jobban karban tartott cséplőgépekkel jobban vernők ki a termést, akkor lényegesen emelnők a termelésünket. (Derültség és zaj. — Friedrich István: Akkor ez nem üres szalmacséplés!) Ha tehát a szalmacséplést ilyen értelemben értette, akkor egyetértek a t. képviselő úrral. (Derültség és zaj.) Méltóztassanak megengedni, hogy folytassam, ahol elhagytam. A búzatermelést nem lehet redukálni csak bizonyos mértékig, de bizonyos mértékig mégis lehet; lehet ipari nyersanyagok termelésével, lehet takarmányneműek termesztésével, lehet vetőmagvak, kerti megvak termesztésének fokozásával, lehet az állattenyésztésnek az egész vonalon való kvalitatív és kvantitatív fejlesztésével. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A válság ugyanis nem minden gazdasági cikknél áll fenn, hanem különösen a kenyérmagváknál, a józanság tehát azt parancsolja, hogy amennyire lehet, térjünk át egyéb cikkek termelésére, nem a búza kiszorításával, hanem azzal párhuzamosan, hogy a föld jövedelmezőségét ezzel emeljük. T. képviselő urak, szomorúan látom, hogy a több termelést mint egy odadobott lejárt ideát tárgyalják s azt mondják: minek többet termelni, amikor a meglevőt sem tudjuk eladni? Nem így van ez, t. Képviselőház. A több termelés nia is legfőbb orvosszere a mi mezőgazdasági helyzetünknek, de nem az a több termelés, 9. ülése 1980 március 18-án, kedden. amelynél a többlet többe kerül, mint amennyiért értékesíteni tudom, vagyis ahol a termelési költségek felemésztik azt, amit én megkaphatok a többletárt, hanem az a többtermelés, amely a jobb gazdálkodással, a jobb szántással, a több szántással, a jobb kapálással, a jobb gazírtással, a terményeknek jobb, gondosabb kezelésével tud többet termelni, többet tud termelni, úgyhogy megfelelő állattartással, trágyával, amely ott jóformán ingyen áll rendelkezésre, javítja annak a földnek termőerejét, s így termel többet Mert ha a mi átlagunkat, amely messze hátramarad más kedvezőtlen viszonyok között termelő államok termelési átlaga mögött, csak egy métermázsával tudjuk "emelni, ez azt jelenti, hogy búzára visszaszámítva, mintha három pengővel emeltük búzánknak az árát. Kerülnünk kell a többtermelésnek azokat a módjait, amelyek nagy, problematikus eredményeket mutató beruházásokat igényelnek. (Helyeslés jobb felől.) A mezőgazdaságnak ezeken a kipróbált és járt útjain azonban nyugodtan haladhatunk tovább és arra kellene fordítania minden intelligens embernek és gazdának egész erejét, hogy ezeket a gazdálkodási elveket ma fokozottabb mértékben vigyük be a legkisebb gazdaságba is. Nem nagy tudományra van itt szükség a mezőgazdaság terén, hanem a helyes és intenzív gazdálkodásnak^ ezeket az ismert eszközeit kell szorgalommal és kitartással alkalmazni. Ha most itt a lehetőségeket nézem, akkor azt látom, hogy a növénytermelés nem választható el az állattenyésztéstől, nemcsak azért, mert hiszen a föld terményeinek tekintélyes részét csak az állatok révén hasznosíthatjuk, hanem azért sem, mert az okszerű gazdálkodás éppen azt kívánja, hogy minél több olyan anyagot termeljünk, amelyet áll átallom anyunkkal elfogyaszthatunk. A józanság éppen azt követeli, hogy a mezőgazdasági cikkeket olyan cikkekké dolgozzuk fel, amely cikkek egyrészt nem romlandók és így nincsenek szükségképpen kényszerértékesítéshez kötve, másrészt nagyobb értéküknél fogva messzebb való szállítást is elbírnak (Elénk helyeslés.) és ennek folytán nagyobb a rádiusa annak a területnek, ahol mezőgazdasági cikkeink elhelyezhetők; a józanság azt követeli, hogy fokozottan térjünk át olyan cikkek produkálására, amelyek a kivitelt könnyebben bírják el, amelyeknél a kivitel könnyebben szervezhető meg, aminek révén a helyzeten könnyebben segíthetünk. Talán legyen szabad jobban megvilágítanom ezt a gondolatot. Arra gondolok, hogyha nekünk nehézségeink vannak bizonyos mezőgazdasági termények eladásával, akkor ha ezeket a terményeket arra használjuk, hogy állatot tartunk és mint tejet, vajat, húst, zsírt, konzervet értékesítjük, ha baromfit tartunk és mint hizlalt, baromfit vagy mint tojást értékesítjük, akkor jobban értékesítettük a mi cikkeinket. Ezen a koncentrált módon még jobban is irányítható, jobban is vezethető megfelelő megszervezéssel az értékesítés. Ezzel adva van a nii teendőnk: kvalitatív és kvantitatív fejlesztése az állattenyésztésnek az egész vonalon, úgy a szarvasmarba-, mint a ló-, elsősorban a sertésés a baromfitenyésztés terén. A sertéstenyésztés terén különösen a nyugati államokigényeihez kell alkalmazkodnunk úgy, hogy bármilyen jó legyen is a mi mangalicánk, a hússertéstenyésztésre kell áttérnünk. Ne tessék lekicsinyelni a földmívelésügyi miniszter úrnak a nyáron készített azt a programúi ját, hogy tíz új nagy tejértékesítő központot állít fel, hogy jobban gondoskodhasson a tejnek megfelelő ér-