Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-380

49Ó Az országgyűlés képviselőházának 380 és ne méltóztassék rossznéven venni, lia ezt látom, és világos előttem, hogy százezrek mennek tönkre. (Igás! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez nem a jót hozza, hanem igazán a másik oldalon az elégedetlenséget szaporítja. Hiszen ami most ebben a szerencsétlen országban van, azt jórészt köszönhetjük annak a nyomorult helyzetnek, hogy időjárásunk ilyen volt és e miatt haszon nélkül, kereset nélkül maradt a munkás is. Mind'amellett én bízok abban, hogy a földmíves múnlkás majd csak eléri azt az időt, amikor a két karja után a kenyerét meg tudja keresni. (Pakots József: Addig éhen pusztul!) A munkabérek felemelése itt nem u. gazdáktól függ, hanem az időjárástól. Méltóztassék ezt megtanulni. Pár hét mnlva, két hónap múlva, amikor az idő eljön, az idő fogja parancsolni, hogy mit kell tenni és mit kell fizetni és aki bírja, az munkáltatja a földjét és fizet, (Úgy van! Jobb felől) aki pedíig nem munkáltatja a földjét, az maga is elpusztul és a miunkás is elpusztul. Ez a kettő össze van feiötve egymással, egymás nélkül nem élhet. Ebben a dologban tovább nem akarok menni. Egyedrül csak azért szólaltam fel, hogy ne méltóztassék azt hinni, hogy nem fáj annak az embernek, akiben lelkiismeret van, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) hogy ez a nyomorult helyzet fennáll ebben az országban. Ezt mi mindnyájan látjuk és fájlaljuk. De azt is meg kell mondanom, hogy vannak városok, az enyém is, amelyek túlterhelik magukat adóssággal, amennyi adósságot csak lehetett kapni, azt felvették, csakhogy a munlkát megindítsák, hogy a munkanélkülieket kenyérhez juttassák. Annyi terhet vett magára az én városom is, hogy két esztemd'ő alatt sem tudija azt kiegyenlíteni. Ez így van és nem úgy áll a bál, (Derültség) hogy itt szándékosan esinálgatjuk vagy idézzük fel a munkások nehéz helyzetét. Nem szabad ezt így felfogni, mert ha önök azt a gyári tőkét nemcsak ma, hanem régebben is .abriehtolták volna (Derültség.) és a kormány figyelmét határozottan felhívták volna rá, akkor sokkal előbbre volnánk a munkáskérdéssel, de önök a nagytőkét nem mindig bántották. (Derültség a jobboldalon. — Viczián István: Egy listán szavaztak vele!) En a szavazásra nem adok semmit, hanem lárra adok valamit, amikor megegyezünk a nagy gyárral, hogy: «Hallod-e, lesz-e haszon, vagy nem, különben sztrájkba léptetem a (munkásokat», az aztán tisztességes üzlet. CReyer Károly: Magyarázza, meg, hogy mi ez?!) Bocsánatot kérek, én nem szeretek a maguk dolgába belenyúlni tovább, de sokszor előáll az a tétel, hogy a munkáskérdést is becsületesen, a tőkekérdést is becsületes szigorral kell képviselni, mert máskülönben a kettő egymásra mászik és határozottan tönkreteszi a népet. (Farkas István: Jó, de maga támogatja azt a tőkét! — Zaj.) Nem értettem, de mellékes. (Derültség a jobboldalon.) Én beszédemet azzal zárom be, hogy innen, ebből a pártból legyünk annyi energiával most már ebben a nehéz pillanatban, (Farkas István: Most már ideje volna! — Malasits Géza: Azért is ideje volna, mert közelednek a választások!) amikor már ott állunk, hoíry határozottan egyegy perlekedés tönkreteszi a gazdát, tönkreteszi százával, hogy kérjük a kormányt, hogy ennek már vessen véget. En nem vagyok jogászember, nem tudom a módját, bocsássanak meg ezért, de aki jogászember, fogja fel azt, hogy ezt meg kell csinálni, hiszen meg kell akadályozni, hogy a végrehajtásokkal szabadon garázdálkodjanak, mert különben olyan kezekbe jutnak azok a birtokok, amelyek arra nem alkalmasak. . ülése 1930 április 10-én, csütörtökön. Beszédemet ezzel befejezem. A javaslatot elfogadom. (Éljenzés és twps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik

1

? Gubicza Ferenc jegyző: Krisztián Imre! Krisztián Imre: T. Képviselőház! Nem volt szándékomban ennél a törvényjavaslatnál felszólalni és imagát a javaslatot nem is kívánom elemezni. Ha mégis felszólalok, ezt azért teszem, hogy bizonyos szempontból válaszoljak Kabók Lajos t. képviselőtársamnak korábban elhangzott beszédére, amelyben azt mondotta, hogy magának a törvényhozásnak és felsőbb köreinknek is törődniök kellene a szociális kérdésekkel, azonban nem törődnek velük, sőt ellenszenvesek azok nekik. Nem áll ez a feltevés, nem pedig azért, inert azok a szervek, amelyek hivatva vannak arra, hogy ezekkel a kérdésekkel parlamenten kívül is törődjenek, igenis törődnek velük, így például a Mezőgazdasági Kamara, — úgy a vidéki, mint az országos kamara is — körlevelet küldött szét tagjaihoz, hogy az azon a vidéken lévő munkabéreket statisztikai szempontból dolgozzák fel, és hozzák tudomására a kamarának, hogy hol vannak badszélső kilengések, ahol -a helyzettel uraink és barátaink visszaélnek, hogy ott a kamara megkeresse az orvoslás módját. Nemcsak a Mezőgazdasági Kamara, hanem a Faluszövetség is foglalkozott e téren ezzel a kérdéssel a közelmúltban tartott igazgató-választmányi ülésén és kimondotta, hogy azokon a helyeken, ahol ezek a szomorú állapotok tapasztalhatók, ahol nincsenek tekintettel arra a helyzetre, hogy a munkásnak is van létjogosultsága, van joga az élethez, a kenyérhez, a ruházkodáshoz és kulturális igényeihez, igenis oda fog hatni az illetékes tényezőknél, hogy az az állapot, amely eddig így volt és rosszul volt, megszüntettessék, és a bajok a kor szellemének megfelelően reparáltassanak. Itt van a kezemben erre vonatkozólag egy statisztika, több uradalom bérét illetőleg. Elismerem, hogy ez a bér nem olyan, amilyennek lenni kellene, de szolgáljon mentségül az, amit itt Csontos t. barátom is mondott, hogy ez nem rosszakaratból, hanem abból a nehézségből fakad, amely úgy a termelő, minta munkás helyzetét nagymértékben megnehezíti. Mert igazán nem azon a munkáson és még kevésbbé azon a birtokoson vagy a birtokos akaratán, a birtokos szociális érzésén múlik az, bogy a mi termékeink ára 87—88% körül mozog a békebelihez képest, az iparé pedig általában 128—130 pengő körül, desok esetben 500% körül mozog a békebelihez képest, már tudniillik az aránynak megfelelőleg. Ez a különbözet, ez a termelési és bérkülönbözet, azután a részükre szükséges ruházkodás, lábbeli és egyéb ipari dolgok általában azok, amelyek nehézzé teszik a helyzetet. Itt van több statisztika erre vonatkozólag. Ha figyelembe vesszük azokat a cselédbéreket, szomorú összeg jön ki belőle. Nem kívánom felolvasni, nehogy rosszat magyarázzanak ki belőle barátaink, de^ ha hozzászámítjuk a tehéntartást, az apróléktartást... (Malasits Géza: Sőt még levegőt is szívhat.) Ha önöktől függne, még az sem volna meg azért, mert nem az önök táborába tartozik, {Derültség jobbfelöl. — Malasits Géza: Éljen tehát az üdvözítő nagybirtok, a garasos napszámmal!) Azért a magam részéről szükségesnek tartom azt, hogy vármegyénként és járásonként időközönként életrehivassék a munkabérek megállapítására hivatott szerv, amelyre nézve már van rendelkezés, hogy ne legyen se jobbra, se balra kilengés. Szükségesnek tartom, hogy ez a szerv időközönként összehivassák és a közös érdek megvédése