Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-380

Az országgyűlés képviselőházának 380 mégis azt hangsúlyozta, — talán nem annyira kifejezetten, mint ahogyan én most szembe akarom állítani, — hogy amikor a bürokrácia kéziéből — mert a tanács eddig a bürokrácia volt — kiveszi a hatalmat az a törvényhatósági tanács, amelyet a törvényhatóság autonóm pártjai választanak, amikor tehát az autonómia kezébe megy át a hatalom nagyobb része, ezt lehet igenis demokratikus haladásnak tekinteni, de nem az autonómia sérelmének. (Pakots József: Köszönjük! Ebből a haladásból nem kérünk! —Hegymegi Kiss Pál: Ez nem haladás! Lényegtelen az a hatáskör, amelyet a tanácstól vesz át!) Nagyon sajnálom, méltóztassék ebben a tekintetben Peyer Károly i képviselő úrral vitatkozni; nekem teljes megnyugvás. az, hogy a legszélsőbb baloldalon ebben a kérdésben ugyanazon az állásponton vannak, mint mi vagyunk, mert ez csak azt bizonyítja, hogy ezekben a kérdésekben, tárgyilagosan nézve a dolgokat, igenis meg lehet állapítani a haladást; politikai szemüvegen nézve a dolgokat, pedig, igen sokszor más színben látjuk a dolgokat, amelyeket politikai szemüveg nélkül esetleg helyesebben tudunk megítélni. Felemlítették itt azt is, hogy négy és fél hónapig tartott ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása; felemlítették és mintegy a kormánynak szemére vetették, hogy négy és^ fél hónapon át ezzel foglalkoztatta a Házat. Méltóztassanak megengedni, a kormány ezt az időt jobban is fel tudta volna használni (Ügy van! jobbfelöl.) és jobban tudta volna foglalkoztatni a t. törvényhozást (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hogyan? Nem volt programmja!)

; és nem a kormányon múlt, hogy ezt a törvényjavaslatot ilyen hosszú ideig méltóztattak tárgyalni. (Pakots József: Dehogy nem! Tetszett volna 8 vagy 16 órás ülésben tárgyaltatni!) Egyáltalában nem a kormányon múlt, mert a kormány ebből a négy és félhónapból egynegyed hónapot sem vett igénybe felszólalásaival, sem a kormánypárt, hanem igenis méltóztassanak megállapítani, hogy kik vették igénybe ezt a négy és fél hónapot. Éppen ezért vissza kell utasítanom az abban rejlő gyanúsítást, hogy a kormány négy és fél hónapon át hiába foglalkoztatta a Házat és vissza kell utasítanom azt a megjegyzést is, hogy törvényjavaslatokat ^ legnagyobb gyorsasággal és alapos előkészítés nélkül hozunk a t. Ház elé. Idevonatkozólag például tudom felhozni énpen azt a javaslatot, amelyet méltóztatlak említeni, az én törvénykezési javaslatomat, amely egy év óta készül, számtalan retortán és ankéten ment keresztül és amelyre vonatkozólag éppen azok a kénviselő urak állapították meg- akiknek alkalmuk volt ezeken, a minden részletre kiterjeszkedő ankéteken és tárgyalásokon résztvenni hogy teljesen helytelenül van informálva a nyilvánosság, mert az a megállapításuk, hogv törvényjavaslatot még olyan alapossággal elő nem készítettek, mint ezt a törvén víavaslatot. "Nagyon sajnálom, hogy ebben a vonatkozásban énpen azt kell megállapítanom, hogy nem annak a törvényjavaslatnak előkészítése nélkülözi az alaposságot, hanem az a könnyelmű kritika, amellyel méltóztattak előállani. (Ügv van!Ügy van! a jobboldalon.) A. magam részéről kénytelen voltara ezt megállani tani és arra kérem t képviselőtársaimat, méltóztassanak a kritikát arra az idő^e fenntartani, amikor az a törvén via va «lat itt lesz é« majd meg méltóztatnak látni, hogy igen bölcsen és h elves en fostudni ez a Ház határozni. (Felkiáltások a szélsőülése 1930 április 10-én, csütörtökön. 475 baloldalon: Hogyne! — Gál Jenő: Az Ügyvédi Kamara elnöke nem könnyelműen kritizál, hanem alaposan!) Bocsánatot kérek, az Ügyvédi Kamara elnöke ott volt az ankéten és az említett észrevételeknek jelentékeny részét ott az ankéten nem mondotta el. Ennek következtében a kritikát minden vonatkozásban könnyelműnek és elhamarkodottnak kell kijelentenem és pedig azért, mert nem méltóztatnak ismerni azt a javaslatot, amelyet benyújtottam, — annak ellenére, hogy most már két hete be van nyújtva — hanem méltóztatnak ismerni azokat az előtervezeteket, amelyek három-négy hónappal ezelőtt készülték és még nem méltóztattak figyelembe venni azokat a módosításokat, amelyek azoknál az előtervezeteknél történtek. Ismétlem, nem az előkészítésiben, hanem az elhamarkodott kritikában kell megállapítanom az alaposság súlyos hiányát. (Baracs Marcell: Az elhamarkodott kritikát méltóztatott eddig is honorálni! — Hegymegi Kiss Pál: Nem kell személyeskedni, a kritikus itt nem védheti meg magát! Az illető szakember! — Zaj a jobboldalon. — Pakots József: Ez helyiérdekű vonatkisiklás!) Ha ezt helyiérdekűnek méltóztatik tartani, akkor ezt ne felém méltóztassék mondani, hanem tessék egy széksorral hátrább fordulni, mert hiszen t. képviselőtársa és párttagtársa volt szíves ezt alaptalanul idehozni. En felelősségem teljes tudatábam visszautasítom azt, amikor tudom, hogy lelkiismeretesen és alaposan készítettem elő a törvényjavaslatot, (ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) Minden egyes esetben ki tudom mutatni konkrét példákkal, — méltóztassanak bármely jogászegylet, bármely fórum elé kiállani — hogy a kritika nem alapos. Ezt méltóztassék alkalomadtán bármely fórum előtt tisztázni s én szívesen levonom annak minden konzekvenciáját bármely fórum előtt, ha részemről ez a megállapítás ténybeli hibában szenved. E kitérésem után megállapítom, hogy azok a közjogi aggályok, amelyek a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal szemben elhangzottak, alaptalanok, s kérem,* méltóztassék minden aggály nélkül ezt a sokat vitatott utolsó szakaszt megszavazni és ezzel ezt a törvényjavaslatot abba az állapotba hozni, hogy ez a Házat feleslegesen hosszabb ideig már ne foglalkoztassa. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A bizottsági szöveggel szembeállítom Bródy Ernő és Szilágyi Lajos képviselő urak indítványát. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatnak-e a 107. § bizottsági szövegét, szemben Bródy Ernő és Szilágyi Lajos képviselő urak indítványával elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a bizottsági szöveget elfogadta. Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. A törvényjavaslattal egyidejűleg elintézést nyert Budapest székesfőváros közönségének felirata, valamint a Segédházfelügyelők Egyesületének, a Feministák Egyesületének és a Budapesti Ügyvédi Kamarának idevonatkozó kérvénye is. Napirendünk szerint következik az 1928. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által á legkisebb munkabérek megállapítására^ vonatkozó eljárások 67*