Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-368

44 Az országgyűlés képviselőházának $6S. ülése 1930 március lJp-én, pénteken. ilyenét, amelyre a kormánynak óriási befolyása van és amelyben előreláthatóan többsége van, ugyanabban a tárgyban ne lehessen rendkívüli közgyűlésre összehívni? Miért ez az akadály? Annyira félnek a néptől? Beszélnek a 48-as hagyományokról, a 48-as eszmék ről, beszélnek itt önkormányzatról, alkotmányosságról és minden területen, ahol mód és alkalom kínálkozik rá, amint hozzányúlnak valamely kérdéshez, megszükítik _ az önkormányzatok befolyását, megcsonkítják az önkormányzatokat, először a választásoknál megkorrigálják különböző rendszerekkel és módszerekkel, azután ezt az önkormányzatot teljesen guzsbakötik és lehetetlenné teszik, hogy ez az önkormányzat autonómikusan a maga módja szerint élhesse életét. T. Ház! Ugyanezt a szempontot látjuk itt a nyári szünetnél. A miniszter úr ragaszkodik ahhoz, hogy ez a rendelkezés benne legyen a törvényben. Ilyen rendelkezést nem találnak egyetlenegy törvényben sem. Egészen furcsa és lehetetlen állapot az, hogy a főváros igazgatásában nincsen törvényes úton más rendezni való, mint tisztán kérdés, hogy az önkormányzat a nyári hónapokban szünetet tartson, ne tartson üléseket, és ezt törvényben kell biztosítani. Ez maga komédia. Ezt az önkormányzatra kellene bizni. Ez csak az önkormányzatnak lehet feladata és jogköre és nem lehet ezt előre törvényesen rákényszeríteni. (Buday Dezső: Tévedés!) Dehogy tévedés. Azt mondják, hogy elrendelheti, vagy nem rendelheti el. Ilyen összetételű többség tehát ^el fogja rendelni. De minek ezt belevenni? Miért szükséges ez? Ezzel bizonyítani akarják, hogy nagyon előkelőek, nagyon kényelmesek az urak, nagyon jó dolguk van a fővárosnál az uraknak, kitűnő dolguk van, kényelemszeretők, télen kijárnak egy kicsit, nyáron meg szünetet adnak maguknak és elmennek szépen nyaralni, tehát kényelmesen itthagyják a fővárost. Bocsánatot kérek, ha a mostani szituációban ilyet iktatnak be a törvénybe, ezzel nyilvánvalóan azt bizonyítják az urak, hogy nem a komolyság, nem a rátermettség, nem az érettség vezeti az urakat, hanem olyan kicsi, apró partikuláris pártérdekek vezetik, amelyek nem érik meg azt az erkölcsi veszteséget, a törvényes rendelkezéseknek azt az erkölcsi lesüllyesztését, amelyet ebhen a törvényben ez a rendelkezés jelent. T. Képviselőház! Nyilvánvaló tehát, hogy az a módosítás, amelyet itt a miniszter úr benyújtott, nem jelent lényeges változtatást. Egyetlen egyet jelent; azt jelenti, hogy a rendkívüli közgyűlésen az összehívást meg lehet indokolni. Ez lasz egész módosítás, amit a miniszter úr javasol. A többi intézkedés azomban megmarad. Megmarad tenait az, hogy a rendkívüli közgyűlés össaehívása nehézségekbe ütközik. Jellemző dolog aizonban, hogy amíg a rendes közgyűlések Összehívását az önkormányzati szabályrendeletre bízzák, addig a rendkívüli közgyűlés összehívását itt törvényben szabályozzák. Ez is azt bizonyítja, hogy valami különleges szempontjuk van az uraknak, amiért szükségesnek tartják, híogy az önkormányzat működését ezen ai területen is lefokozzák, megcsonkítsák, megbénítsák és ezzel is azt érjék el, hogy ez az önkormányzat ne tudjon jól funkcionálni. A cél nyilvánvalóan az, hogy a felülről való irányítás biztosan érvényesíthető legyen és hogy ezt a kényelmes berendezkedést, amit a, központi kormányzat itt elképzel a maga számlára, semminemű önkormányzati szerv ne zavarhassa, önök, uraim, tönkrették a régi vármegyét, amelyre annyira büszkék voltak, elvették az önkormányzatát, elvették Budapest önkormányzatát, megcsonkították és azt mondják: mindez haladás, megfelel az időknek. Eurcsa dolog ebben haladást látni. A nyaktiló-rendszer tényleg benne van végig, az egész vonalon, csak a formája lesz más, mint amilyen eddig volt. Csak változtak a viszonyok. Eszembe jut Albanov egy hasonlata, egy megállapítása, amikor a francia forradalomról ír. Azon vitatkoznak a nyaktiló, a guillotine elé kerülő emberek, hogy vájjon a forradalom haladást jelent-e, vagy nem jelent haladást. Az egyik azt mondja: nem jelent haladást, mert az embert felakasztják, vagy lenyakazzák, ebben tehát nincs haladás. A másik azt vitatja, hogy igenis, a forradalmak nagy történelmi változásokat idéztek elő és a forradalmak igenis, haladást jelentenek. Azt mondja végül az első a hosszú vita után, amikor nem tudnak megegyezni: «Mi ezen vitatkozunk és künn már nyikorog a talicska és visznek a vérpadra». A másik riáimondja: «Mégis van haladás, mert a rómaiak idejében két napig keresztrefeszítettók s úgy kínozták az embereket, a középkorban két órahosszáig sütötték, ma egyetlen egy csapással, egy másodperc alatt leütik a nyakát a nyaktilóval, tehát van haladás«. Itt is így van. Eddig apránként vették el, most egyszerre elveszik ebben a szakaszban még azt a szólásjogot is, amelyet eddig meghagytak, elveszik az önkormányzatnak azt a csekélyke mértékét, hogy önmagával önmaga rendelkezhessék. Hát gyönyörködjenek az urak ebben. Március éppen alkalmas erre. Plakatir ózzák ki, állítsák szembe Kossuth Lajos pontjaival és mondják meg nyolcvankét év után, hogy így néz ki Magyarország. A másik oldalra tegyék oda a negyvennyolcas gondolatokat, eszméket és követeléseket és akkor mindenki látni fogja belőle, hogy önök olyan messze vannak az alkotmányosságtól, mint Makó) Jeruzsálemtől, annyira utálják a ^negyvennyolcas eseményeket és hagyományokat, hogy egyáltalában semmi közük nincs hozzá. Ezért kérem a t. Házat, méltóztassék a mi javaslatainkat elfogadni, ha még egyáltalában adnak valamit arra, hogy úgy beszéljenek önökről, hogy önök szerint a városok ínég tényezők ebben az országban. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T Képviselőház! A szakaszmódosításnak azt a méregfogát, amely miatt szólásra feliratkoztam, a belügyminiszter úr felszólalása lényegében kihúzta. Hiszen azzal, hogy a rendkívüli közgyűlés összehívásának megindokolását lehetővé teszi, — ami egészen természetes, magától értetődő dolog — a módosításban foglalt sérelem eliminálva van. Azt a tényt akarom azonban megállapítani, hogy a rendkívüli közgyűlések tartását nem szeretném kézköznapiassá, rendessé tenni. Hiszen a rendkívüli közgyűlés fogalmában már benne van az, hogy csak rendkívüli helyzetekben, rendkívüli időkben és rendkívül komoly kérdésekben szabad ilyent összehívni (Peyer Károly: Ha a kormány meg akar vétetni valamit a várossal, nem lehet összehívni!) s nem lehet kényszeríteni a közgyűlés többségét arra, hogy bármilyen ad hoc összeálló csoport vagy bármelyik politikai párt politikai céljainak elérése^ érdekében rendkívüli közgyűléssel molesztálja az egész törvényhatósági bizottságot. Azért helyes az a rendelkezés, hogy a megindokolás után azonnal eldönti maga a közgyűlés, vájjon a tárgyat olyan fontosnak, olyan lényegbevágónak tartja-e, hogy érdemesnek