Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-380

Az országgyűlés képviselőházának 380. \ mérséklését jelenti. (Rassay Károly: De hogyan alakul? Mi lesz a fizetése az alelnöknek? — Friedrich István: Mit hoz az államnak?) A fizetésmérséklések 140.000 pengőt, mondtam. Ezt azonnali érvénnyel viszem keresztül. Azt a kívánságot nem teljesítem, hogy csiak a jövő évtől kezdődjék, hanem azonnali érvénnyel. T. Ház! Méltóztassék megérteni az én nehéz helyzetemet is. (Zaj a jobboldalon.) Mert végeredményben fennálló szerződésekkel állunk szemben, amelyeket nem is ismertem, amelyek most jutottak tudomásomra. En azt hiszem, hogy kell, hogy méltányolja a t. Ház és kell, hogy méltányolja a közvélemény is, (Rassay Károly: Valaki csiak ismerte a szerződést! -~ Felkiáltások: Ki kötötte?) hogy mégis ez elég erélyes fellépés, (Friedrich István: Nem a miniszter úr, de valaki felelős ezért!) viszont kell, , hogy méltányolják azoknak az uraknak eljárását is, akik fennálló szerződés ellenére lemondtak ezekről az illetményekről; ezt viszont feléjük is el kell ismerni. A másik kérdés pedig az, — ha már egyszer oda jutunk — hogy ezek a kérdések generálisan nyernek-e szabályozást, viagy nem. (Zaj. — Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Ki kötötte ezt a szerződést?) Az én egyéni álláspontom az, — ezt le kell szegeznem — hogy ez a példa is mutatja, hogy az állam által alapított, vagy az állam hozzájárulásával létesült vállalatokban nem az jelenti az üzleti szellemet, hogy fokozzuk a saját jövedelmünket, hanem a célok szolgálata legyen az erkölcsi alap. (Helyeslés. — Jánossy Gábor: Az egész vonalon! — Friedrich István: Mikádók és mandarinok ne legyenek!) Éppen ennek alapján azt is kijelentem: nem létezik, hogy én olyan üzemekhez és üzletágiakhoz hozzájáruljak, amelyek nem ezt a célt szolgálják. Mert én nem jutalékemelkedéssel akarok szembenállani, én idegenforgalommal akarok szembenállani (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és olyan üzletágakkal, amelyek ezt mozdítják elő. Nem tudok igen t. képviselőtársamnak többet mondani, mint ennnyit. Itt az interpellációban azt mondotta t. képviselőtársam, hogy alkalmazzam a felelősséget a tisztviselőkkel szemben. Bocsánatot kérek, én nem egyszer mondottam már a Házban, hogy azért, ami egy minisztériumban történik, iá miniszterek felelősek. Tiltakozom ez ellen a felhívás ellen, mert a tisztviselők a miniszterek utasítása szerint járnak el. Nem tudok felelősséget alkalmazni a tisztviselőkkel szemben, mert én vagvok felelős mindenért (Ügy van! Ügy van! — Zaj.) és amikor most elém került laz ügy, vállalom ezt a kellemetlenséget, ezt az ódiumot és a felelősséget, de ígérem azt is, hogy megpróbálom minden erővel megvalósítani ezt a célt, amely előttem áll. De mindig tessék figyelembe venni, hogy végeredményben, ha van egy saját vállalatunk amely ezt a célt jól tudja szolgálni, akkor ne menjünk arra a területre, hogy egyszerűen csak átadjuk ezt másoknak, örüljünk neki, hogy a vállalat a miénk és csak akkor próbáljuk meg a másik megoldást, ha látjuk, hogy a másik még alaposabban szolgálja ezeket az érdekeket. Azt hiszem, hogy határozott és világos álláspontot foglaltam el ebben a kérdésben és ennek alapján kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Rassay Károly: T. Ház! Nem vagyok abban a helyzetben, hogy a miniszter úr válaszát tudomásul vegyem, többrendbeli kijelentése miatt. Azt hittem, — őszintén megvallva — hogy a mi- * llése 1930 április 10-én, csütörtökön. 501 niszter úr azzal fogja végezni felszólalását, hogyjelenleg nem mondhat többet és így ideiglenes választ ad, mert hiszen a miniszter úr — ne vegye rossz néven — tulajdonképpen vajmi keveset mondott azonkívül, amit én már elmondtam. Azzal, hogy újra felolvasta a tárgyalások pontozata.it

, azt hiszem, nem lettünk okosabbak, hiszen ezeket a pontozatokat én is felolvastam. Itt nincs közöttünk eltérés. Eltérés van közöttünk az egész ügy megítélésében. En nem vettem rossznéven sohasem a miniszter úrtól, hogy az idegenforgalom céljaira és a magyar állam javára kikötéseket állított fel a tárgyaló felekkel szemben. Mindig azt mondtam, hogy ebben a tekintetben a miniszter urat az észszerüség határán belül — amiből eleve kizárom Lillafüredet — a legnagyobb mértékben támogatom. De más dolog, igen t. miniszter úr, az idegenforgalom érdeke, a magyar állam érdeke és megint más dolog az Ibusz érdeke, különösen a mostani gazdálkodás mellett. A miniszter úr beszéde végén őszintén megmondta, hogy mi a legnehezebb ütközőpont. A legnehezebb ütközőpont annak a titokzatos kisebbségnek a védelme, amely 20% részvénnyel rendelkezvén, módot talált arra, hogy a kereskedelemügyi kormánynál ezeket a tárgyalásokat úgy megnehezítse, hogy időközben tárgyalást folytathasson a részvénypakettnek a Mitropa részére való eladásáról. Nem akarom nevén nevezni ezt a gyermeket, t. miniszter úr. de ön tudja, hogy mi ez. Nem méltóztatik tudni? Ez zsarolás. Ennek az a neve, ha felhasználok egy kényszerhelyzetet és igyekszem a kényszerhelyzet kihasználásával arra, hogy akár a Waggons-Lits-re, akár a Mitropára rásózzam azt a bizonyos húsz százalék részvényt. Nem veszem azonban rossznéven ezt a kisebbségnek, amelyet nem ismerek. Ez egy misztikus kisebbség, önök sem ismerik, önök csak védik, nem ismerik, de védik. (Bud János kereskedelmügyi miniszter: Dehogy védjük!) Maga a miniszter úr mondta, hogy a kisebbséget védeni kell. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Nem azt mondtam, egészen mást mondtam!) Bocsánatot kérek, én így értettem. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Rosszul méltóztatott érteni!) Abban nem találok semmit sem, hogy a kisebbség védi a jogait. (Fridrich István: Azért védik az ellenzéket ott kint a falvakban!) Kérem miniszter úr ez egészen világos dolog. Ön éppen olyan jól tudja, mint én, hogy miről van szó. Arról volt szó, hogy a tárgyalások kihúzásával a kisebbségi részvényeket jól el kellett adni. Nem tudom, sikerült-e az üzlet, vagy nem sikerült, de azt hiszem, ez nem a kormány feladata. Csodálatos, hogy Magyarországon, ahol annyi részvénytársaság van, sehol sem védik meg a kisebbség jogait és egyszerre a magyar kormány ennél a titokzatos kisebbségnél feláll, mint a kisebbségek védője. (Baracs Marcell: Nem jog, hanem érdek!) Nincs kisebbségi jog.A részvénytársaságnak jogában áll a többség alapján a mai napon felszámolni, ezt sem lehet megakadályozni. A többség felszámoltathat. Minden mástól eltekintve azonban, t. Ház, leszek bátor rátérni arra, hogy (Halljuk! Halljuk!) azt mondotta a miniszter úr, ~ és itt utalt megint valami titokzatos körülményre — hogy itt végre is szerződések voltak és a szerződések is védhetnék annak a kisebbségnek az érdekeit. Nem tudom, ismeri-e a miniszter úr azokat a szerződéseket, vagy nem ismeri? (Baracs Marcell: Alapszabályokat!) Alapszabályokról nincs szó, mert ott sem tudtak jogokat biztosítani, de lehetnek szerződések. Itt jutok el én ahhoz a