Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-380
Az'országgyűlés képviselőházának 380. ülése 1930 április 10-én, csütörtökön. 503 T. Ház! Minthogy a t. képviselőtársaim reklamálták a miniszter úrtól, hogy mit jövedelmez ez az Ibusz. és minthogy nem kaptak feleletet, kezemben van az összeállítás... (Bud János kereskedelemügyi miniszter: En is megmondom!) Átadom a miniszter úrnak. Azt hiszem, nincs eltérés, mert én a kereskedelmi kompaszból írtam ki. A legjellemzőbb a következő két adat. 1927-ben a tiszti fizetés volt 1,305.302 pengő. (Nagy zaj. — Berki Gyula: Több, mint az összkormánynak együttvéve! Gyalázat! El kell küldeni ezeket az urakat!) Idegenforgalmi propagandám nulla. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Berki Gyula: Gyalázat!) Rassay Károly : Rövid összehasonlítást teszek. (Berki Gyula: Az embert felizgatják ezek a számok! — Friedrich István: Most jön "egy nemzeti tétel! — Zaj.) Legyen szabad mégegyszer felolvasnom a tételeket. 1927-ben üzleti költség — ez nem tiszti fizetés, ez majd azután jön — 1,019.201 pengő, tiszti fizetés 1,305.302 pengő, idegenforgalmi propagandára még nulla, nyereség 165.918 pengő, amelyből — meg vagyok győződve róla — a misztikus kisebbség előbb természetesen levette a megfelelő osztalékot. 19284)an üzleti költség 915.702 pengő, a tiszti fizetés emelkedett, 1,507.500 pengő, idegenforgalmi propagandára itt már volt 137.104 pengő, nyereség 102.749 pengő (Hegymegi Kiss Pál: Szegény magyar vasutasoki) őszintén megvallom, látom a miniszter úr jóakaratát, de ne haragudjék, megmondom: látom a. miniszter úrnak a multak bűnei alatt vergődő tehetetlen helyzetét. (Igaz! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Nem kívánhatja a miniszter úr, hogy tudomásulvegyem ezt a választ; és nagyon kérem a miniszter unat... (Zaj jobbfelöl. — Berki Gyula közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Berki képviselő úr! (Berki Gyula: Nagyon nehéz!) Rassay Károly: . . . méltóztassék válaszát ideiglenesnek nyilvánítani és azokra a dolgokra is, amelyeket én felhoztam, s amelyek bűnös botrányok, mint pl. a tarifakedvezmény, amelyet itt ismertettem, ezekre kitérjedőleg is méltóztassék a miniszter úrnak rövid időn belül a végleges választ megadni. (Helyeslés balfelől.) Elnök: A miniszter úr kíván szólani! Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Rassay Károly igen t. képviselőtársam másodszori felszólalására a következőket jegyzem meg: Végeredményben azt látom, hogy lényegében valami nagy különbség köztem és az egész Ház között nincs, sem az ellenzéken, sem a kormánypárton. (Jánossy Gábor: Elítéljük mindnyájan!) Azt is látom, hogy a cél tekintetében teljesen egyek vagyunk s még a megoldás módjait illetőleg is. Igen t. képviselőtársam felemlíti a titkos kisebbséget. Kijelentem, hogy őszintén megvallva, elég későn tudtam meg, hogy kisebbség is van. Rájöttem arra, hogy ez a kisebbség jog alapján született meg, (Rassay Károly: Szerződés alapján! Mondjuk ki magyarul!) tehát ennek alapján ia kisebbségnek megvan a lehetősége, hogy támadást intézhet a többség ellen. Én semmiféle titkolnivalót nem láttam, nem is akarok semmit eltitkolni s kijelentem, hogy ebben az ügyben soha semmit sem fogok titkolni. (Rassay Károly: Kérje meg az ügyész urat, hogy érdeklődjék!) Ez az első része a kérdésnek. Másrészt nem erőltettek rá senkit, sem az egyiket, sem a másikat, hogy megvásárolja azt a 20%-ot, iamely magánkézben van. Ha a Mitropa -vásárolja meg, amely roppant előkelő vállalat, azt mindnyájan csak örömmel üdvözölhetjük. (Rassay Károly Csak azután Mitropa-privilégium ne legyen belőle!) Hozzáteszem, hogy privilégiumot nem ismerek. Másrészt válaszolok a tisztviselőkkél, vagy nem tudom kikkel szemben való felelősség kérdésére. Engedelmetkérek, itt köttetett egy jó vagy rossz szerződés. Köttetett egy szerződés a részvénytársaságon belül, mint ahogy mindenütt, más részvénytársaságban is köttetnek. (Rassay Károly: A részvénytársaság megvételénél kötött szerződésről is van szó!) "" .•••--••• " A részvénytársaság megvételekor kötött szerződés tekintetében nem tudom feltételezni, hogy itt valaki nem helyesen járt volna el. (Hegymegi Kiss Pál: Ki kötötte a szerződést?) Nem tudom hirtelenében megmondani, de — gondolom — a megalakult társaság kötötte a másik társasággal. Tudjuk, hogy hogyan szoktak történni az ilyen dolgok. Nem tudok e tekintetben tájékoztatást adni, de nincs semmi okom feltételezni, hogy nem a legnagyobb lelkiismeretességgel és körültekintéssel járt volna el a Máv., mert végeredményben kell, hogy a Máv.-ot megvédjem ebben a kérdésben. A Máv. Magyarországnak olyan előkelő és hosszú évtizedes munkásságra visszatekintő intézménye, hogy nem engedhetem meg még a gyanúját sem senki részéről annak, hogy a Máv. kifogásolható megállapodásokat létesítene. (Rassay Károly: Egy kis esztétikai hiba volt, amikor az elnökök átmentek az új intézethez, mint ennek elnökei. Azt hiszem, sok tekintetben egyezik felfogásunk. — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a miniszter urat meghallgatni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: Azt mondotta a képviselő úr, hogy nem tájékoztatom az alkalmazottak jövedelméről. Dehogy nem, csak legfeljebb a számokban lesz egy kis eltérés. (Friedrich István: De hogy az elnökök oda átmentek elnököknek, erről van szó! Beteg dolog.) Megengedem, hogy a t. képviselőtársamnak igaza van, de miért akar most ezért engem felelőssé tenni? (Friedrich István: A miniszter urat nem bántottam!) Lehetséges, hogy felfogásunk nagyon találkozik egymással (Rassay Károly: En a megtorlás útján vagyok, nem tudom, hogy találkozom-e a miniszter úrral?) Tényleg, ezek a jövedelmek túlfokozott, lehetetlen jövedelmek. Nem csinálok titkot belőle, mert közismert, hogy az alelnök 99.000 pengő, az igazgatók 110.—-134.000 pengő összjavadalmazást élveznek a vállalattól. Ez az, amit én nagyon diffikultálok és lehetetlennek tartok. Ez abból fejlődött ki, hogy a jutalékrendszer állíttatott be, de talán hozzájárult ehhez az is, hogy nem is sejtették, hogy ide fog ez kialakulni, mert meg vagyok róla győződve, hogyha tudták yolna, talán nem kívánták volna ezeket a magas fizetéseket megállapítani. (Friedrich István: Megtorlást miniszter úr! így nem maradhat!) Itt nem megtorlásról, itt a szerződések megváltoztatásáról lehet szó. (Friedrich István: Nemcsak szerződés volt!) Es még egyet leszögezek. En kijelentettem ma is, és azt hiszem, képviselőtársamat ezzel meg is nyugtattam, hogy feltétlenül azt akarom, hogy nekünk is legyen saját nemzeti utazási irodánk. Az Ibusz., még jól csinálja, csinálja, de nekem kötelességem, ha kell, nélküle megcsinálni. Nekem ugyanis az a fontos, hogy jó irodánk legyen, mely a célt tényleg szolgálja ós én erre törekszem. (Helyeslés.)
